Foci sport24

Csodafélidő és zseniális Szoboszlai: hogyan győzte le simán a bolgárokat a magyar válogatott?

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
A magyar válogatott minden várakozást felülmúlva kezdte a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőit. Marco Rossi csapata hazai pályán, a végeredményt már az első félidőben beállítva, 3-0-ra győzte le Bulgáriát. De miért alakult ennyire simán a mérkőzés? Taktikai elemzésünk.

A két válogatott ellentétesen élte meg az elmúlt néhány napot. A mieink az Észtország elleni, győztes felkészülési mérkőzéssel hangoltak a sorozat nyitányára, a bolgár együttes azonban már a múlt pénteken lejátszotta első mérkőzését a csoportban: hazai pályán 1-0-s vereséget szenvedett a montenegróiaktól.  Mladen Krstajic csapata azon a találkozón sokkal többet birtokolta a labdát ellenfelénél, mégsem tudott elegendő veszélyt jelenteni a kapura, a hajrában pedig egy kontratámadásból a vendégek szerezték meg a győztes gólt.

A magyar válogatott kezdőcsapata gyakorlatilag teljesen megfelelt az előzetes várakozásoknak, Marco Rossi mindössze egy helyen változtatott a csütörtöki, Észtország elleni kezdőcsapaton. Dibusz előtt Lang, Orbán és Szalai Attila maradt a három belső védő, a széleket pedig ismét Bolla Bendegúz és Kerkez Milos játszotta be. Az egyetlen változás a középpálya közepén volt: Nagy Ádám visszakerült a csapatba. Vécsei Bálint ismét kezdett, elöl pedig Ádám Martin mögött megint Szoboszlai Dominik és Sallai Roland kapott lehetőséget.

A bolgárok a magyar válogatotthoz hasonlóan három belső védővel álltak fel. Naumov kapus előtt Markov, Antov és Galabov játszott, a széleken pedig Petkov és Sztojanov kapott szerepet. A középpályán a Werder Bremen játékosa, Ilia Gruev mellett a kisvárdai Karabelyov, valamint Nikola Iliev került a kezdőcsapatba. Elöl Spas Deleven kívül Kirill Despodovot láthattuk; ő a bolgár válogatott piacilag legértékesebb játékosa.

A mérkőzés álomszerűen kezdődött

a magyar csapat számára: már a 7. percben, az első helyzetből sikerült megszerezni a vezetést. Az észtek elleni mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is egy rögzített szituáció vezetett eredményre. Látványos volt, hogy a bolgárok mennyire üresen hagyták Szoboszlait, akire az egész figura ki volt hegyezve. Ekkor még nem is tudtuk, hogy a magyar válogatott tízese élete egyik legjobb produkcióját nyújtja majd címeres mezben.

Sallai közvetlenül Szoboszlaihoz passzolja a szögletet, akire két bolgár játékos támad ki. Szoboszlai egy csellel mindkettejüket otthagyja, majd betör a megnyíló területbe. Egy harmadik bolgár játékost is becsap, visszagurít Sallainak, aki kapura lő. A kipattanóba többen is beleérnek, végül Vécsei szerzi meg a vezetést.

A korai vezető gól alapjaiban változtatta meg a meccs forgatókönyvét, de szerencsére olyan irányba, amely a Rossi-korszak legjobb első félidőjét eredményezte. A magyarok ugyanis az előny tudatában nem kezdték el az eredményt őrizni, nem váltottak át a labda passzív birtoklására, és a védekezést sem húzták azonnal hátrébb.

Ellenkezőleg: a félpályán megkezdett védekezésből meglepetésszerűen támadott ki a csapat a bolgárokra, s ezzel első körben

sikerült a bolgár támadójátékot gyakorlatilag nullára redukálni.

Rossi csapata most is a jól ismert 5-2-3-as védekezési formációt vette fel, és a megfelelő jelekre – például az ellenfél labdakezelési hibájára, vagy a hosszabb hátsó labdajáratásra – az elülső hármas, Szoboszlai, Sallai és Ádám Martin megindította a letámadást. A bolgárok labdabirtoklásban viszonylag jól körülhatárolt, 3-1-6-os alakzatot vettek fel, amelyben a két belső középpályás kifejezetten magasan, a vonalak között helyezkedett. Ez a felállás elméletileg igen támadó szellemű, hiszen nem kevesebb, mint négy játékos várja a labdát a középső zónában, ugyanakkor a hátulsó négy és az elülső hat játékos viszonylag élesen elszakad egymástól. Ebből már Montenegró ellen is problémája adódott a bolgár válogatottnak, hiszen így teljes mértékben a labdával kevésbé magabiztos belső védőknek kellett hátulról szervezniük a játékot. A középső blokkban védekező montenegróiak nem engedték, hogy a bolgárok az ellenfél védővonalai közé juttassák a labdát, ezért a belső védők legtöbbször csak a két szárnyvédő felé tudták folytatni a játékot. A magyar csapat azonban nem csupán passzívan akadályozta meg a bolgár támadásokat, hanem a hátulsó négyesre kitámadva gyakran sikerült ívelésre, vagy elhamarkodott mélységi passzra kényszeríteni az ellenfelet. A három belső védő és a két szűrő középpályás pedig lehetővé tette, hogy a falból bátran kilépve, mindig legyen magyar játékos, aki elhalássza a labdát a rivális elől. A dinamikus labdaszerzések azonnali, lendületes támadások lehetőségével kecsegtettek.

LÉPJ BE A FOLYTATÁSHOZ!
A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en. Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
Olvasói sztorik