Két különböző felfogású együttes csapott össze a harmadik számú európai kupasorozat, az Európa Konferencia Liga 2023-as döntőjében. A pályaválasztó Fiorentina az idei EKL-mérkőzésein összesen 36 gólt szerzett, ami a második legmagasabb szám a nemzetközi klubfutballban a Manchester City mögött, így sikerült kiütni a sorozatból a Bragát, a Sivassport, a Lech Poznant és a Baselt is. A West Ham United pedig az egész szezonban egyetlenegy nemzetközi kupameccsen sem talált legyőzőre, az egyenes kieséses szakaszban, sorrendben a Larnaca, a Gent és az AZ Alkmaar csapatait is két vállra fektetve.
A Fiorentinát 2021 óta Vincenzo Italiano irányítja, akinek edzőként ez az első élvonalbeli csapata. Bár az olasz bajnokságban csak a középmezőnyt jelentő nyolcadik helyen sikerült végezniük, a Konferencia Liga-döntő mellett az Olasz Kupában is a fináléig jutottak, ahol az Inter végül útjukat állta. Úgy tűnik tehát, beérett Italiano munkája, aki leginkább domináns, labdabirtoklásra épülő játékot próbál megvalósítani Firenzében. A West Ham United az előző évek felülteljesítése után ezúttal a Premier League 14. helyén végzett. A régi motoros David Moyes, ahogy azt tőle megszokhattuk, egy reaktív, direktebb játékot játszat a londoniakkal, amely zárójelbe teszi a labdával való dominanciát, és ha kell, az ellenfélhez is szívesen alkalmazkodik.
Egyik kezdőcsapatban sem volt komolyabb meglepetés, a hazaiak ezúttal is megszokott 4-2-3-1-es felállásukban kezdtek. Terracciano kapus előtt Dodo, Milenkovic, Luca Ranieri és Biraghi alkotta a négyfős védelmet, előttük Szofjan Amrabat és Rolando Mandragora őrjáratozott, Giacomo Bonaventura pedig irányítóként játszott Christian Kouamé, Nico González és az ex-realos Luka Jovic mögött.
A West Ham ezúttal szintén négy védővel kezdett, noha a szezonban néhányszor már háromvédős rendszerben is láthattuk őket. Areola kapus előtt Coufal, Kurt Zouma, Aguerd és Emerson alkotta a hátsó sort, előttük Declan Rice és Tomás Soucek szűrt, elöl pedig Bowen, Paqueta és Benrahma támogatta az erőcsatár Luis Antonio játékát.
A mérkőzés forgatókönyve az elejétől a végéig hasonló volt:
Ezt jól jellemzi, hogy a mérkőzés során 68 százalékában volt az olaszoknál a labda. Moyes csapata leggyakrabban a saját térfelére visszahúzódva, leggyakrabban 4-4-2-es középső blokkban védekezett, ám alkalmanként – különösen a meccs elején – magasan is letámadták ellenfelüket, ami bőven elég volt ahhoz, hogy a Fiorentina már a meccs kezdetén kizökkenjen a ritmusból. Ekkor leginkább a szélek felé próbálták szorítani a labdakihozatalokat, ami Ranieriéket többször is ívelésre kényszerítette.
