A Leverkusen mellett a saját problémáival is meg kell küzdenie a Fradinak

A Ferencváros a legkisebb költségvetésű és legalacsonyabb keretértékű csapatként került be a legjobb tizenhat közé az Európa Ligában – itt jól látszik, hogy bármennyire is óriás a hazai porondon a Fradi, ebben a szakaszban már más kategóriából jönnek az ellenfelek. Hogy közvetlen (igaz, nagyon leegyszerűsítő) összehasonlítással éljünk: az FTC keretértéke a Transfermarkt becslése alapján 43,75 millió, a Leverkusené 416,35 millió; a németek legértékesebb játékosait (Florian Wirtz, Moussa Diaby) többre taksálják, mint a magyar együttes teljes legénységét.

Már csak ezért sem lesz könnyű dolga Sztanyiszlav Csercseszov csapatának – és akkor még nem számoltunk Aissa Laidouni eladásával, a sérülésekkel és az év elején kissé dadogós formával. Extramotiváció persze aligha kell a játékosoknak: ösztönzésképp elég lehet már a tudat is, hogy hosszú idő – 2003/2004, a DVSC UEFA Kupa-menetelése – óta első magyar együttesként maradtak állva a tavaszi szezonra.

Kiesett az egyik legfontosabb kapocs

Ha valaki sokat játszott futball-menedzserjátékokkal, pontosan tudja, mennyire idegesítő az egy posztot sújtó sérüléshullám. Ez egy bármilyen jó formában levő csapat idényét kisiklathatja: általában könnyebb elviselni négy, eltérő poszton játszó fontos ember kiesését, mint azt, hogy négy azonos poszton szereplő egyszerre dől ki. A Ferencvárosnak ilyesmivel kell megküzdenie: egyik legjobbja, Laidouni eladását még kompenzálhatta volna, de az ehhez társult sérülések érzékeny veszteséget jelentenek a csapatnak és a vezetőedző Sztanyiszlav Csercseszovnak.

Kezdjük Laidounival: a katari világbajnokságon is kitűnő teljesítménnyel kirukkoló tunéziai középpályást minden Fradi-szurkoló nagyon szívesen a csapatnál tartotta volna, de eljött az idő a szintlépésre. A Bundesligában a dobogóra hajtó Union Berlintől jött az ajánlat, és az FTC értékesítette is a magyar bajnokság egyik legjobbjának játékjogát. Az angol csapatok vásárlási lázát leszámítva igen visszafogott téli piacon valószínű volt:

ha a klubnak előnyös ajánlat érkezik egy topligából, Laidouni megy. Ment is.

A hatos (és/vagy nyolcas) pozícióban bevethető Fradi-játékosok között kiemelkedőek voltak Laidouni mutatói: mindegyiküknél veszélyesebb volt (több lövés, több gól + gólpassz + gólpasszt megelőző átadás, illetve lövést előkészítő passz), jobb százalékban nyerte meg a támadó párharcokat. A csapatba fecskendezett, néha zabolátlan intenzitása nagyon hiányozhat: jól és bátran (no meg közel kétharmados hatékonysággal) cselezett, sok progresszív megindulással tudta segíteni a támadójátékot, és előre irányuló passzait is jó százalékban juttatta el társaihoz.

Kiváló kapocs volt a középpálya és a támadósor között, ilyen képességű box-to-box középpályást idény közben nem könnyű találni. Kvalitásait mutatja, hogy még csak néhány hete van az Unionnál, de a Berliner Morgenpost már arról írt, hogy éppen azt adta, amire szüksége volt a német bajnokság meglepetéscsapatának. Érdemes megnézni a 2022/23-as európai kupamérkőzések mutatóit: míg körülötte minden posztrivális rotálódott, Laidouni (ha egészséges volt) biztosan játszott.

• Aissa Laidouni (szerepköre: 6, 8): 1124 tényleges játékperc (2 gól + 0 assziszt + 5 „második assziszt”)
• Vécsei Bálint (6, 8): 624 perc (1 +1 + 0)
• Anderson Esiti (6): 616 perc (0 + 0 + 0)
• Muhamed Besic (6): 432 perc (0 + 0 + 0)
• Amer Gojak (10, 8): 332 perc (0 + 0 + 0)
• Xavier Mercier (10, 8): 105 perc (0 + 1 + 0)
• Sigér Dávid (6, 8): nem nevezték

A számokra természetesen befolyással van az, hogy Laidouni támadóbb szerepkörben és sokszor feljebb tolva futballozott, ám jól látszik az: nem könnyű egy ilyen kvalitású, a védekezésben is nagyon hasznos, a támadósorral kitűnő összeköttetést megteremtő futballista pótlása.

Megtizedelt középpálya

A Ferencváros évek óta tudatosan már a következő idényre próbál erősíteni a téli piacon, ám Laidounit nem tudták azonos szerepkörű és az EL-ben bevethető játékossal pótolni. A keretmélység még így is megfelelőnek tűnt – a magyar bajnokság sima megnyeréséhez bizonyosan, de az EL-ben helytálláshoz is. Ám kidőlt Gojak (ebben az évben még nem játszott tétmérkőzést, pedig Hajnal Tamás sportigazgató szerint őt a nyolcas pozícióba szánták), majd súlyos térdsérülést szenvedett Besic, és ha ez nem lett volna elég, Vécseit a Kecskemét elleni bajnokin kellett lecserélni sérülés miatt.

Az átigazolási időszak végén megszerzett Baráth Péter és Mehdi Boudjemaa sem nevezhető az EL-keretbe, Sigér Dávidot és az inkább irányítóként számba vehető Xavier Merciert pedig nem nevezték az európai porondra. Maradt Vécsei és Esiti, esetleg visszavontan játszatva Kristoffer Zachariassen vagy Tokmac Nguen; ők viszont a Ferencváros legveszélyesebb játékosai közé tartoznak, tehát nagy szükség lenne rájuk elöl.

Ez azért nem tűnik ideális helyzetnek.

Az Európa Liga tavaszi regisztrációs ablaka február 2-án, jóval a magyarországi átigazolási határidő (február 14.) előtt lezárult. Az UEFA három cserelehetőséget biztosít a keretben – a Fradi ezt kihasználta, Franck Boli, Mercier és az eligazolt Laidouni helyére a télen szerződtetett Myenty Abena, Owusu Kwabena és Nikolai Baden Fredriksen került be –, ezen kívül már csak akkor engedélyez változtatást, ha legalább két A listára nevezett kapus hosszú távú sérülés vagy betegség miatt kiesik. A Fradi 21 játékost tudott nevezni az elsődleges, azaz A listára, mert nincs elegendő (legalább nyolc) saját nevelésű, illetve Magyarországon nevelkedett futballistája, és ilyen esetben csökken a helyek száma.

Megdöccent a támadójáték

A 2023-as évben az Újpest elleni derbin funkcionált a legjobban a Fradi-gépezet, de valami egyelőre döcög, ami az előzmények ismeretében nem meglepő. Laidouni távozásával elment a legjobb box-to-box középpályás, a támadósort pedig szintén sérülések sújtják; kidőlt a kulcsember Tokmac Nguen és a télen a Qarabagtól igazolt, jelentős nemzetközi tapasztalattal (23 európai kupamérkőzés, 6 gól) bíró Kwabena Owusu is.

Az FTC ugyan veretlenül vívta meg eddigi idei mérkőzéseit, de hatból háromszor pontokat vesztett, a meccsenként megszerzett pontok átlaga 2-re (az őszi idényben 2,42 volt), a szerzett gólok átlaga 1,5-re (ez is 2,42 volt) esett vissza. Ha megnézzük a Fradi kidolgozott helyzeteit, figyelmesek lehetünk még egy dologra: a legutóbbi hat bajnokin kevesebb magas minőségű helyzetet alakított ki Csercseszov csapata, mint az azt megelőző haton.

A kísérletek száma nagyjából ugyanakkora maradt, a helyzetek minősége azonban romlott, az xG/lövés mutató visszaesett az NB I-es átlagnak megfelelő 0,12-ről az átlag alatti 0,1-re. A tavaszi szezonban már két magyar ellenfele (Vasas, Kisvárda) lenullázta a Ferencvárost, erre az ősszel csak a Kecskemét volt képes. Az már más kérdés, hogy a visszafogott forma mellett is sikerült 12 pontot gyűjteni, ennél többre csak a tavaszi rajtot remekül elkapó DVSC volt képes a bajnokságban.

Veszélyes pontrúgások

A középpálya meggyengült, a támadójáték (még?) nem az igazi, viszont a védelem egyáltalán nem dolgozik rosszul eddig. A tavaszi meccseken a hátvédsor és a csapatvédekezés megfelelően működött: a Fradi csak négy gólt kapott hat találkozón; ez jobb, mint az őszi mutatója. Az ellenfelek nyílt játékból kevés lehetőséget tudtak kialakítani– a minőségbeli fölényt élvező zöld-fehérek alig-alig engedélyeznek helyzetet hazai riválisaiknak. Pontrúgások után ellenben egyelőre viszonylag sebezhetőnek tűnt az NB I-es listavezető. A ZTE és a Paks egy-egy oldalszabadrúgás, a Kecskemét egy pazar szögletvariáció után talált be Dibusz Dénes kapujába.

A 2023-ban beszedett hárommal a Ferencváros immár 12 gólt kapott szabad- és szögletrúgások után – ez az összes kapott gól harmadát jelenti.

Érdekes módon a pontrúgások kivédekezése a nemzetközi színtéren jobban megy, illetve feljavult a csoportkörre: a Fradi a selejtezők során még „érzékeny” volt (a Slovan, a Qarabag és a Shamrock Rovers is szerzett gólt szögletet vagy szabadrúgást követően), a csoportmérkőzéseken azonban egyetlen ellenfele sem tudott ily módon betalálni. Remélhetőleg ez a széria folytatódik, nem pedig a bajnokikon tapasztalt tendencia erősödik fel. Szerencsére a Leverkusennek nem a legnagyobb erénye a pontrúgások kihasználása: a WyScout adatbázisa szerint a németek az egész idényben csak öt gólt lőttek pontrúgások után (2 közvetlen szabadrúgás, 2 szöglet, 1 oldalszabadrúgás) és nem túl erősek a levegőben. Rendezetlen védelem ellen viszont pokoli gyors, látványos és veszélyes támadásokat tudnak vezetni – ez Xabi Alonso együttesének az egyik legnagyobb fegyvere.

A Monaco, mint lakmusz

Az EL-párharc előtt a legjobb összehasonlítást talán a Monaco elleni mérkőzések kínálják, hiszen mind a Ferencváros, mind a Leverkusen megmérkőzött ebben az idényben kétszer a hercegségbeliekkel – a Fradi a csoportkörben, a Bayer a tizenhat közé jutásért.

A Fradi jobb eredményeket ért el (1 győzelem, 1 döntetlen) a Leverkusennél (1 győzelem, 1 vereség), ám eltérő játékkép rajzolódik ki. Míg a magyar csapat elsősorban a Monaco féken tartásával volt elfoglalva és hatékonyan használta ki kevés helyzetét, a Leverkusen főleg hazai pályán letolta a pályáról ellenfelét, és sok mutatóban dominálta a párharcot. Az más kérdés, hogy – ez tipikus Bayer-betegség – otthon elpazarolta helyzeteit, és kikapott 3–2-re, hogy aztán idegenben a maga javára fordítsa a párharcot egy 3–2-es győzelemmel és tizenegyesekkel.

A Monaco a csoportkörben (pláne a Fradi elleni hazai találkozón) meglepően alacsony intenzitással futballozott, inkább futballozgatott – hogy aztán megbánja ezt. A Leverkusentől ilyesmire aligha számíthatunk, a Bayer ugyanis beragadt a Bundesliga középmezőnyébe, jelenleg csak a 10. helyen áll. A kiesés nem fenyegeti, ám az utolsó BL-t érő (4.) pozíciótól már 13 pont választja el, pedig az évad előtti célkitűzés a Bajnokok Ligája-szereplés kiharcolása volt.

Így az EL-szereplés kiemelt fontosságúvá vált a leverkusenieknek, hiszen a sorozat megnyerése egyben Bajnokok Ligája-főtáblát is biztosítana

– pont így jutott BL-be az előző idényben az Európa Ligát megnyerő, a bajnokságban viszont csupán 11. Eintracht Frankfurt. A Fradinak a két márciusi mérkőzés ritkán adódó lehetőség – ha szerencsénk van, szikrázó meccseket és szoros párharcot láthatunk mind a BayArenában, mind a Puskás Arénában.

Az pedig majd elválik, hogy keserű vagy mámorító lesz-e a gyógyszergyári pirula a magyar rekordbajnoknak.