Nem érdekelte az osztrák szurkolókat 1973-ban, hogy a második világháború befejezése óta eltelt huszonnyolc évben a magyar válogatott 88,2 százalékos mérleget produkált, tizenhét mérkőzés közül tizennégyet megnyert és csak egyet veszített el a szomszédok legjobbjaival szemben.
A hetvenhármas vb-selejtezőre 30 ezer jegyigénylés futott be Bécsben, az Arbeiter Zeitung szerint az osztrák fővárosban hússzoros árat fizettek a belépőkért. Csak az IBUSZ-on keresztül több mint hétezer Schlachtenbummler érkezett Magyarországra, minek következtében a százéves jubileumát ünneplő Budapest 150 kilométeres körzetében valamennyi szállóra ki lehetett tenni a „megtelt” táblát.
A sógorok jó része a Balatonnál lakott, de voltak osztrák csoportok, amelyeket a salgótarjáni Karancs Szállóban vagy a szekszárdi Hotel Gemencben helyeztek el (szobánként 150 forintért). Az Osztrák Labdarúgó Szövetség archívuma szerint „a határon tapasztalható nyomorúságosan hosszú várakozási idő ellenére több mint 25 ezer osztrák zarándokolt el a telt házas Népstadionba”.
A Képes Sport pedig megemlítette:
Az 50 ezres magyar közönségnek korántsem volt akkora hangja, mint a 30 ezer osztráknak.
