Nagy szerencséje a holland futballnak, hogy már a Holland Kupa április 30-i döntője előtt lezárult az Eredivisie közvetítései jogaiért zajló harc, és a KPN, VodafoneZiggo, T-Mobile, Delta négyesből álló konzorcium az ESPN-t is túllicitálva a következő tíz évben kétmilliárd euróért cserébe sugározhatja az élvonal küzdelmeit. Így aztán nem maradt idő visszatáncolni a megállapodásból az aranycsata csapnivaló teljesítményei láttán.
A győztes PSV Eindhoven és az Ajax ugyanis szokatlanul visszafogott produkciót nyújtott, egyik csapat sem tudta igazán kidomborítani az erősségét, és ha a felejthető teljesítmény nem lett volna elég, még a tizenegyesrúgások is megoldhatatlan feladatot okoztak többeknek. Az döntött végül, hogy amszterdami oldalon hárman is hibáztak, míg az eindhoveniektől csak ketten.
Ugyan a bajnoki címet nem lehetett kicsavarni a Feyenoord kezéből, de a második hely, ezzel a Bajnokok Ligája-selejtező is összejött az Eredivisiében. Kifejezetten biztató kezdésnek tűnhetne mindez a szakember karrierjében, csakhogy az utolsó forduló előtt minden romba dőlt, és az utolsó lépést már nem is Van Nistelrooyjal tettel meg a PSV.
De ne szaladjunk ennyire előre.
A PSV duplázása mellett valahol az is bravúrnak számított, hogy Van Nistelrooyt sikerült leültetni a kispadra. Hónapokig győzködték, hogy vegye át az irányítást, mikor már eldőlt, hogy Roger Schmidt 2022 nyarától kezdve a Benfica vezetőedzője lesz, de a korábbi kiváló csatár csak nagy nehezen adta be a derekát. Mondjuk, ahogy eljutott idáig, az nagyon is jellemzi azt a tudatos karrierépítést, ami a játékospályafutása lezárása óta tart.
Ruud van Nistelrooy-t, a csatárt nem nagyon kell bemutatni senkinek. A karrieríve igen bámulatos volt, a Den Boschból indult, megfordult a Heerenveenben, majd következett a PSV, a Manchester United (219 mérkőzésen lőtt 150 gólt), ahonnan a Real Madridhoz, majd Hamburgba vezetett az útja, végül a katari kézbe kerülő, de azóta a harmadosztályba süllyedő Málaga volt az utolsó csapata. Klubszinten megannyi trófea és egyéni elismerés jutott neki, miközben a holland válogatottban 70 mérkőzésen lépett pályára, a 2004-es Eb-n bronzérmet szerzett a csapattal.
A lesipuskás góljai miatt sokan szerették, sokan nem, de szó nélkül biztosan nem lehetett hagyni a játékát. Ugyanakkor az is jellemezte, hogy nem igazán volt csapatjátékos, Michael Cox ezt hosszan pedzegette is a Daráló című, a Premier League fejlődéséről szóló könyvében, amiben arra a megállapításra jutott, hogy kifejezetten jót tett a Manchester Unitednek, hogy elengedte a hollandot és inkább Cristiano Ronaldo mellett tette le a voksát, és a portugálra építette fel a csapatot Sir Alex Ferguson. Ezzel alighanem maga Van Nistelrooy is egyetértene.
Mindenki önző csatárként ismeri, pedig a vezetőedzői az igazi énje. Mondta is nekünk, hogy amikor még játékos volt, nem volt igazán önmaga, csak az érdekelte, hogy gólt szerezzen, de edzőként sokkal inkább fontosnak tartja a közösséget és a nagy egészet, a big picture-t nézi
– mondta a hollandról a The Athleticnek Guus Peters, aki a PSV-t követi a Volkskrant nevű holland lapnál.
Ugyan a topfutballt illetően egy újonc edzőről beszélünk, azonban Van Nistelrooy nem egy klasszikus zöldfülű, ugyanis már kilencévnyi tapasztalatot szerzett, mielőtt elfogadta az első csapat irányítását. 2013 nyarán tért vissza a PSV-hez, amit játékosként két bajnoki címhez segített, és elkezdte magát képezni az utánpótlásban. Eleinte még csak a fiatal csatárokkal foglalkozott külön, de már az U12-től kezdve, miközben a válogatott mellett is dolgozott, eleinte Guus Hiddink segítője volt. Az MTK-hoz való kinevezésekor a 24.hu-nak interjút adó Feczkó Tamás külön ki is tért az eindhoveni tanulmányútján szerzett tapasztalataikor Van Nistelrooyra.
„Segítene, ha több magyar játszana európai top bajnokságokban, mert ők példaképek tudnak lenni a fiatalok előtt, ha pedig a karrierjük végén hazajönnek, a tudásukkal és a tapasztalatukkal sokat tudnak segíteni” – mondta akkor Feczkó, aki aztán kifejtette, pontosan mit is ért ez alatt.
Egy holland példával tudok élni. Edzése volt az U17-eseknek, mi pedig néztük, ki az a szakállas férfi, aki a labdákat dobálja vissza a pálya széléről, majd kiderült, hogy Ruud van Nistelrooy az, aki akkor már a válogatott pályaedzője volt.
A korábbi csatár tehát „labdaszedőből” építgette fel magát, míg az előző szezonban már a tartalékok edzője volt (és közben ismét felbukkant a válogatottnál, Ronald Koeman stábjába került be). Az előző idény közepén kiderült, hogy Schmidt biztosan távozik, a vezetőség akkor megkereste az első csapat irányításának lehetőségével, Van Nistelrooy nemet mondott. Februárban is felkérték, szintén nemleges választ adott, indoklása szerint még tapasztalatot akart gyűjteni ott, ahol volt, vagy esetleg egy kisebb élvonalbeli csapatnál, mint amilyen mondjuk a Heerenveen.
Akkor változott meg minden, amikor tavaly tavasszal megérkezett a klubhoz Marcel Brands, aki meg volt győződve arról, hogy Van Nistelrooy az ideális a választás. A labdarúgásért felelős igazgatónak sikerült is meggyőznie őt, hogy vegye át az első csapatot, a döntés eredménye pedig két kupagyőzelem mellett az, hogy a bajnoki ezüstnek köszönhetően Bajnokok Ligája-selejtezőben szerepelhessen a csapat.
Az persze a rivális csapatoknak segített, hogy az Ajax teljesítménye ebben a szezonban váratlanul visszaesett. Azt ugyanakkor nem lehet elvitatni a PSV-től, hogy komoly nyomás alá helyezte ellenfeleit a tekintetben, hogy a legtöbb xG-t (82,9) és a legtöbb gólt (89) is az Eindhoven jegyezte a szezonban, miközben a második legtöbb lövést produkálta átlagban mérkőzésenként a mezőnyben.
Ezt a támadójátékot még úgy is sikerült fenntartani, hogy a télen Cody Gakpót (Liverpool) és Noni Maduekét (Chelsea) is elvitték a Premier League-be, pedig a szezon első felében ők ketten 29 gólban vállaltak szerepet a bajnokságban. Eleinte meg is érezte a hiányukat a csapat, de aztán Van Nistelrooyéknak sikerült megoldást találniuk, egy kisebb hullámvölgyet követően az utolsó 16 fordulóban nem kapott ki a PSV, sőt 12-t meg is nyert ez idő alatt. Ha a csapat védelme nem múlta volna alul magát (a kalkulálhatónál 8 góllal több kapott gól), biztosan nem lett volna ekkora a lemaradás a Feyenoord mögött.
Az európai kupaszereplés miatt maradhatott a klubvezetésben és szurkolóban is hiányérzet, a csapat ugyanis elbukta a Rangers elleni párharcot a BL-selejtező playoffkörében, míg az Európa Ligában a budapesti döntőben az AS Romát legyőző Sevilla jelentette a végállomást a 16 közé jutásért.
Hogy az okokat valaha halljuk-e tőle, az kétséges, mert interjút nem nagyon szeret adni, mióta edzősködésre adta a fejét. A Telegraaf mindenesetre a szezonhajrában már arról írt, hogy több veterán játékos sem volt elégedett Van Nistelrooy stílusával, a vezetőedző pedig ezzel kapcsolatban több háttérbeszélgetést is folytatott, és mivel úgy érezte, a klub nem állt mögötte maximálisan, nincs meg az általa elvárt respektje, rögvest felállt a kispadról. Az AZ Alkmaar ellen már nélküle tette meg a csapat a BL-selejtezőhöz hiányzó aprócska lépést.
Nehéz megmondani, ki a felelős a kialakult helyzetért. El sem tudom képzelni, hogy Ruud miért gondolhatta úgy, hogy a menedzsment nem áll mögötte. Senki egy pillanatra sem gondolta, hogy ne vele folytassuk a munkát
– mondta Brands az edző távozását követően sajtótájékoztatón, mikor közölte azt is, mennyire meglepte őket a Van Nistelrooy döntése.
Fred Rutten ugrott be az utolsó mérkőzésre, de ő, valamint Andre Oojier is távozott már a klub kötelékéből, pótolni kellett a komplett edzői stábot. Azóta már ki is nevezték Peter Boszt, akit ismerhetünk a többi közt az Ajax, a Borussia Dortmund vagy épp a Bayer Leverkusen kispadjáról, legutóbb pedig a Lyont irányította.
Egy éve még úgy tűnt, hogy a PSV Eindhoven egy olyan edzőben találta meg a hosszú távú megoldást, aki pontosan ismeri a klub DNS-ét, és házon belül építették fel erre a szerepkörre. Helyette azonban kezdődhet egy új időszámítás. Hol van ehhez képest, hogy csak felejthető játékkal sikerült legyőzni az Ajaxot a kupadöntőben…