Volt egy pillanat a másodosztályú Le Havre-Dijon meccsen, amikor úgy tűnt, az idő szinte megfagyott. A bajnokság utolsó fordulóját játszották, 1-0-ra vezetett a Le Havre, melynek egy döntetlen is elég lett volna a feljutáshoz, és amikor mindössze 25 másodperc volt hátra a mérkőzésből, egy szurkoló a pályára futott.
A Le Havre edzője olyan széles karcsapásokkal parancsolta vissza az embereket, mint egy ideges tőzsdeügynök. Az ellenfél kispadján megszeppenten pislogtak. Az egymásba kapaszkodó hazai játékosok felhúzott rugóként ácsorogtak a kispadjuk előtt, hogy végre a pályára rohanhassanak. Az ünneplés káoszba torkollott, és szinte senki nem vette észre, hogy a bíró lefújta a mérkőzést. A Le Havre hosszas várakozás után visszajutott a francia élvonalba.
Pedig, amikor 2015-ben megérkezett a klub új tulajdonosa, az amerikai Vincent Volpe, még az volt a mondás, hogy pár éven belül vissza szeretne jutni az élvonalba. Tavaly viszont eljött egy pillanat, amikor már meg akart szabadulni a klubtól, csakhogy nem akadt vevő. Az idei szezonnak a mezőny 8. költségvetésével, 13 millió euróval vágtak neki, messze lemaradva a rivális Bordeaux (40) és a Saint-Étienne (30) mögött.
A Le Havre akkor billent új vágányra, amikor Volpe tavaly szinte teljesen kicserélte a személyzetet. Elnöknek azt a Jean-Michel Roussier-t nevezte ki, aki korábban nagy kluboknál, valamint a Mediapro médiavállalatnál is megfordult. A szakmai igazgató Mathieu Bodmer lett, egy volt labdarúgó, aki első döntései között kirúgta az edzőt, Paul Le Guent, és helyette kinevezte a szlovén Luka Elsnert, aki alatt még korábban játékosként dolgozott. A videóelemző részleget pedig odaadta annak Julien Momont-nak, akivel még szakkomentátorként dolgozott közösen a Téléfoot nevű, kérészéletű televíziós csatornánál.
A siker nem cél, hanem következmény, és itt is azonnal megmutatkoztak az eredmények. A Le Havre nemcsak, hogy megnyerte a másodosztályú bajnokságot, de egy 1954 óta tartó rekordot is megdöntött:
De érdemes külön-külön is megnézni, kinek mekkora szerepe volt a sikerben.
Bodmer alig pár éve hagyta abba a labdarúgást, korábban a Lyonban, a PSG-ben és a Nizzában játszott. Különlegessége, hogy rossz korszakban volt labdarúgó: sokkal inkább ésszel játszott a középpályán, mintsem erővel, és olyan játékosokhoz képest, mint Alou Diarra, Yann M’Vila, Abou Diaby vagy Jérémy Toulalan, kimondottan deficites játékosnak tűnt. Nem voltak Johann Cruyff-szintű mentorai, ezért amolyan „francia Pep Guardiolának” is túlzás lenne hívni, ugyanakkor feltűnő, hogy amint megszólal, érezhető: érti a játékot. A visszavonulása után egyből szakkommentátornak állt, emellett az Évreux klubját egyengette. Bodmer igazi megszállottnak tartja magát, aki bármikor képes líbiai meccseket nézni, ha onnan érkezik egy füles.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2159" width="3239" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Bodmer olyan embereket keresett maga köré, akik kiegészítik. „Amikor este 11-kor fociról akarok beszélgetni, akkor kellenek az olyan emberek, akik felveszik a telefont. Luka pedig ilyen.”
Luka Elsner, az edző már járt Franciaországban, a koronavírus-járvány évében az Amiens edzője volt, amikor kiestek a csapattal. Bodmer még játékosként ismerte meg. „Olyan edzőt hoztam, aki keveset játszatott” – nevetett Bodmer, aki értékelte Elsnerben, hogy mindig nyílt, őszinte kapcsolatot ápolt a játékosaival.
Kihányja a vereséget
– jellemezte edzőjét, ami szintén jól jön a csúcsfutballhoz.
A videóelemző Momont még bloggerként kezdte a szakmát, a Les Cahiers du Foot nevű oldalnál publikált évekig, mire a televízióban is megmutathatta magát. „Julien az, aki megvalósítja az ötleteimet. Egész nap pörög az agyam, eszembe jutnak ötletek, de képtelen vagyok mindent egy gépbe átültetni. Julien az, aki utánanéz mindennek, és utána hozzáteszi a személyes véleményét. 10 perc alatt megcsinálja azt, ami nekem egy napba kerülne. A számítógép nem az én világom. Ő is kamatoztathatja azt, hogy a pálya mellől figyeli az eseményeket és esetleg észrevehet olyan részleteket, amiket máshol nem. Nagyon gyorsan tanul” – jellemezte Bodmer Momont-t.
Bodmer amellett, hogy érti a modern focit, tudja, hogy a másodosztály kegyetlen biznisz. A Le Havre az egyik legtermékenyebb francia nevelőegyesület, ahol olyan játékosok fordultak meg, mint Benjamin Mendy, Ibrahim Ba, Lassana Diarra, Riyad Mahrez, Paul Pogba vagy Dimitri Payet. Korábban egy frissen profivá vált labdarúgó két–három évet is lehúzhatott a klubnál, ma viszont ez egyre is rövidülhet, amint valaki öt meccsen jól teljesít. A Le Havre egyszerűen nem tudta megtartani a fiataljait: Isaak Tourét tavaly a Marseille happolta el, Sael Kumbedit a Lyon. Ismerős az Európa Liga-győztes Sevillából Loic Badé? Őt korábban a Rennes szipkázta el.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2667" width="4000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Bodmer ezért projektben gondolkodott: „Nincs pénzem, de vannak tehetségeim, ezért olyan focit kell játszanunk, ami vonzó a fiataloknak. Ha ugródeszkát keresnek, akkor mi egy szép ugródeszka akarunk lenni.” A csapat emiatt egy olyan stílusban játszik, ami eltér a megszokottól. A Le Havre kicsiben azt játssza, amit a nagyok.
- A labdát szeretik türelmesen kihozni a kapustól,
- magasan (leginkább középmagasan) támadnak le,
- koordináltan mozognak,
- és szervezetten védekeznek.
A keret jó elegyet képez a klub neveltjei és az alkalmi lepattanók között. A támadók között ott van a Monacót megjárt Samuel Grandsir, a Feyenoordnál és Angliában is megfordult Terence Kongolo, vagy Gautier Lloris, Hugo Lloris testvére, miközben „helyi terméknek” számít Yassine Kechta, Amir Richardson és Josué Casimir. A csapat kabalájának számított az algériai Victor Lekhal, ám ő a bajnokság végeztével szinte azonnal Katarba szerződött. Bodmernek várhatóan nem lesz unalmas nyara.
Amikor 1884-ben angol munkások megalapították a Le Havre-i klubot, nem tudták eldönteni, melyek legyenek a klub színei. Abban maradtak, hogy a cambridge-i (világoskék) és az oxfordi (sötétkék) egyetem után a két színt fogják vegyíteni. Több mint egy évszázaddal később különböző iskolák vegyüléséből sikerült most valami különlegeset alkotniuk.