Miért esett ki a Fradi az egészen szoros első meccs után simán az Európa Ligából?

A múlt heti odavágón a Ferencváros 2-0-s vereséget szenvedett a Bayer Leverkusen együtteséről. Azon a mérkőzésen Sztanyiszlav Csercseszov csapata viszonylag hosszú periódusokat töltött a saját térfelén védekezve, bár néhány ígéretes kontratámadásból nagy helyzetekig, kapufáig jutott. Azt a meccset végül két balszerencsés gól döntötte el. A zöld-fehérek a körülményekhez képest jól teljesítettek, és a kidolgozott helyzetek minőségét tekintve sem sokkal maradtak el a német ellenféltől.

Az FTC kezdőcsapata a csütörtöki visszavágón csak két helyen változott az első mérkőzéshez képest.

Botka eltiltás miatt nem léphetett pályára a Puskás Arénában, így Dibusz előtt Wingo csatlakozott Abena, Knoester és Civic mellé a védelembe. Előttük most is Esiti és Vécsei őrjáratozott, a támadó négyesbe pedig Marquinhos helyett Gojak került be Traoré, Zachariassen és Ryan Mmaee mellé.

Xabi Alonso a múlt heti találkozóhoz képest viszonylag sokat módosított: Piero  Hincapié a védelem közepére került Jonathan Tah és Edmond Tapsoba társaságába, a széleket így Frimpong és a holland Bakker játszotta be. A középpálya közepén a Demirbay­, Amiri páros helyett Palacios és Andrich kapott helyet, a támadó hármast viszont változatlanul Florian Wirtz, Sardar Azmoun és Moussa Diaby alkotta.

A mérkőzés a lehető legrosszabbul kezdődött a Fradi számára: a villámgyors Diaby már a 3. percben megszerezte a német csapat vezető gólját. Előzetesen az egyik legfontosabb kérdése az volt, mennyiben változtat Csercseszov a Leverkusenben alkalmazott védekezésen. Bár hamar kiderült, hogy zöld-fehérek az eredménykényszerben jóval magasabban támadnak le, már az elején látszott, hogy ez nem működik kellő hatékonysággal.

Már korábban is írtunk róla, hogy

az orosz edző a labda elleni játékban általában területre érkező emberfogást alkalmaz csapataival,

ami azt jelenti: a játékosok szükség esetén kiléphetnek a pozíciójukból, hogy az ellenfél játékosát szorosan kövessék. A rivális térfelén magasan védekezve ez most sokkal kevésbé működött, gyakran nem volt egyértelmű, kinek és mikor kellene kilépnie. Ezért számos szituációban nem sikerült időben odaérni a labdás emberre, ami még sebezhetőbbé tette a szokásosnál amúgy is magasabbra tolt védővonalat. Noha a korai vezető gólt akár balszerencsésnek is nevezhetnénk, fontos megjegyezni: a Leverkusen a mérkőzés későbbi részében is hasonló szituációkból tudott helyzeteket kialakítani. A Fradi eltérő felfogását kihasználva a vetélytárs is direktebben játszott: a ferencvárosi letámadással szemben kevesebb rövid passzos labdakihozatalt és több indítást erőltetett Xabi Alonso csapata. Bár 55 százalékkal a labdabirtoklási fölény most is a németeknél volt, ez jóval kisebb dominancia az első mérkőzés 66 százalékánál. A hosszú labdák célpontja leginkább a fiatal, villámgyors francia Diaby volt, a pontos indítások pedig legtöbbször Edmond Tapsoba passzképességét dicsérték. Mivel Diaby szükség esetén középről kimozgott, a helyére egy csapattársnak be kellett futnia – a három belső támadó a két gyors, támadó szellemű szárnyvédővel kiegészülve rendkívül sok mozgással futballozott.

Ryan Mmaee megtámadja Tapsobát, aki a területbe induló Diaby-t indítja. Civic fennragad, Knoester is kilép, így Abena egyedül tartja a lesvonalat, miközben ketten indulnak rá. A jelenet végén a szélvészgyors Diaby a hálóba lő.

Szétkenődött ferencvárosi letámadás. A védővonal magasan, de nincs nyomás a labdáson, Adrich szabadon passzolhat Tapsobának. Civic pánikszerűen kiront a labdásra, így Traorénak visszafelé kell futnia Diabyval. Végül a Fradinak szerencséje van, Traorénak sikerül kirúgni a labdát.

A korai vezető gól hatására a Leverkusen csak ritkán alkalmazott magas letámadást, így az FTC az első félidőben viszonylag hosszú periódusokon keresztül tudta birtokolni a labdát. Wingo sajnálatos sérülése után Csercseszovnak már negyedóra után át kellett szerveznie az amúgy is rövid kispaddal rendelkező csapatot. Nem volt mit veszíteni: a szerencsétlenül járt amerikai jobbhátvéd helyére támadóként Marquinhos érkezett, jobbhátvédnek pedig az eredendően támadó Zachariassen lépett hátra. A Ferencváros labdabirtoklása hasonló volt ahhoz, amit Csercseszovtól korábban láttunk: a pálya egyik oldalát túlterhelve négy, viszonylag szabadon mozgó támadóval futballozott a zöld-fehér csapat. De a pozíciós szabadság olykor káoszt szült, az elöl játszók gyakran kaptak labdát rossz testpozícióban, ami lelassította az akciókat. Egy ilyen, kötetlenebb rendszerben a futballisták sokkal többször vannak az egyéni döntésekre utalva, az első félidő legnagyobb helyzete is egy improvizatív kényszerítő után született. Ezt leszámítva a hazaiak leginkább csak távoli lövésekből, a középső zónából tudtak veszélyeztetni, hiányoztak a széleken, alá- és mögé kerülésekkel végigjátszott akciók.

Így indulnak a ferencvárosi támadások: Zachariassen jobbhátvédként a jobbszélső pozíciójában (nem fér rá a képre), Civic hamis szélsőhátvédként immár mélyebben helyezkedik, Traoré a vonal mellett. Itt Frimpong lép ki Civicre, akinek vissza kell fordulnia.

A Ferencváros legnagyobb helyzete a mérkőzésen: Marquinhos Vécseivel kényszerítőzik, majd a beinduló Gojakot játssza meg, aki a kapusba lő. Jól látszik a pálya bal oldalának túltelítése és a szabad szereposztás.

A második félidőben sajnos végleg kiesett az irányítás a hazaiak kezéből: a Leverkusen mind hosszabb labdabirtoklási periódusokat tudott bemutatni. Bár a magyar bajnoknak továbbra is égető szüksége lett volna a magas letámadásra, az egyre fáradó játékosok egy idő után erre fizikailag már nem voltak képesek. Amikor pedig mégis megpróbálták, ismét hiányzott az összehangoltság, amit a szélvészgyors Diaby rögtön kihasznált. A fokozódó fáradtság támadásban is több eladott labdával párosult, amit a csereként beálló Adli használt ki a mérkőzés záró szakaszában.

A második félidő első nagy helyzete: megint magasan a ferencvárosi 4-2-3-1-es védekezés, ismét nincs elég nyomás a labdán. Újra a szélvészgyors Diaby indul a védelem mögé, a felfutó Bakkert próbálja helyzetbe hozni, sikertelenül.

A második gól. Civic mellett mindkét ferencvárosi játékos rossz testpozícióban, a passzt elcsípi az 5-2-3-ban védekező Leverkusen. Diaby Adlival rúgat gólt, aki a felfuttó Zachariassen helyét támadja.

Amíg a kidolgozott helyzetek minőségét tekintve az első mérkőzés szorosnak volt mondható, addig a Leverkusen a Puskás Arénában jóval magasabb minőségű helyzeteket tudott kidolgozni, különösen a második félidőben. Bár a félidőben még a Ferencváros vezetett az xG-mutató tekintetében, ez már ekkor is inkább mennyiséget, mintsem minőséget jelentett. A mérkőzés kilenc ferencvárosi kísérletéből ugyanis mindössze három érkezett a tizenhatoson belülről, a Leverkusen esetében ez az arány 17/13 volt. A hazaiak egyébként az egész második félidőben összesen kétszer próbálkoztak lövéssel.

Az egészen szorosnak mondható odavágó után tehát a Ferencváros viszonylag simán esett ki az Európa Ligából. Kétgólos hátrányban Csercseszov csapatának szinte az első perctől kezdve kockázatosabban, némileg a komfortzónáján kívül kellett futballoznia. A magasra tolt, de rosszul működő letámadás pedig az ellenfélnek is kedvezett, hiszen játékosai sebességét kihasználva, sokkal kevesebbet kellett felállt fal ellen futballoznia. Szégyenkezésre persze nincs ok, a tavaszi kupaszerepléssel a kilencedik kerületiek így is két évtizede nem látott bravúrt hajtottak végre. A közhelyes mondás azonban, miszerint ezen a szinten már minden hibát megbüntetnek, ezúttal is igaznak bizonyult.

Ezekből a mérkőzésekből lehet tanulni, hogy a tavaszi kupaszereplés a magyar futball számára ne csak egyszeri bravúr maradjon.