A Fradinak újabb sima aranyat, fővárosi riválisainak félelmet és reszketést hozhat a futballtavasz

Január végére előállt a várt kép a labdarúgó NB I-ben: a toronymagas favorit Ferencváros hatalmas pontelőnnyel vezet, a mezőny maradéka – azaz a többi 11 csapat – szoros küzdelmet folytat egymással. A Fradi előnye jelenleg 11 pont a meglepetéscsapat, az újoncként a második helyen álló Kecskemét előtt, ez éppen akkora különbség, mint ami a KTE és a sereghajtó Vasas között van.

Kis túlzással

arra már fogadást sem érdemes felvenni, hogy a Ferencváros sorozatban ötödször is bajnok lesz.

A kép nagyon hasonló a 2020/21-eshez: a Fradi akkor 16 forduló után 12 pont előnnyel vezetett, és végül 20 pontos fórral nyerte meg a bajnokságot. Az európai kupaporondon a tavaszi folytatásra készülő zöld-fehérek továbbra is kettős terheléssel számolhatnak, de ez az ősszel sem vetette vissza az eredményességüket. Sztanyiszlav Csercseszov csapata eddig öttel több mérkőzést nyert meg, mint bármelyik vetélytársa, elsőségét csak valami katasztrofális összeomlás fenyegethetné.

Míg az egyik tradicionális fővárosi nagycsapat a magasból szemléli a mezőnyt, másik három békaperspektívából (az ötödik nagy, az MTK meg a feljutásért küzd). Először az 1916/17-es évadban fordult elő, hogy a későbbi „nagy ötös” – melynek tagjai összesen 96 bajnoki címet számlálnak – minden együttese az első osztályban szerepelt. Azóta eltelt több mint egy évszázad, de olyan egyszer sem esett meg, hogy két nagy is kéz a kézben búcsúzzon, bár olyan igen, hogy kettő is a másodosztályban szerepelt – hiszen volt egyszerre az NB I/B, illetve az NB II „purgatóriumában” a Honvéd és a Vasas, illetve az MTK és a Vasas is. Az Újpest és a Honvéd története során eddig csak egyszer esett ki az élvonalból, a Vasas már „rutinosabb” ilyen tekintetben, de nem sokkal. A kiesés elleni harcban érintett klubok szurkolótábora nem véletlenül tűrte rosszul az őszi szenvedést – ilyen patinás egyesületek esetében szégyen a másodosztállyal flörtölés. A veszélyzónába mindegyik másképp jutott el.

• A Vasas rendezett háttérrel, újoncként, nagy neveket igazolva várhatta a bajnokságot. A felduzzasztott keret eddig csalódást keltően szerepelt, de Angyalföldön legalább (viszonylagos) nyugalom van.
• A Honvéd harmadik éve játszik a tűzzel, és egyszer megégeti magát. A George F. Hemingway-t váltó új tulajdonosi kör sokat ígért, és a 2020-as kupasikert leszámítva keveset mutatott. Az átadás-átvételkor elhangzott frázisokból – „szakmai sikerek fenntartása”, „anyagi stabilitás megőrzése”, „verseny a bajnoki címért és az európai kupaszereplésért” annyi maradt, hogy ha így megy tovább, akkor a kispestiek a másodosztályban versenyezhetnek a bajnoki címért. Klubvezetői és szakmai vezetői cserék után, szűk kerettel pokoli tavasz várhat a Honvédra.
• Az Újpest évek óta vegetál, a múlt év elején ugyanekkora bajban találta magát, csakhogy akkor megvolt a remény a klub eladására, és remekül sikerült erősíteni. Végül a vevőjelölt nem tudott fizetni, Roderick Duchatelet maradt, a remény pedig fogy. Az NB I-es szinten szűkös büdzsé (és szigorú bérsapka) behatárolja a lila-fehérek lehetőségeit; a drukkerek nehezen bírják, hogy nem sok perspektíva van.

Nem reménytelen persze egyik csapat helyzete sem, hiszen markáns él- vagy középmezőny nem alakult ki: messze kiemelkedik a mezőnyből a Ferencváros, a 2. és a 12. hely között viszont egy négy-ötmeccses jó (vagy rossz) szériával nagyot lehet liftezni. Ez egyben figyelmeztető jel –

nemcsak a közvetlen veszélyzónában állomásozó Mezőkövesd és az Újpest, Honvéd, Vasas trió, hanem az ötödik helytől lefelé tulajdonképpen bármelyik csapat bajba kerülhet tavasszal.

Tekintsünk végig a mezőnyön!

12. VASAS (15 pont). A keretnek – ránézésre – nem a kiesés ellen, hanem a felsőházért kellene küzdenie, ám nem minden a név, láttuk ezt az őszi idényben. Az NB I csapatai közül a Vasas dolgozta ki a legrosszabb minőségű helyzeteket (16,87-es xG), gólok tekintetében az xG-t is alulmúlja (13), a második legrosszabb a lövések mennyiségét tekintve (9,24/90 perc), és a tizenhatoson belüli labdaérintések terén is csak 11. (12,92/90 perc). Kulcspasszok, a támadóharmadba eljuttatott labdák, progresszív passzok terén egyaránt rosszul áll a Vasas, és ezt nem kompenzálja az, hogy a védelme viszonylag stabil. Ehhez képest a télen eddig csak a védelembe jött erősítés, a DVTK-ból Hegedűs János.

11. HONVÉD (16 pont). A kispestieknél vezetőváltások voltak a télen, igazolások viszont gyakorlatilag nem – győri kölcsönből visszajött a balhátvéd Benczenleitner Barna, és egyelőre ennyi, illetve sikerült Szappanos Pétert megtartani (a válogatott kerettag kapust a Vidi szerette volna szerződtetni). Nagy Dominik szerződése lejártával a közvetlen rivális Mezőkövesdnél kötött ki, Boubacar Traoréra nem tartottak igényt. A keret már az ősszel is szűk és lyukas volt, a probléma változatlan. Az elmúlt évek költekezése után most mintha a pénzcsap is elapadt volna; ezzel a kerettel erősítés nélkül bravúr lenne kiharcolni a bennmaradást. A kispestieknek az ősszel gondot okozott a sok kapott fejesgól (9 – a legtöbb a mezőnyben; fejpárbajokban is a Honvéd mutatója a legrosszabb), illetve az ellenfeleknek engedett sok lövés; a támadójáték is döcögött. A kispestiek eddig nem gazdálkodtak jól a lehetőségeikkel (20,85-ös xG-re csak 16 gól), saját kapujuk előtt pedig nincs szerencséjük (23,24-es xGA-ra 27 kapott gól). Ha kiegyenlítődnek a mutatók – ami kétséges –, kicsit szebb tavasza lehet a Honvédnak, de kevés a biztató jel. Ha nem sikerül jól elkapni a ritmust – a kispestiek január-februárban játszanak az Újpesttel, a Vasassal és a Mezőkövesddel is –, akkor baj lesz.

10. ÚJPEST (16 pont). Az egykori szlovén gólkirály Ognjen Mudrinszki és a luxemburgi válogatott Tim Hall a két fontos érkező (ha sérülése után visszatér és jó formába lendül Yohan Croizet, az szintén felfogható erősítésnek); távozott Miroszlav Bjelos és a szurkolói kedvencnek nem mondható Junior Tallo.

A liláknak úgy kell a befejező csatár, mint egy falat kenyér,

a jelentős nemzetközi tapasztalattal bíró Mudrinszki betöltheti ezt a szerepet, csak kérdés, hogy a szebbik arcát mutatja-e. Eddigi karrierje során 15 bajnoki gól fölötti, kiváló idények váltogatták egymást kevésbé kiválókkal, az újpestieknek már alighanem 6–7 is megtenné, csak valaki rúgjon gólokat… Az ősszel az NB I-es csapatok közül az Újpest járt a legrosszabbul az xG és gólok összehasonlításában (–5,78 a mérleg, helyzetkialakításban jók, befejezésben nagyon rosszak a Megyeri útiak). Ha ez változik, akkor jó eséllyel megússza ezt az évadot is a csapat kiesés nélkül.

9. MEZŐKÖVESD (16 pont). A legnagyobb mozgás a télen eddig a matyóföldieknél volt, majdnem egy csapatnyi új játékos érkezett – többek között Comore-szigeteki és martinique-i légióssal bővült a keret. A legfurcsább transzfer is a Mezőkövesdé; a klub december elején jelentette be az exfradista Csontos Dominik szerződtetését, aztán a védő (anélkül, hogy egyetlen tétmérkőzést játszott volna) januárban a Győrhöz írt alá. Kicsit zsákbamacskának tűnik az átigazolási tevékenység, ám tény, az eddig felejthető teljesítményt nyújtó csapatra ráfér az erősítés. Ha két-három érkező jó játékkal hálálja meg a leigazolását, az az élvonalbeli tagság meghosszabbítását ígéri. A kövesdieknek elsősorban a rettenetes idegenbeli mérlegen – az NB I egyetlen, vendégként nyeretlen csapata az övék, amely a megszerezhető 24 pontból csak 2-t gyűjtött be – kellene javítaniuk a bennmaradáshoz.

8. FEHÉRVÁR (19 pont). A Vidi átalakulási folyamatban van, de ez a 8. helyezés lehangoló a klub lehetőségeihez képest. A Fehérvár a Mezőkövesdhez hasonlóan idegenben gyengélkedik (1–1–6-os mutató, csak 4 szerzett gól vendégként), ha javít a mérlegén, illetve rendbe szedi a védekezését (eddig csak két meccset zárt kapott gól nélkül), a felsőházban végezhet. Téli erősítés a norvég U-válogatottakat megjárt Tobias Christensen (a WyScout rangsorában az előző idényben a 16. volt a norvég élvonal belső középpályásai között), illetve a szintén védekező középpályás, hondurasi válogatott Deybi Flores. Szabó Levente visszatért kecskeméti kölcsönjátékából a csatársorba, ám a támadóegység még erősítésre szorul – Juhász Roland elmondása szerint szélsőt és csatárt egyaránt szeretnének még szerződtetni. Budu Zivzivadzéra, Claudiu Bumbára, Artem Sabanovra és Jevhen Makarenkóra nem számít a szakmai stáb.

7. DVSC (20 pont). A Debrecennél a középmezőny közepét alighanem alá is írnák végleges bajnoki pozícióként. Az eddigi érkezők (a montenegrói Stefan Loncar és az NB I-ben már szerepelt Antonio Mance) a délszláv vonalat képviselik, az eligazoltak közül valószínűleg csak Hrabina Alex távozását fájlalják a szurkolók. Persze ha a Torinóból nagy reményekkel kölcsönvett, majd visszaadott Horváth Krisztofer remekel a tavaszi szezonban Kecskeméten, akkor nem lesz őszinte a mosoly a lokisták arcán.

A DVSC-t legtöbb mutatója a középmezőnybe helyezi, de a Honvédhoz hasonlóan kimondottan rosszul áll a légi párbajok és a kapott fejesgólok tekintetében.

Srdjan Blagojevic és stábja viszonylag nyugodtan dolgozhatott a télen, a debreceniek inkább előre, mintsem hátrafelé pillantgatnának a tabellán.

6. PAKS (21 pont). Ahogy a Lokinál, úgy Pakson is valószínűleg szó nélkül aláírnák ezt a helyezést a bajnokság végén. A keretben eddig alig volt mozgás. A Paksnak egészen kiugró az xG–gól mutatója (19,89-es xG-re 27 gól), ez a hatalmas differencia jó eséllyel csökken a tavasz folyamán. A tolnaiak nagyon erősek voltak pontrúgások után és fejjel (11 fejesgóljuk van, ez találataik 40 százaléka!), Varga Barnabás kiváló igazolásnak bizonyult a támadósorba, és, ha minden így megy tovább, a Paks elkönyvelheti szokásos középmezőnybeli helyezését. Gond akkor lehet, ha a csapat elkap egy rossz szériát.

5. ZTE (22 pont). A Zete majdnem „levette” a Fradit egy pontra a hétközi mérkőzésen, de végül alulmaradt. Ricardo Moniz érkezésével agresszivitás költözött az egerszegiek játékába, nyomásgyakorlás (PPDA-mutató) szempontjából a ZTE-t csak a Puskás Akadémia és a Ferencváros előzi meg, a védekező párharcok megnyerését tekintve (63 százalék) pedig senki. A ZTE-nél csak az Újpest és az FTC kísérletezett többször kapura lövéssel eddig a bajnokságban, bár a helyzetek minősége nem olyan magas. Sok múlhat az ősszel remeklő, a télen szerződést hosszabbító Eduvie Ikoba eredményességén – az amerikai-nigériai centerrel alig-alig bírnak az NB I-es védelmek, ha jó napot fog ki és jó kiszolgálást kap. Az eddig látottak alapján a dobogó sem elképzelhetetlen, bár ahhoz mindennek össze kellene jönnie.

4. PUSKÁS AKADÉMIA (25 pont). Ezzel a helyezéssel nyilvánvalóan elégedetlenek lennének a záráskor Felcsúton, ám a mezőny szoros, a PAFC kerete a Ferencvárosé után a legerősebb, így előrelépés várható. A védelembe érkezett az ötszörös horvát válogatott szélsőhátvéd, Karlo Bartolec, a jobb szélre az egyszeres svéd válogatott Jonathan Levi. A WyScout indexe alapján Levi az előző idényben a svéd bajnokság legjobb szélsője volt – ez erős ajánlólevél, főleg, hogy volt csapata, a Norrköping egyébként pocsékul szerepelt. Feltűnő, hogy az NB I tehetősebb klubjai egyre többször igazolnak Észak-Európából meghatározó játékosokat – ez egyrészt mutatja, hogy

a magyar élvonal topcsapatai anyagilag versenyképes ajánlatokat tudnak tenni a svéd, norvég vagy dán első osztályban játszó futballistáknak,

másrészt azt is, hogy a korábbinál magasabb polcról tudnak válogatni. Néhány éve aligha fordult volna elő, hogy az Allsvenskan egyik legértékesebb játékosa rábólint egy magyarországi hívásra. Ha Levi híréhez méltó teljesítménnyel rukkol elő, akkor céljai eléréséhez segítheti a PAFC-ot – az első hely alighanem elérhetetlen a felcsútiaknak, a második realitás, minden más (kisebb vagy nagyobb) csalódás.

3. KISVÁRDA (25 pont). A nyáron kulcsjátékosok mentek el Kisvárdáról, de megint sikerült pótolni őket. A csapat szereplése elég hullámzó, a védekezés nem az igazi – az Újpesttel holtversenyben a legtöbb gólt kapták a kelet-magyarországiak –, ám Révész Attila gépezete továbbra is működni látszik. A kialakított helyzetek minőségét és a tizenhatoson belüli labdaérintéseket tekintve csak a Fradi jobb a várdaiaknál, és, ha a csapatvédekezés megszilárdul, megint összejöhet az érem. Jasir Asani, Andrei Peteleu és Slobodan Simovic elment, az érkezők (Aleksandar Jovicic, Milos Spasic, Danijel Petkovic) ismét a délszláv térségből jöttek. Spasic a szerb élvonal ötödik legjobb szélsője volt az ősszel játékosindexe alapján, ez nem kis szó, mert excsapata, a Radnik tökutolsó, és csak egyszer tudott győzni. Egy idénnyel korábban (akkor jobban szerepelt a Radnik) Spasic első volt a posztján a liga játékosrangsorában. Ha beválik, tipikus Révész-igazolás lehet. A hátsó alakzatot Jovicic és a korábbi MTK-kapus, Petkovic erősítheti.

2. KECSKEMÉT (26 pont). Az idény kellemes meglepetése a KTE: Szabó István okosan épített (elsősorban kölcsönjátékosokkal) az NB II-ből feljutó csapatra, az újonc ennek köszönhetően kiemelkedően szerepelt. A KTE több mutatóban a mezőny alsóházában van vagy egyenesen sereghajtó, ennek ellenére rendkívül hatékony – egy példa erre, hogy messze a legtöbb lövést kapja, ám ehhez képest alig kapitulál. Meccsenként átlagosan 15,39 kísérlet megy a kecskeméti kapura, az xGA-érték 25,85 (ez 25–26 kapott gólt sugall), viszont a kapott gólok száma csak 16, ez jókora különbség. Meglepő lenne, ha az őszi csodálatos szereplést tavasszal is sikerülne folytatni, de az eddig látottak alapján az is, ha a KTE bármiféle bajba kerülne. Szabó Levente visszament kölcsönjátéka után a Fehérvárhoz, érkezett (szintén kölcsönbe) Horváth Krisztofer, aki sokat lendíthet a támadójátékon. Ehhez persze inkább a szegedi, mintsem a debreceni formáját kellene mutatnia.

1. FERENCVÁROS (37 pont). Sztanyiszlav Csercseszov csapatát aligha állíthatja meg bármi is a bajnoki cím felé vezető úton: az előny tetemes, a keret sokkal erősebb, mint bármelyik vetélytársé,

a nemzetközi kupaszereplés pedig tűzben tarthatja a játékosokat.

A legfontosabb változás a keretben eddig a védelemben történt: Rasmus Thelander visszatért Dániába, de jött a Slovan Bratislavától Myenty Abena. Ennél több mozgás várható, hiszen kitűnő vb-teljesítménye után topligás érdeklődők hajszolják Aissa Laidounit (aki a hírek szerint Berlinbe utazott orvosi vizsgálatra, Schäfer András csapattársa lehet az Unionnál), erősítés is jöhet még – ez tulajdonképpen az NB I szempontjából szinte mindegy, a Fradi így is, úgy is kiemelkedik a mezőnyből. Az európai kupaterhelés ebben az idényben egyáltalán nem hátráltatta a favoritot, a 34. bajnoki cím a láthatáron van.

A „kinőtte-e a Fradi az NB I-et?” kérdésre a válasz valószínűleg igen – legalábbis jelenleg nincs reális kihívója.