Gary Linekert focista-pályafutása alatt sem tiltották el semmiért, és úgy tűnik, most sem tudják eltiltani
– jegyezte meg egy szellemes hozzászóló a Reddit futballfórumában. Tény: Anglia egyik legismertebb sporttelevíziós szakembere és egyik legnagyobb futballikonja napokkal a letiltását követően visszatérhet a BBC képernyőjére.
Elsőre úgy tűnik, hogy a Lineker–BBC mérkőzés az egykori csatárcsillag magabiztos győzelmével zárult, de az egész vita többről szól, és sok tanulsággal szolgál. Hiszen szó van itt a közösségi médiában posztoló véleményvezérek felelősségéről, a szólásszabadságról, a normális (közszolgálati) médiaműködésről, a szolidaritás erejéről, egy legendás tévéműsorról, no meg arról, hogy mit ér a sporttelevíziózás, ha eltűnik a kontextus?
Egy legendás műsor legbizarrabb adása
Ha van intézménnyé vált televíziós futballműsor, hát a BBC-n futó Match of the Day az: az összefoglalókat sugárzó MOTD 1964 óta szerepel a kínálatban, így a világ leghosszabb ideje folyamatosan műsoron tartott labdarúgóshow-jának számít. Egy olyan korszakban, amelyben nagyon kevés mérkőzés került élőben a képernyőre, a Match of the Day szolgált elsődleges forrásul a futballrajongóknak. Ha valaki olvasta Nick Hornby futballkönyvklasszikusát, a Focilázt, akkor tudhatja, mennyire rituálészerűen igyekeztek a drukkerek a tévé elé, hogy a stadionban látott meccs után láthassák, más pályákon mi történt.
2023. március 11-e a Match of the Day történetének legbizarrabb adása volt. Húsz perc és kilenc másodpercnyi nettó összefoglaló – a híres intró és főcímzene, műsorvezetők, szakértők, kommentár, elemzés és mindennemű kontextus nélkül. Csak a nettó futball és a közönségzaj.
A kontextustól és kulisszáktól megfosztott, unikális show a szokottnál félmillióval több nézőt (2,58 milliót) vonzott, bizonyítva azt, hogy a közönség mindig is vevő volt és vevő lesz a katasztrófaturizmusra. A következő Match of the Day már ismét rendes lesz, és könnyen lehet, soha többé nem látunk a hétvégihez hasonlót.
A vihar
A vihar váratlanul azzal szabadult el, hogy a műsorvezető Gary Lineker belekeveredett a konzervatív brit kormány illegális bevándorlásról szóló törvénytervezetének vitájába, és igen kritikusan fogalmazott.
„Nincs hatalmas beáramlás. Más nagy európai államoknál jóval kevesebb menekültet fogadunk be. Mérhetetlenül kegyetlen politika ez, amellyel a legkiszolgáltatottabb embereket célozzák meg; olyan nyelvezetet használva, amely a harmincas évek Németországában használttól sem áll túl messze – és még velem van a baj?” – tette fel a retorikai kérdést.
Suella Braverman belügyminiszter visszaszólt erre, de még mindig nem történt semmi rendkívüli: a sztárfutballistából sztárműsorvezetővé vált Lineker rendszeresen megnyilvánul közéleti kérdésekben; ahogyan megnyilvánultak korábban más, a politikai skála ellenkező oldalán álló, hasonlóan magas státusú tévés személyiségek is (például Jeremy Clarkson, a Top Gear egykori legendás házigazdája, akinek véleményrovata van a Sunban, és írásai miatt figyelmeztették is – ám annak idején nem közéleti újságírói tevékenysége és több nagy vihart kiváltó megjegyzése, hanem egy verekedés miatt nem hosszabbították meg a szerződését).
Az igazán nagy hullámok akkor érkeztek meg, amikor a BBC felfüggesztette Linekert. Lineker (hasonlóan az említett Clarksonhoz) nem a brit közszolgálati médium alkalmazottja, hanem szabadúszó. Míg a BBC a pártatlansági követelményekre hivatkozva részletesen szabályozza alkalmazottai közösségimédia-tevékenységét, a szabadúszóknak alapvetően négy szabály van:
- professzionális viselkedés, tisztelet és udvariasság, a BBC értékeinek követése,
- a BBC jó hírnevének megőrzése,
- munkavégzés közben tartania kell magát a pártatlansági követelményhez, ne nyilvánítson személyes véleményt politikai vagy heves vitát kiváltó kérdésekben,
- ne kritizálja kollégáit a nyilvánosság előtt, ne adjon ki bizalmas belső információkat.
Lineker nem a Match of the Dayben, a BBC égisze alatt nyilvánított véleményt, így aztán kérdés, a szabályzat többféleképpen értelmezhető pontjai (különösen az, amely a szabadúszó „nem-újságírók” felelősségéről szól) vonatkoztak-e rá. Tim Davie, a BBC igazgatója szerint igen, így Linekert levették a képernyőről.
Ezzel egyrészt elszabadult egy politikai vihar (minden párt úgy érezte, bele kell szólnia az ügybe), másrészt egy médiavihar is. Lineker közvetlen kollégái ugyanis kivétel nélkül, szolidaritásból visszaléptek a Match of the Day-től, így nem maradt senki, aki vezethette volna a műsort vagy szerepelhetett volna abban. Újságírók, médiaszemélyiségek százai nyilvánítottak szolidaritást, és többen azt is hozzátették: egyáltalán nem értenek egyet azzal, amit Lineker írt, viszont a szabad véleménynyilvánításhoz neki is megvan a joga, és emiatt nem érhetik retorziók.
A visszakozás
Bár a BBC vezetősége ugyan keményen az asztalra csapott, ez öngólnak bizonyult: a médium különböző politikai oldalakkal szimpatizáló médiaszemélyiségektől egyaránt kapta az ívet; az ellenzék meg ráharapott az ügyre, és ütötte a kormányzó konzervatívokat, a szólásszabadság gátlóiként beállítva őket, a BBC feletti tory befolyásra célozgatva.
A Match of the Day kiemelkedő nézettségű, de rossz fogadtatású lett, hétfőn pedig Lineker és a BBC megegyezett: a munkatársak és különösen a szabadúszók közösségimédia-tevékenységére vonatkozó ajánlásokat megvizsgálja egy független szakértői csoport, a műsorvezető visszafogja magát addig, amíg ez megtörténik, és visszakerül a képernyőre. Tim Davie bocsánatot kért a munkatársaitól és a közönségtől.
A Lineker-sztori egészen elképesztő médiapurparlét szabadított el: a nagy angol portálok – köztük a BBC is – hatalmas terjedelemben számoltak be a történtekről, élő közvetítésben követték az eseményeket, a kutyát sétáltató exfutballistát riportercsapat várta otthonánál.
A BBC közzétett több, a vállalatot igen élesen kritizáló véleményt; vezető munkatársai elemeztek és véleményt nyilvánítottak (véleményük nem feltétlenül egyezett meg az igazgatóéval). A „Beeb” médiaspecialistája, David Sillito még a megegyezésről szóló villámelemzésében sem nagyon fogta vissza magát. Érdemes megnézni, hogy a BBC miként foglalkozik a perpatvarral, no meg azon is érdemes elgondolkodni, hogy Magyarországon elképzelhető-e hasonló – akár a jelenben, akár a távoli jövőben.
Teljes káosz ez az egész. Azt hiszem, úgy tudnám megfogalmazni a történteket, hogy Gary Lineker–a BBC hitelessége 1-0. A BBC bejelentette, hogy megvizsgálja a közösségi média használatára vonatkozó ajánlásait, de inkább azt kellene megvizsgálnia, miként kezeli a hasonló kríziseket
– mondta Sir Craig Oliver, a BBC volt hírigazgatója.
Olybá tűnik, a brit médiaszakértők néhány dolgot tekintve nagyjából egyetértenek:
- a BBC öngólt rúgott, és visszakozásra kényszerült;
- a felek a megegyezéssel időt nyertek, ám ez nem oldja meg a problémát;
- mindenkit meglepetésként ért, milyen kontrollálhatatlan vihar lett az ügyből.
Égető kérdések
A Lineker-ügy sok-sok kérdést felvet, főleg olyanokat, amelyek a jelenlegi médiatrendekből adódnak. A közösségi média elterjedése előtt a legtöbb médiaszemélyiségnek nem volt lehetősége azonnal, bármilyen kérdésben megnyilvánulni – most viszont van, és egyre nagyobb az igény is arra, hogy megnyilvánuljanak. Míg sok helyen a „sportolj, és kuss!”, illetve a „sportról beszélj/írj, és kuss!” a jelszó, elsősorban az angolszász világban ez változik.
A sportoló, a sportmédia-személyiség influenszerré vált, óriási követőtáborral, ennek megfelelő felelősséggel. Linekernek csak a Twitteren 8,8 millió követője és jelentős befolyása van. Közösségimédia-tevékenysége nem az újságírásban tradicionális semleges, pártatlan szemlélőé, hanem egy politika iránt érdeklődő és politikailag elkötelezett állampolgáré, aki akár aktivista álláspontot is képvisel. Akkor is, ha a közszolgálatiság etalonjának tekintett BBC-n vezet sportműsort.
Kisebb piacokon szinte minden és mindenki cserélhető, ám a brit nem kis piac, Lineker pedig a legjobb, legnépszerűbb műsorvezetők között van. Jelentős értéket képvisel az énmárkája, és bármelyik médiavállalat nagyon szívesen megfizetné a szakértelmét. Ez erőegyensúly-eltolódást mutat a szervezetek felől az egyéniségek, erős médiaszemélyiségek irányába. Közben a Premier League aligha repesett a boldogságtól a történtek miatt, mivel katasztrofális műsorhoz szolgáltatta az alapot.
Az ügy megmutatja a szakmán belüli szolidaritás erejét is: azzal, hogy mindenki visszalépett a Match of the Day-től, a BBC-nek egy műsortorzót kellett leadnia. Egész biztosan sokan kívánták már a világ futballrajongói közül, hogy ne kelljen kommentárt, elemzéseket, stúdióműsort hallgatni, legyen csak a foci, de ez nagyon üres műsort eredményez. A mérkőzéseket körülvevő felhajtás és diszkusszió legalább annyira érdekessé és értékessé vált, mint maga a játék. Kontextus, reakciók és vita hiányában a médiaproduktum közel sem annyira vonzó, bár biztos volt olyan csoport is, amelynek tetszett a linekertelenített Match of the Day.
A BBC arcvesztést könyvelt el, és sürgette az idő: az FA Kupának társ-jogtulajdonosa a vállalat, márpedig hamarosan kupaforduló és élő közvetítés jön. Szombaton Manchester City–Burnley, vasárnap Brighton–Grimsby Town, és ha a stábok szolidaritásból beintenek, akkor nagy baj van. Arról nem is beszélve, hogy ha Linekert és társait végleg száműzték volna, ki vállalta volna el, hogy a helyükre lép, és milyen fogadtatásban részesítette volna a közönség? A másik oldalról: vajon milyen veszteség érte volna Linekert és renoméját, ha hosszabb ideig felfüggesztve marad? Nem meglepő, hogy inkább mindenki megegyezésre törekedett.
Az ügy hétfőn egészen a miniszterelnöki rezidenciáig kígyózott (a Downing Street 10-ből annyi reakció érkezett, hogy ez BBC-belügy), a brit közmédia vezetőit pedig megrengetheti a Lineker-botrány és annak kezelése. Nem jó hír ez a BBC-nek, amely 2027-től elvesztheti hagyományos finanszírozási formáját (az előfizetési díjat), és könnyen lehet, hogy megszorításokra, nagy átalakításokra kényszerül.
És hogy ennek az egésznek mi köze volt a futballhoz?
Március 18-án a Match of the Day a Manchester City–Burnley mérkőzéssel tér vissza, 20 perc helyett 2 óra 29 percben. A műsorvezető Gary Lineker, a két szakértő Alan Shearer és Micah Richards. A szignál is a megszokott.