Vajon kiesik a Sevilla a spanyol bajnokságból?

A La Liga 24. fordulójában szombaton este igazi örömünnepet láthatott a Wanda Metropolitano közönsége, ugyanis Diego Simeone történelmi meccsén, az egészen lenyűgözően futballozó Antoine Griezmann vezetésével az Atlético 6-1-re kiütötte a Sevillát. Komoly mélypontokat éltek meg a szezonban a madridiak, elég csak a korai kiesést említeni az európai kupaküzdelmekből, de a múlt hétvégén ennek nyoma sem volt, mi több, még hullámzott is a közönség. Na meg cukkolta a riválist, „ki fogtok esni”, üvöltötték.

Bármilyen meglepő, a helyzet valóban ez: a Sevilla jelenleg a kiesés ellen menekül a spanyol bajnokságban, és egyelőre nem látszik, mitől fordulna át a csapat teljesítménye és szerencséje, miközben rég nem látott harc megy jelenleg a bennmaradásért.

Hogy egy év alatt mennyit változhat a helyzet a sport világában, arra itt a tökéletes példa. Tavaly ilyenkor a Sevilla tűnt a Real Madrid legnagyobb kihívójának, mindössze négy ponttal lemaradva állt a második helyen. A hajrában aztán a Barcelona és az Atlético Madrid is elé férkőzött, de a negyedik hely, és ami még fontosabb, a BL-indulás meglett.

A szurkolóknak meg kell érteniük, hogy elértük a kitűzött célunkat, bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Volt egy Sevilla Julen Lopetegui kinevezése előtt, amelyik az európai kupaszereplésért csatázott, az ő érkezése óta pedig már a BL a célunk, az emberek pedig arról beszélnek, hogy bajnokok lehetünk

– próbálta meg tavaly májusban visszarángatni a szurkolókat a földre a brazil középpályás, Fernando Reges.

A mostani La Liga-szezon kétharmadához közeledve az élen álló Barcelona 37 ponttal van a Sevilla előtt, de nem is előre, sokkal inkább hátrafelé kell figyelni, mivel a már kiesőhelyen álló Almeríával azonos pontszámmal áll a csapat, de az utolsó előtti Valencia is csak kettővel van elmaradva – a sereghajtó Elchén már csak a csoda segíthetne.

A Fernando által is emlegetett Julen Lopetegui kacskaringós úton jutott el a Sevillához: dolgozott a spanyol utánpótlás-válogatottaknál, majd a Portónál, mielőtt már a felnőttcsapat szövetségi kapitányaként juttatta ki Spanyolországot az oroszországi világbajnokságra, ám mivel közben megegyezett a Real Madriddal, így a torna kezdete előtt egy nappal menesztették. Az édesanyja halála utáni második legszomorúbb napnak nevezte azt az életében, ugyanakkor nagy reményekkel vágott bele a madridi munkába, és ugyan egy Atlético ellen elveszített európai Szuperkupa-döntővel rajtolt, a folytatás biztató volt. Szeptember végén azonban elkezdett visszaesni a Real teljesítménye, sorra jöttek a vereségek, így végül mindössze 14 mérkőzés után kirúgták Lopeteguit – az utolsó meccse egy Barcelona ellen 5-1-re elveszített El Clásico volt. Nem könnyítette meg a dolgát, hogy az előtt a szezon előtt hagyta el a klubot Cristiano Ronaldo, akit nem sikerült pótolni.

2019 nyarán fogadta el a Sevilla felkérését és állandóságot hozott a klubhoz. A játékoskorában kapusként játszó Lopetegui edzői stílusára a magas presszing, a hátulról indított, nem ritkán kockázatos passzok a jellemzőek. Az első három szezonjában a Sevilla a liga élmezőnyébe tartozott a labda minél hamarabbi visszaszerzésére való törekvésben, a csapat átlagban kilenc passzt sem engedélyezett a riválisoknak a saját térfelükön, a sevillai játékosok ugyanis hamar közbeléptek valamilyen védekező akcióval. Ezután lassan, az ellenfelet provokálva építgette a támadásait csapat, hogy aztán a megfelelő pillanatban lecsapjon.

Egy Lopetegui-féle gól a Sevillától:

Ennek a játéknak köszönhetően három egymást követő szezonban is meglett a negyedik hely a bajnokságban. A stabil BL-indulás is nagy fegyvertény, ezek mellett pedig folytatva a klub hagyományait, 2020-ban az Európa Liga-győzelem is összejött.

A tendencia afelé mutatott, hogy ebből akár rövid távon egy dobogó is lehet, ám viszonylag hamar minden összeomlott.

A Sevilla a közelmúltban több labdarúgót is igazolt kiemelkedő fizetéssel, emiatt viszont eladni is kényszerült, így a múlt nyáron értékesítette két alapemberét a védelemből, Jules Koundéért a Barcelona 50 millió, Diego Carlosért az Aston Villa 31 millió eurót fizetett. Csakhogy ezzel alapjaiban esett szét a hátsó alakzat, ami a bekapott gólok terén meg is látszik: az eddigi 24 fordulóban már 39-szer vették be a sevillai kaput, ez a szám az előző három szezonban egyszer sem kúszott 34 fölé a 38 forduló alatt.

A sportigazgató, a korábban körberajongott Monchi egy ideje nem brillírozik az átigazolási piacon, így voltak erősítések, amik besültek (az ingyen megszerzett Adnan Januzajt fél év után kölcsönadták, Isco pedig már nem tartozik a klub kötelékébe), és sérülések is sújtják a csapatot, Tecatito Corona például edzésen törte el a lábát még a nyáron, mindössze egy meccsen játszott, az új szerzemény Marcao is alig volt a pályán.

A játék közben inkább már a lassú és ötlettelen passzolgatásba csúszott vissza, és a gólok száma is megcsappant. Igazán veszélyes kilencest mondjuk évek óta nem tudott szerezni a Sevilla: Youssef En-Nesyri ugyan már 12 találatnál jár minden sorozatot figyelembe véve (igaz az első góljára októberig, Lopetegui utolsó meccséig kellett várni), a másik csatár, Rafa Mir viszont csak ötször volt eredményes. De nem Mir az egyedüli, aki alulteljesít, nehéz lenne bárkit is pozitívan kiemelni.

Már október elejére kiderült, hogy a varázslatnak vége és nem Lopetegui lesz az, aki kirángatja a Sevillát ebből a gödörből. Akkor a 17. helyen állt a csapat, majd a BL-ben a Dortmundtól is kikapott 4-1-re, menesztette őt a vezetőség és érkezett a helyére az a Jorge Sampaoli, aki korábban már szerzett egy negyedik helyet a klubnál. Az argentin is próbálta elérni, hogy erősítés érkezzen a támadószekcióba, a vezetőségnek azonban nem igazán sikerült a kedvében járnia a télen.

Így aztán Sampaoli kénytelen abból főznie, amije van. Ami nem túl sok.

Vele sem lett jobb a helyzet, kinevezése óta csak a 14. legtöbb pontot szerezte a Sevilla, a bajnokik 30 százalékát sem sikerült megnyerni. Már a minőségi helyzetek kidolgozása terén is a mezőny második felében szerepel a csapat Jorge Sampaoli kinevezése óta, de az ellenfeleknek engedélyezett lehetőségekben hátulról az ötödik ebben az időszakban – a jelenleg kiesőhelyen tanyázó klubok mellett csak a Valladolid rosszabb még ebben a mutatóban a Sevillánál.

Nem működik a kémia sem az edző és játékosai között. Az Osasuna elleni hazai vereség alkalmával Sampaoli egy papírlapot küldött be a pályára Oliver Torresnek (nem a megszokott cetli volt, hanem egy A4-es lap), ám ekkor odarohant Marcos Acuna, kitépte azt csapattársa kezéből, összegyűrte és eldobta. Az argentin válogatottal világbajnok balbekk az Atlético elleni vereség után is utalt rá, hogy nem mennek rendben a dolgok.

Rettenetesen játszottunk. Itt már nem csak edzőkérdés van. Elvileg minden a rendelkezésünkre állt, de a játékosok mégsem értették, hogy mit is kéne játszanunk

– mondta a Movistarnak a játékos.

A vezetőedzőn is kiütközik a feszültség, ugyan a sajtótájékoztatóin sűrűn elhangzik, hogy nyugalomra van szüksége a csapatának, ő maga már nyolc sárga lapot szedett össze a La Ligába való visszatérése óta – a Cádiz ellen januárban kettőt is.

Bár a hírek szerint már megy az utódkeresés, Sampaolinak addig is gyorsan ki kell találnia valamit, mert minden egyes forduló élet-halál harcot jelent csapata számára. Váratlanul éles ugyanis a kiesés elleni harc, a hetedik Rayo Vallecano és a tizenkilencedik Valencia között mindössze 12 pont a különbség. A Sevilla a következő fordulóban rögtön azzal az Almeríával találkozik, amely közvetlen mögötte van.

Ez ilyen lesz a végéig

– mondta Sampaoli a madridi meccs után, utalva arra, hogy nem nagyon lesz nyugodt pillanatuk tavasszal.

A rossz eredmények miatt természetesen a klubvezetést is érik a támadások, egyre nagyobb a nyomás José Castro Carmonán, a Sevilla elnökén. Ha a népharag nem lenne elég, a klubot korábban vezető Jose Maria del Nido, aki 2013-as távozása óta még a börtönt is megjárta sikkasztásért, visszatérne az egyesület élére, és egyre többen látnák őt szívesen.

Bármilyen tragikusan is fest azonban a Sevilla szezonja, egy jó hajrával még lehet szép a lezárás. A bajnokságban az első négy hely elúszott, kedvenc terepén, az Európa Ligában ugyanakkor még talpon a csapat, a nyolcaddöntőben Szalai Attila és a Fenerbahce lesz az ellenfél. Márpedig az EL-győzelem, ami a közelmúltban hatszor is sikerült az andalúzoknak, automatikus BL-szereplést érne.

Kérdés, mennyire lehet úgy sikeres Európában egy csapat, ha közben otthon folyton a háta mögé kell néznie.