Egyes források szerint közel hat-hétezres, mások szerint nyolcezres közönség jelent meg az 1913-as tavaszi nyitányon az Üllői úti pályán, hogy az FTC–Törekvés, MTK–BTC kettős mérkőzés „csapatainak játékában gyönyörködjék” a mínusz két fokos cudar hideg és a csontkeményre fagyott talaj ellenére. A zöld-fehér labdarúgóknak és drukkereknek jó napjuk volt száztíz évvel ezelőtt, február 16-án, mert sorozatban az ötödik bajnoki címre hajtó együttesük 7-1-re verte a Törekvést, míg a nagy rivális MTK 3-1-re kikapott.
A kék-fehérek váratlan vereségét annak tulajdonították, hogy John Robertson, a Hungária útiak skót edzője beállította Domonkos Lászlót, noha a kapus három nappal korábban megsérült. A játékos mozgásán meglátszott, hogy nem egészséges, így aztán a két Oszkár, Szendrő és Décsey, valamint kettejük megmozdulása között Pócz Árpád is könnyedén szerzett gólt. A kritika nem a kapusnak szólt:
Egyesülete tudhatta volna, hogy Domonkos képtelen lesz vasárnap rendes munkát végezni.
Azért az FTC-nél sem ment minden simán. Amikor Fehéry Ákos játékvezető – délután fél kettő helyett kettőkor – a sípjába fújt, a ferencvárosiak kilenc emberrel kezdtek, mert Payer Imre és Weinber János nemhogy elkésett, de nem is jelent meg, és egy ideig beugrók sem akadtak helyettük. Mikor aztán teljessé vált a tizenegy (Ungár – Rumbold, Manglitz – Szandovits, Bródy, Blum – Weisz, Tóth-Potya, Pataki, Schlosser, Borbás), Schlosser Imre és a húszéves Pataki Mihály megkezdte a gólgyártást: előbbi kétszer – szabadrúgásból, majd 11-esből –, utóbbi négyszer küldte a labdát a mostoha sorsú Dürr Antal kapujába.
Egy héttel később két „Pataki” volt: Tóth-Potya István és Schlosser egyaránt négy gólt szerzett a Nemzeti Sport Club ellen (8-0). Ungár kapus viszont együtt érzett nemzeti sportos kollégájával, Burián Gézával, és fölé rúgta a büntetőt.
Ám ez a mérkőzés nem a dupla négyesről, nem is a kihagyott 11-esről maradt emlékezetes.
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
