Az NB I legjobb formában lévő csapata semmi különlegeset nem csinál, de azt mindenkinél jobban

A 21. fordulót az OTP Bank Liga negyedik helyén kezdte meg a Debrecen, amely a szerb Srdan Blagojevic kinevezése óta a Ferencváros után a legtöbb pontot szerezte. A Loki nem játszik különben a többieknél, de a tudatos helyzetkialakításainak köszönhetően hatékonyabb és eredményesebb tud lenni.

Még Joao Janeiro vezetésével a Debrecen négy döntetlennel és két vereséggel kezdte a 2022/2023-as szezont. A hatodik fordulóban, a Zalaegerszeg ellen 4–2-re elveszített bajnoki után a Debrecen az utolsó helyre csúszott vissza a tabellán, a portugál edző pedig távozott. A hetedik és a nyolcadik fordulóban, a Fehérvár ellen 1–0-ra megnyert, és a Paks ellen ugyanilyen arányban elveszített meccsen Dombi Tibor irányította a csapatot megbízott vezetőedzőként. A Debrecen ekkor a tizedik helyen állt hét ponttal. Srdan Blagojevic a Honvéd elleni 4–3-as győzelemmel mutatkozott be a csapat élén a kilencedik fordulóban, a kinevezése óta eltelt időszakban pedig csak a szezon elején elmaradt bajnokik miatt két meccsel többet játszó Ferencváros szerzett több pontot a Debrecennél, amely jelenleg a negyedik a tabellán, mindössze két pontra a második helytől.

A Debrecen elsősorban a hatékony és minőségi támadójátékának köszönheti jó szereplését.

Habár az eddig lejátszott 20 fordulóban négy csapat is többet lőtt kapura, a rúgott gólok számában csak a Ferencváros előzi meg a Debrecent. Az öngólokat nem számítva a Debrecen eddig 265-ször lőtt kapura a szezonban, és ezekből 35 gólt szerzett. A lövések minőségével foglalkozó írásunkban már volt szó róla, hogy az NB I mezőnyében a Debrecennek a legkisebb az átlagos lövéstávolsága, az egy lövésre vetített xG-mutatóban pedig a második legjobb a csapat. A nemzetközi futballban megfigyelhető trend, hogy egyre kevesebb a távoli lövés, mert a csapatok felismerték, hogy a tizenhatoson belülről háromszor-négyszer akkora a gólszerzés esélye. A katari világbajnokságon például a nyílt játékhelyzetű lövések 63 százaléka esett a tizenhatoson belülről. A Debrecen esetében ez az arány 65,7 százalék idén, ami a legmagasabb a magyar bajnokságban. Ez lényegében megmagyarázza, hogy mitől annyira hatékony és minőségi a Debrecen támadójátéka.

Ha megnézzük a csapat lövéseinek helyzetét, látjuk, hogy a 35 gólból 29 a tizenhatoson belülről született, ráadásul ezek többségének helye közvetlenül a kapuval szemben, az öt és feles és a tizenegyespont között van.

Az ellenfél tizenhatosa azonban a pálya legvédettebb területe, ezért izgalmas kérdés, hogy hogyan tud ott ennyiszer lövőhelyzetbe kerülni a Debrecen. A legegyszerűbb módja annak, hogy a labda a tizenhatoson belülre kerüljön, a beadás. A csapatok többségére igaz, hogy leggyakrabban beadásból próbálják a kapu elé juttatni a labdát, de nem mindegy, hogy milyen hatékonysággal teszik mindezt. Darabra az NB I-es csapatok fele többször ad be, mint a Debrecen, hatékonyságban viszont senki sem előzi meg Blagojevic együttesét.

A Debrecen játékára jellemző, hogy próbálja a legjobb környezetet megteremteni a beadásokhoz. A Blagojevic alatti meccseken leggyakrabban használt formációk a 4–2–3–1 és a 4–4–2 voltak. Az alábbi passzkapcsolatokat bemutató ábrán – ahol a körök helyzete a játékosok átlagos pozícióját, a körök nagysága a játékosok passzainak számát, a körök színe a játékosok progresszivitását, a vonalak pedig a passzkapcsolatok gyakoriságát jelenti – látszik, hogy a szélső védők és a szélső támadók mindig mennyire be vannak vonva a játékba, és hogy gyakran még a középpályások is a félterületekben játszanak.

A pályarajzon a körök helyzete a Debrecen kezdőjátékosainak átlagos pozícióját jelöli (a Ferencváros ellen azért van csak tíz játékos, mert Sylvain Deslandes-t már a hetedik percben le kellett cserélni, emiatt nem voltak értékelhető számai). Minél nagyobb egy kör, annál több passza volt az adott játékosnak. A körök színe a játékosok progresszivitását mutatja; minél sötétebb színű egy kör, annál nagyobb volt a progresszív passzok aránya az összes passzon belül. A vonalak a játékosok közötti passzkapcsolatok gyakoriságát jelentik; minél vastagabb egy vonal, annál több passzt adott a játékos a csapattársának (csak a legalább öt passzból álló passzkapcsolatok vannak megjelenítve).

Mindennek megfelelően a Debrecen passzai is a szélek irányába vannak terelve. Ha megnézzük, hogy a pálya mely területeire mennek az előre felé irányuló, a saját térfélről indított 15–30 méteres, és az ellenfél térfeléről indított legalább tízméteres progresszív passzok, azt látjuk, hogy több mint 46 százalékban a széleken vannak a célzónák.

Játékos szinten messze Dzsudzsák Balázsnak van a legtöbb ilyen típusú passza a csapatból (244),

őt Ferenczi János (143), Bévárdi Zsombor (76), Kusnyír Erik (73) és Szécsi Márk (71) követi a sorban.

A progresszív passzok iránya mellett van még egy sokatmondó adat arra vonatkozóan, hogy a Debrecen a szélek felé forgatja a játékot. Az ellenfél tizenhatosa előtti, középső terület az úgynevezett 14-es zóna. A 14-es zónáról úgy tartják, hogy a büntetőterület után ez a pálya legértékesebb területe, ahonnan a legnagyobb veszélyt lehet teremteni. Ennek főleg az irányítók korában volt jelentősége, amikor azt állapították meg, hogy azok a csapatok, amelyek több passzt játszanak meg ebben a zónában, sikeresebbek, mint a többiek. Ilyen volt például az 1998-ban világbajnokságot, 2000-ben Európa-bajnokságot nyert francia válogatott. A 14-es zóna mára veszített jelentőségéből, de még mindig az egyik legértékesebb terület, ami a labdabirtoklást és a gólhelyzetek kialakítását illeti.

A teljes NB I-es mezőnyben a Debrecen adja a legkevesebb labdát a tizenhatoson belülre ebből a zónából. Dzsudzsákék eddig mindössze 24-szer próbálták meg bejátszani innen a labdát a büntetőterületre, miközben a ligaátlag 37, az ebben a tekintetben első Ferencváros pedig több mint két és félszer ennyi, összesen 63 passzal próbálkozott.

Az NB I-ben eddig a Debrecen passzolt a legkevesebbszer a büntetőterületre a 14-es zónából. A passzok irányából látszik, hogy innen is inkább a szélek felé játsszák ki a labdákat (a zöld a pontos, a szürke a pontatlan passzokat jelöli).

A Debrecen tehát tudatosan használja a széleket, hogy onnan juttassa a kapu elé a labdát. A következő ábra azt is jól megmutatja, hogy a játékosok gyakran már az ellenfél térfelének közepéről célba veszik a büntetőterületet, és nem akarják mindenáron az alapvonalig vinni a labdát. Három beadásból egy már maximum az ellenfél térfelének közepén megtörténik.

Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy hová és milyen hatékonysággal érkeznek a beadások. Az NB I tizenöt leghatékonyabb beadója között három debreceni is található, összesen pedig heten (!) vannak olyanok, akik a ligaátlag (38,9 százalék) feletti hatékonysággal adnak be;

Fontos, hogy itt is csak a nyílt játékhelyzetű beadásokat vettük számításba (a rögzített játékhelyzetek nincsenek benne), és csak azokat a játékosokat, akiknek volt már legalább tíz beadásuk a szezonban (ezzel kiszűrve a szélsőséges eseteket).

A Debrecen beadásai viszont nemcsak azért veszélyesek, mert a szélsők a liga leghatékonyabb beadói közé tartoznak, hanem azért is, mert közvetlenül a kapu elé, az öt és feles és a tizenegyespont közötti területre érkeznek a leggyakrabban, ahonnan azonnal, egy érintésből lehet lőni vagy fejelni.

A Debrecen az eddigi 35 góljából tizenkettőt nyílt játékhelyzetű beadás után szerzett (ebből nyolcat egy érintésből), ha pedig hozzávesszük a szöglet vagy szabadrúgás után lőtt gólokat is, akkor összesen tizenkilenc gólja van középre adott labdából.

A Debrecen játékának legfőbb kedvezményezettje az első számú középcsatár, Dorian Babunski, aki valószínűleg az NB I legjobb formában lévő játékosa. Babunski igazi kilencesként funkcionál, akinek az eddigi 38 lövéséből 30 a tizenhatoson belülről esett. A lövéseinek helyzete többségében a kapuval szemben volt – ott, ahová a Debrecen beadásai érkeznek –, a kilenc góljából pedig nyolcat innen szerzett. Hogy mennyire hatékonyan hozzák helyzetbe Babunskit, jól mutatja, hogy a csatár lövéseinek kaputól vett átlagos távolsága mindössze 12,66 méter, az xG/lövés mutatója pedig 0,205, ami nemzetközi viszonylatban is kimondottan jónak számít.

A Debrecennek a játéka tehát úgy van felépítve, hogy a támadás végén a kapuhoz közel, lehetőség szerint minél kevesebb érintésből tudjanak lőni a középen érkezők. Ennek a környezetnek a megteremtéséhez a beadás a legjobb eszköz, amiben a debreceni játékosok jóval a ligaátlag felett teljesítenek.

A szerző Kovács Gábor, az MLSZ adatelemzője.

Címkék: labdarúgássportmagyar focinb1nb 1debrecendvsclokisport24