Nem mondhatni, hogy a szurkolók kórusban követelték volna Paul Heckingbottom edzői kinevezését, amikor 2021 novemberében a Sheffield United menesztette Slavisa Jokanovicot, akivel a csapat a tabella második felében horgonyzott le a Championshipben. A szerb edzőtől nem tűnt túl nagy kérésnek a visszajutás a Premier League-be, hiszen korábban elérte már ezt a Fulham és a Watford edzőjeként is, a sheffieldi kaland azonban csalódásnak bizonyult mindkét fél számára: Jokanovic azt állította, nem kapott elég pénzt erősítésekre, az eredmények pedig nem jöttek. A klubvezetés ekkor fordult a klub U21-es csapatát vezető Heckingbottomhoz, aki egyfelől kézenfekvő megoldás volt, másfelől viszont össze sem lehetett hasonlítani az edzői pedigréjét mondjuk Jokanovicéval.
Paul Heckingbottom másod- és harmadosztálybeli klubokban töltötte játékoskarrierje legjavát, majd az egykori szélsőhátvéd a szülővárosa, Barnsley fociklubjánál helyezkedett el edzőként, ahol az utánpótlás-nevelésben dolgozott. Amikor azonban üresedés történt a felnőtt csapat kispadján, őt bízták meg átmenetileg a csapat irányításával, és ez olyan jól sikerült, hogy felvitte a Barnsleyt a Championshipbe, ezek után természetes volt, hogy rendes szerződést kapjon. Heckingbottom aztán sikerrel bent is tartotta a csapatot, ám a második szezonja közepén nem tudott nemet mondani a rivális yorkshire-i óriás, a Leeds United hívásának.
Talán vannak, akik emlékeznek még rá, hogy Heckingbottom volt az az edző, akit elküldtek azért, hogy a helyére Marcelo Bielsát szerződtessék. Ebből már sejthető, hogy beletört a bicskája a feladatba, és nem végződött jobban a következő megbízatása sem, amikor a skót Hibernian kispadjáról állították fel idő előtt. Nem ritka, hogy egy edzőnek ennyi lehetőség jut csak, érthető hát, hogy Heckingbottom sem várt nagyon újabb ajánlatra, hanem elvállalta a Sheffield United U21-es csapatának vezetését. Ekkor a klub már a Premier League-ben szerepelt, ám a rendkívül sikeres első év után jött a mindig nehéz második, mely pocséknak bizonyult, a csapat végig a kieső zónában rostokolt, és a kudarcba végül a nem sokkal korábban még ünnepelt Chris Wilder is belebukott. Ez 2021 tavaszán történt, amikor a klubvezetés belátta, az idény hátralévő meccseire már felesleges kívülről edzőt hozni, és akkor kérték meg először Heckingbottomot, hogy vegye át a nagycsapat irányítását. Csodát tenni ő se tudott, de legalább az idény legvégén nyert három meccset a csapat, és
Heckingbottom aztán gyorsan összekapta a csapatot: visszatért a Wilder védjegyének számító, háromvédős felálláshoz, és felrázta a fásultnak tűnő játékosokat is. A Sheffield egymás után aratta a győzelmeket, és a végére oda is ért a rájátszást érő helyek egyikére, sőt méltó ellenfele volt a bombaformában lévő Nottingham Forestnek is, végül büntetőpárbajra került a sor, amit a Forest nyert meg. A csalódást azonban gyorsan kiheverték, és a következő idényre a cél egyértelműen a feljutás volt. A nyáron erősíteni is sikerült: megvették a bosnyák Anel Ahmedhodzicot a Malmőtől, kölcsönbe pedig többek között két angol ifjúsági válogatott tehetség is érkezett a Manchester Citytől: Tommy Doyle és James McAtee, míg az erősségeket – főként a nagy klubok által is kerülgetett norvég középpályást, Sander Bergét – sikerült megtartani.
A Sheffield most jól is kezdte a szezont, olyannyira, hogy augusztusban és szeptemberben is Heckingbottom kapta a hónap edzője díjat a Championshipben. Tulajdonképpen ez a lendületes kezdés volt az egyik fő ok, hogy a végén sikerült a feljutás, ugyanis ezt a formát nem tudta később megismételni az egyre többet botladozó csapat. Mégis belefért egy-egy hullámvölgy, és egy jó közepes teljesítmény az idény második felében pedig már elég volt ahhoz, hogy ne kerüljön veszélybe a szintlépés. Márciusban ugyan volt egy pillanat, amikor a félelmetes tempót diktáló Middlesbrough három pontra is megközelítette a csapatot, de végül a Sheffieldnek sikerült jobban az április, és nem nagyon kellett izgulnia.
