Franciaország ötödik legnagyobb városa Nizza, ami a maga 343 ezres lakosságszámával nagyjából akkora, mintha kétszer összeadnánk Győrt. Amikor idén januárban a Francia Kupában kikaptak a „helyi Fóttól” (Le Puy, lélekszám: 19 ezer), tudni lehetett, hogy a Cote d’Azurön vannak bajok.
A vezetőedző, Lucien Favre évekkel ezelőtt már sikerrel zárt egy ciklust, a második eljövetele viszont túlságosan elhúzódott. Minden, ami jellemző volt Favre-ra, mintha megkopott volna. A Nice nem játszott se szépen, se jól, a fiatalok nem vették át a stafétabotot, és a régiek sem érezték, hogy közösséget kellene vállalniuk. A Nizza az amatőr csapat elleni kiesés mellett veszélyesen közel került a kiesőzónához (Franciaország jövőre 20-ról 18 csapatra vált, emiatt az idén négyen esnek ki), ezért a vezetőség megköszönte Favre munkáját.
A francia klubtulajok ilyenkor nem szoktak kockázatot vállalni. Aki év közben edzőt vált, az nem projektet akar építeni, hanem kárt menteni, ezért sokan ilyenkor a már ismert, címet utoljára 10+ éve nyerő, már-már csak a nevükből élő tűzoltókat hívják a lángokhoz: ami Angliában Sam Allardyce, Guus Hiddink és Steve Bruce, Spanyolországban José Luis Mendilibar, az Franciaországban Michel Der Zakarian, Eric Roy vagy Antoine Kombouaré.
Viszont mintha mostanában ez is változna. A Troyes – a City Group részeként – inkább a saját hálózatából hozta el az eddig csak a Melbourne-ben dolgozó Patrick Kisnorbót, de a Strasbourg és a Lorient is házon belülről léptette elő a jelenlegi edzőjét. A Reims ősszel szintén nem egy öreg házmesterre bízta a házat, hanem a 30 éves segédet léptette elő.
A Nizza is ezt az utat választotta. Favre után nem egy „márkanévre” hajtott, hanem kiemelte a stábjából azt a 36 éves Didier Digard-t, aki játékosként is több évig játszott a klubnál.
