Az „izmus” Fernando Dinizről kapta a nevét, aki jelenleg a Fluminense vezetőedzője, és – a Carlo Ancelottiról megjelenő hírek alapján, miszerint inkább kitöltené 2024-ig szóló madridi szerződését, mint átvegye a brazil válogatott irányítását – könnyen lehet, hogy a brazil nemzeti csapat jövőbeni szövetségi kapitánya is. Utóbbi esélye a riói állami bajnokság döntőjének visszavágóján a Flamengo felett aratott 4-1-es győzelem után jelentősen megnőtt.
Brazília a nagy érzelmek és – ebből következően – a nagy szavak földje, úgyhogy, ha a nemzet futballszeretőinek meghatározó része éppen el is ragadtatja magát, érdemes két lábbal a földön maradva szemlélődni. De nem könnyű. Legalábbis annak, aki látta a vasárnap a Maracanában rendezett találkozót, különösen annak első félidejét, és tisztában van a két résztvevő lehetőségeivel.
Dél-Amerika anyagi értelemben és a szurkolótábora mérete alapján mindenképpen – továbbá keretét tekintve is valószínűleg – legerősebb klubja, a Flamengo 2-0-ra megnyerte az első felvonást, és abszolút favoritként várta az örök városi rivális, Fluminense elleni visszavágót. A Fluminense ellenfeléhez képest harmadakkora költségvetéssel gazdálkodik, régóta elkerülik a számottevő eredmények, és állandóan rákényszerül legnagyobb tehetségei kiárusítására, hogy megőrizze stabilitását. Mégis lelkesedésre okot adó futballt mutatott be, a taktikai értelemben vett dinizizmus karakterjegyeit felvonultatva. A labda környezetében létrehozott állandó létszámfölények és az így összehúzott ellenfél által szabadon hagyott hatalmas területek bejátszásának kettőssége jellemzi ezt a játékot, ami a futballistáktól a sok futás mellett improvizatív gondolkodást követel a beindulások, a helyezkedés és a játék folytatása, a labda útjának eldöntése tekintetében is.
talán ez fejezi ki leginkább a szisztéma filozófiáját, szellemi alapja pedig, hogy a játékosok egymás játékstílusát, erősségeit és gondolkodását minél mélyebb és zsigeribb módon értsék.
Az első gólt a csapat színeiben csaknem 17 év után első hazai meccsét játszó Marcelo szerezte, aki balhátvédként szerepelt ugyan, de a dinizizmusra jellemző módon a tizenhatos jobb oldalán felbukkanva okozott meglepetést. A második találatnál a Sao Paulo-i tiki-takának is nevezett rendszer egyik karcos karakterjegyére jellemző módon a végletekig kipasszolta ellenfelét a Flu. Az eredeti tiki-takával szemben itt sokkal több a vertikális átadás, előre és hátra is, mintha kilencven fokkal elfordították volna a pályát. A dinizizmus tombolt, minden játékos hozzáadta személyiségét az ellenfél tornádószerű letarolásához.
