Egészen rendkívüli mérkőzést vívott 1958. április 16-án a Vasas és a Real Madrid. Egyrészt a tét a BEK döntőjébe jutás volt, ezért annyi jegyigénylés érkezett, amennyi idehaza csak a magyar–angol találkozót (7-1) előzte meg 1954 tavaszán, a svájci világbajnokság előtt. Az elődöntőre 400 ezren akartak belépőt vásárolni, negyedüknek sikerült (bár elsőre csak 87 ezer belépőt nyomtattak).
Másrészt a televízió egyenesben közvetítette a meccset 16 órától. Nagy szó volt ez akkor, amikor a teljes heti tv-műsor így nézett ki minálunk:
Április 15., kedd. 19.30: A bátor nyúl. Rajzfilm. 19.47: Tv-híradó. 20.05: Berlin, Schönhauser-sarok. Német film.
Április 16., szerda. 16.00: Vasas–Real Madrid labdarúgó-mérkőzés.
Április 18., péntek. 19.30: Tv-híradó. 19.47: A Pamír csúcsain. Kisfilm. 20.05: Nem volt hiába. Jugoszláv film.
Április 20., vasárnap. 16.30: Magyarország–Jugoszlávia válogatott labdarúgó-mérkőzés.
Magyarországon 1958-ban 7190 tévé-előfizetőt tartottak nyilván (egy évvel később már csaknem ötször annyit, 34 395-öt). Akadt kereskedelmi egység, amely kihasználta a ziccert. A lapokban a következő hirdetés látott napvilágot:
Meghívjuk kedves vásárlóinkat a Vasas–Real Madrid labdarúgó-kupamérkőzés közvetítésére. Verseny Áruház, Rákóczi út 12.
A Vasasnak sok esélye nem volt. A Madridban rendezett első mérkőzés épp olyan eredménnyel zárult, amilyet Östreicher Emil, a klubelnök Santiago Bernabeu jobbkeze jósolt: 4-0-val. Don Emilio itthon a Győri ETO fővárosi képviselője, majd a nagy Honvéd pénztárosa és technikai vezetője volt, de a Vasasnak szurkolt. Galamb utcai érzelmi kombinátjában, a Dongóban naponta megfordultak a negyvenes évek Vasas-játékosai (is), például az 1948-ban NB I-es ezüstérmes Illovszky Rudolf, Kubala László, Lóránt Gyula, Szilágyi Gyula.
Közülük Kubala ötvennyolcban már a Barcelona csapatában futballozott, Lóránttal kocsmák üzletvezetőjeként találkoztak a szomjas magyarok, Illovszky korábbi játékostársait trenírozta Angyalföldön, ahol változatlanul Szilágyi I maradt a center.
Amikor a piros-kékek megérkeztek a spanyol fővárosba, Östreicher a repülőtéren azt mondta nekik: mindegy, milyen teljesítményt nyújtanak, négy lesz a vége. „Ha másképp nem, a bíró majd segít.” S mit ád Isten? Maurice Guigue francia játékvezető az első félidő vége előtt, 1-0-s Real-vezetésnél tizenegyest ítélt a semmiért, majd a Vasas a szünet után összeomlott.
Pedig a madridi fellépés főpróbája, a Vasas–Dorog bajnoki után az jelent meg a Népsportban: „Amíg a zsúfolt 75-ös troli a Hősök terétől a Népligetig ért, véglegesen megpecsételődött a Real Madrid sorsa.”
Még a Dorogé sem pecsételődött meg, hiszen Monostori Tivadar góljaival kétszer is vezetett a bányász csapat, amely csak azért nem nyert, mert Monostori 2-1-nél fölé lőtte a 11-est.
A helyzetet nehezítette, hogy a BEK-elődöntő napján évtizedek óta nem látott felhőszakadás zúdult a spanyol fővárosra, ám még ez sem riasztotta el a közönséget: a Chamartin-stadionban 135 ezer szurkoló tolongott.
Nem csoda, hiszen a Real Madridnak nem a 21-es, hanem a 121-es volt a nyerő száma. A királyi gárda 1957. február 17. és 1965. február 21. között 121 bajnoki mérkőzésén maradt veretlen pályaválasztóként, sőt otthonában – figyelem! – 113-szor győzött, és csak nyolcszor kellett beérnie döntetlennel.
Az angyalföldiek elleni gálamérkőzést az Antwerpen (6-0) és a Sevilla kivégzése (8-0) előzte meg. A Képes Sport azonban nem keresett mentséget, szikáran rögzítette a 4-0 után: „A Vasas már hónapok óta nincs formában, azt nyújtotta, mint általában odahaza, miközben tíz bajnoki pontból hetet elpotyogtatott.”
