A Barcelona ezt megelőzően még Ernesto Valverde irányításával ünnepelt bajnoki címet a 2018/19-es évad végén. Az azóta eltelt időszakban sorozatos kudarcokat élt át az együttes, a Bayern Münchentől elszenvedett 8-2-es vereségtől Lionel Messi elvesztésén át a több mint egymilliárd eurós tartozásig bezárólag.
Közben három edzőváltás történt (Quique Setién, Ronald Koeman, Xavi Hernández), a megbukott, és lemondásra kényszerült Josep María Bartomeut pedig Joan Laporta váltotta az elnöki székben. A sikertelenség az öltözőn is nyomott hagyott, a játékosok közül többen is fegyelmezetlenek és motiválatlanok lettek. Amikor Xavi még a klub futballistája volt, a keret tagjainak számos szabályt kellett betartaniuk; konkrétan meg volt mondva például, hogy az edzés kezdete előtt mennyivel kell megérkezni, ha pedig valaki késett, akkor azt pénzbüntetéssel sújtották.
Amikor edzőként visszatért, ezek a szabályok már nem léteztek. Xavinak tehát az alapoktól kellett kezdenie mindent, és
Önmagában már ez is jelentős javulást eredményezett, a 2021 őszén még vergődő Barcelona végül második lett a bajnokságban, de miközben a Real Madrid bebiztosította a bajnoki címet és megnyerte a Bajnokok Ligáját, a katalán csapat az utolsó hat hazai meccséből négyet is elveszített. Nyilvánvaló volt, hogy a keret frissítésre szorul.
A klub viszont több mint egymilliárd eurós adósságban úszott, így csak abban az esetben tudott új játékost igazolni, ha valahonnan pénzt szerez. Laporta ezért tavaly nyáron négy gazdasági intézkedést jelentett be:
- 1-2. eladta a közvetítési jogok előbb 10, majd 15 százalékát a Sixth Streetnek a következő 25 évre 667 millió euróért cserébe;
- 3-4. két részletben eladta a Barca Studios 50 százalékát összesen 200 millió euróért.
Mindez lehetővé tette új játékosok szerződtetését, az ő regisztrálásukat a spanyol bajnokság 2022/23-as évadára, valamint Sergi Roberto és Ousmané Dembélé újbóli leigazolását, miután mindkettejüknek lejárt a szerződése. A Barcelona rögtön nagybevásárlást tartott a nyáron, érkezett Robert Lewandowski a Bayern Münchentől és Jules Koundé a Sevillától 50-50 millió euróért, Raphinháért pedig 58 millió eurót fizetett a klub a Leeds Unitednek. Rajtuk kívül Franck Kessiét, Marcos Alonsót, Hector Bellerínt és Andreas Christensent ingyen sikerült megszerezni. Ezekkel az igazolásokkal – nem titkoltan – a rövidtávú siker volt a Barcelona célja.
Ezek után Xavi úgy vághatott neki az első teljes szezonjának, hogy övé az utóbbi évek leggólerősebb kilencese (Lewandowski), a jelenkor egyik legígéretesebb védője (Koundé) és valószínűleg a legizgalmasabb középpályás sora (Gavi, Pedri, Frenkie De Jong). Bemutatásakor az új edző azt ígérte, hogy visszatér a Barcelona stílusához, és magas letámadással, valódi szélsőkkel fog játszani. Xavi végül eleget tett az ígéretének, és a minőségi játékoskerettel négy év után újra nagy trófeát nyert a katalán együttesnek.
Xavival taktikailag előre lépett a csapat
Ma a letámadás intenzitását a PPDA-mutatóval lehet a legegyszerűbben meghatározni. A PPDA azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a támadó- és a középső harmadban, mielőtt valamilyen védekező akciót (szabálytalanság, megelőző vagy becsúszó szerelés, megnyert védekező párbaj) kezdeményezne. Minél kisebb ez a szám, annál intenzívebb egy csapat letámadása.
Ahogy az a Barcelona tízmeccses PPDA-görgőátlagán látszik, Xavi érkezésével azonnal intenzívebb lett a katalánok letámadása, mint volt Ronald Koemannal. A mostani bajnokságban a Barcelona átlagosan már csak 7,88 passzt enged az ellenfeleknek, mielőtt megtámadná őket – ez a Wyscout adatai szerint nemcsak Spanyolországban, hanem az öt európai topliga csapatai között is a második legjobb teljesítmény a Real Sociedadé után (7,32). Jól megszervezett, magas és hatékony letámadás nélkül nagyon nehéz sikeresnek lenni a modern futballban, így a Barcelona számára kulcsfontosságú volt, hogy visszatérjen ehhez a – saját stílusát is nagyban meghatározó – játékelemhez.
Xavinak viszont volt egy másik határozott elképzelése is a taktikát illetően; két klasszikus szélsővel akart játszani; olyanokkal, akik kellőképpen ki tudják szolgálni a mindenkori középcsatárt – ez lényegében megmagyarázza, hogy miért kellett leigazolni Raphinhát, vagy korábban Adama Traorét és Ferran Torrest.
A Bajnokok Ligájában viszont már nem volt ennyire hatékony a támadóhármas, minek nyomán a Barcelona sorozatban másodszor is búcsúzni kényszerült a csoportkörben. Az Inter elleni hazai 3-3-as döntetlen után – amellyel a Barcelona lényegében kiesett a Bajnokok Ligájából – ráadásul a bajnokságban is elszenvedte első vereségét a csapat a Bernabéuban 3–1-re elveszített El Clásicón. A világbajnokságig hátralevő meccseken Raphinha egyszer sem kezdett, de a játék Torresszel és Ansu Fatival sem lett sokkal jobb.
