Manchester City– Bayern München 3-0
A negyeddöntő rangadóját egyértelműen a City és a Bayern összecsapása jelentette. Az előjelek némileg ellentétesek voltak, hiszen a bajorok vezetősége a válogatottszünetben menesztette Julian Nagelsmannt, és a Chelsea-vel BL-győztes Thomas Tuchelt szerződtette a helyére vezetőedzőnek.
A mérkőzés legnagyobb kérdése tehát az volt, képes lesz-e a Bayern megakadályozni, hogy a manchesteriek hazai pályán az alapstílusuknak megfelelően többet birtokolják a labdát. Ebből nem sok valósult meg; bár az első félidőt a legtöbben kiegyenlítettnek tartották, fontos megjegyezni: Tuchelék letámadása nagyon ritkán tudta megállítani Guardiola csapatának nagyszerűen megkomponált labdakihozatalait. Mivel a müncheniek többnyire jól lezárták a pálya közepét a 4-2-3-1-es vagy a 4-4-2-es alakzatban, a hazaiak leginkább a pálya széleit túltöltve igyekeztek átjutni a túlsó térfélre, és nem riadtak meg a direktebb játéktól sem. Ennek érdekében a City labdával három védőre állt át, a két oldalsó védő, Manuel Akanji és Nathan Aké az oldalvonal mellé húzódva próbálta széthúzni a Bayern alakzatát. Stones pedig érdekes módon a legtöbbször a középpályára lépett fel Rodri mellé (ezt az utóbbi időben Guardiola sokszor alkalmazta). A szélekre koncentráló támadójátékot tovább erősítette, hogy szükség esetén a vonalak között játszó Gündogan és De Bruyne is kimozgott a széleken szereplő Bernardo Silva és Grealish játékát kisegíteni.
Az ellenfél térfelére átérve a City nem próbálta szükségszerűen lelassítani a játékot, a legelöl játszó Haaland sebességét kihasználva többször tudott lendületből is megérkezni a kapu elé. Különösen a jobb oldal volt elemében: Bernardo Silva egy az egy elleni játéka mellett De Bruyne félterületből érkező labdái is állandó veszélyforrást jelentettek. Rodri fantasztikus lövése azonban mégsem gyors támadásból, hanem egy olyan szituációból született, amelyben a Bayern védelme már mélyen visszaállt a kapuja elé. A City támadójátéka azonban ilyenkor az alapvonal helyett a második vonalból érkezőket célozta meg, sikerrel.
Egyrészt a City 4-4-2-es letámadása gyakran megállította őket: a kirúgások esetében és a saját térfelükről kimozdulva is hatékonyan lehetetlenítették el a bajor labdakihozatalokat. Az első sorba ilyenkor Haalandhoz De Bruyne csatlakozott, és egyikük a szélekre történő fordítást lezárva, általában kívülről támadta meg a labdás középhátvédet. Upamecano és De Ligt középen ritkán tudta előre juttatni a labdát a vonalak közé. De a problémák itt sem értek véget: a Bayern az ellenfél térfelén sem volt képes hatékonyan futballozni.
