„El desastre de Suecia”, azaz a svédországi katasztrófa: így vonult be az argentin labdarúgás történetébe az 1958-as világbajnokság. Mindenekelőtt azért, mert a csoportmérkőzések harmadik fordulójában a dél-amerikai csapat megsemmisítő, 6-1-es vereséget szenvedett a csehszlovákoktól.
Az 1994-es vb selejtezőn – Buenos Airesben! – Kolumbia 5-0-ra győzött, majd a Messi-korszakban következett két újabb 6-1: 2009-ben La Pazban a Bolívia elleni vb-selejtezőn, aztán 2018-ban Madridban a spanyolokkal vívott barátságos találkozón, amelyen Lionel Messi nem játszott.
Eufória kolumbiai módra, az 1993-as gázolás góljai:
Az ötvennyolcas kudarc azért is volt nyomasztó, mert Argentína az aranyérem elhódítására készült. A csapat huszonnégy év elteltével vett részt újra vb-n, és állítólag annak is tulajdonítható a hosszú kihagyás, hogy az 1950-es és az 1954-es torna előtt a labdarúgó-szövetség vezetői nem garantálták Juan Domingo Peronnak: Argentína lesz a világbajnok. Aztán 1955-ben Peron kormányát katonai puccsal megdöntötték, az elnököt száműzték, és utódja, Pedro Aramburu nem kért biztosítékot a Mundial előtt. (Jellemző Argentínára: mire a vb megkezdődött, már az 1958. május elsején hivatalba lépő Arturo Frondizi volt az elnök.)
A végtelen argentin önbizalom abból fakadt, hogy az 1957-es Copa Americát nagy fölénnyel nyerte a válogatott. Kolumbia csapatát 8-2-re, Chiléét 6-2-re, Uruguayét 4-0-ra, Ecuadorét és Brazíliáét egyaránt 3-0-ra győzte le az argentin együttes, amely a záró fordulóban 2-1-re kikapott a rendező Peru válogatottjától, de akkorra már behozhatatlanul vezetett a körmérkőzéses sorozaton.
A siker annyira megszédítette az argentin labdarúgás vezetőit, hogy a belső hármas mindhárom tagját elengedték Olaszországba, majd azt mondták: nem is kell visszahívni őket a vb-re, oly nagy a játékosbőség. A Copán az argentin csapat 25 gólt ért el, ebből 17-et a társgólkirály Humberto Maschio (9) és a mesterlövészek listájának harmadik helyezettje, Antonio Angelillo (8) szerzett. Előbbi elment Bolognába, utóbbi Milánóba az Interhez, míg a trió harmadik muzsikusa, Omar Sivori Torinóba, a Juventushoz szegődött.
Legyintettek rájuk. De nem az olaszok.
Az argentinokat 1958-ban Guillermo Stabile dirigálta szövetségi kapitányként. Immár 19 éve vezényelt, mivel 1939-ben vette át a válogatott irányítását. Játékosként mindössze négyszeres válogatott volt úgy, hogy kizárólag az 1930-as világbajnokságon szerepelt a nemzeti együttesben. Nem aprózta el: nyolc góljával a torna gólkirálya lett, és döntőt vívott, ezüstérmet nyert.
Majd sorsszerűen Olaszországba költözött: 1931-től a Genoában játszott. Olaszország honosítani akarta az 1934-es vb-re, de 1933-ban, a Fiorentina elleni mérkőzésen másodszor is eltört a lába (először 1931-ben, a Bolognával vívott találkozóról vitték kórházba, hogy begipszeljék).
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
