A múlt heti odavágón a Ferencváros 2-0-s vereséget szenvedett a Bayer Leverkusen együtteséről. Azon a mérkőzésen Sztanyiszlav Csercseszov csapata viszonylag hosszú periódusokat töltött a saját térfelén védekezve, bár néhány ígéretes kontratámadásból nagy helyzetekig, kapufáig jutott. Azt a meccset végül két balszerencsés gól döntötte el. A zöld-fehérek a körülményekhez képest jól teljesítettek, és a kidolgozott helyzetek minőségét tekintve sem sokkal maradtak el a német ellenféltől.
Botka eltiltás miatt nem léphetett pályára a Puskás Arénában, így Dibusz előtt Wingo csatlakozott Abena, Knoester és Civic mellé a védelembe. Előttük most is Esiti és Vécsei őrjáratozott, a támadó négyesbe pedig Marquinhos helyett Gojak került be Traoré, Zachariassen és Ryan Mmaee mellé.
Xabi Alonso a múlt heti találkozóhoz képest viszonylag sokat módosított: Piero Hincapié a védelem közepére került Jonathan Tah és Edmond Tapsoba társaságába, a széleket így Frimpong és a holland Bakker játszotta be. A középpálya közepén a Demirbay, Amiri páros helyett Palacios és Andrich kapott helyet, a támadó hármast viszont változatlanul Florian Wirtz, Sardar Azmoun és Moussa Diaby alkotta.
A mérkőzés a lehető legrosszabbul kezdődött a Fradi számára: a villámgyors Diaby már a 3. percben megszerezte a német csapat vezető gólját. Előzetesen az egyik legfontosabb kérdése az volt, mennyiben változtat Csercseszov a Leverkusenben alkalmazott védekezésen. Bár hamar kiderült, hogy zöld-fehérek az eredménykényszerben jóval magasabban támadnak le, már az elején látszott, hogy ez nem működik kellő hatékonysággal.
Már korábban is írtunk róla, hogy
ami azt jelenti: a játékosok szükség esetén kiléphetnek a pozíciójukból, hogy az ellenfél játékosát szorosan kövessék. A rivális térfelén magasan védekezve ez most sokkal kevésbé működött, gyakran nem volt egyértelmű, kinek és mikor kellene kilépnie. Ezért számos szituációban nem sikerült időben odaérni a labdás emberre, ami még sebezhetőbbé tette a szokásosnál amúgy is magasabbra tolt védővonalat. Noha a korai vezető gólt akár balszerencsésnek is nevezhetnénk, fontos megjegyezni: a Leverkusen a mérkőzés későbbi részében is hasonló szituációkból tudott helyzeteket kialakítani. A Fradi eltérő felfogását kihasználva a vetélytárs is direktebben játszott: a ferencvárosi letámadással szemben kevesebb rövid passzos labdakihozatalt és több indítást erőltetett Xabi Alonso csapata. Bár 55 százalékkal a labdabirtoklási fölény most is a németeknél volt, ez jóval kisebb dominancia az első mérkőzés 66 százalékánál. A hosszú labdák célpontja leginkább a fiatal, villámgyors francia Diaby volt, a pontos indítások pedig legtöbbször Edmond Tapsoba passzképességét dicsérték. Mivel Diaby szükség esetén középről kimozgott, a helyére egy csapattársnak be kellett futnia – a három belső támadó a két gyors, támadó szellemű szárnyvédővel kiegészülve rendkívül sok mozgással futballozott.
