Január végére előállt a várt kép a labdarúgó NB I-ben: a toronymagas favorit Ferencváros hatalmas pontelőnnyel vezet, a mezőny maradéka – azaz a többi 11 csapat – szoros küzdelmet folytat egymással. A Fradi előnye jelenleg 11 pont a meglepetéscsapat, az újoncként a második helyen álló Kecskemét előtt, ez éppen akkora különbség, mint ami a KTE és a sereghajtó Vasas között van.
Kis túlzással
A kép nagyon hasonló a 2020/21-eshez: a Fradi akkor 16 forduló után 12 pont előnnyel vezetett, és végül 20 pontos fórral nyerte meg a bajnokságot. Az európai kupaporondon a tavaszi folytatásra készülő zöld-fehérek továbbra is kettős terheléssel számolhatnak, de ez az ősszel sem vetette vissza az eredményességüket. Sztanyiszlav Csercseszov csapata eddig öttel több mérkőzést nyert meg, mint bármelyik vetélytársa, elsőségét csak valami katasztrofális összeomlás fenyegethetné.
Míg az egyik tradicionális fővárosi nagycsapat a magasból szemléli a mezőnyt, másik három békaperspektívából (az ötödik nagy, az MTK meg a feljutásért küzd). Először az 1916/17-es évadban fordult elő, hogy a későbbi „nagy ötös” – melynek tagjai összesen 96 bajnoki címet számlálnak – minden együttese az első osztályban szerepelt. Azóta eltelt több mint egy évszázad, de olyan egyszer sem esett meg, hogy két nagy is kéz a kézben búcsúzzon, bár olyan igen, hogy kettő is a másodosztályban szerepelt – hiszen volt egyszerre az NB I/B, illetve az NB II „purgatóriumában” a Honvéd és a Vasas, illetve az MTK és a Vasas is. Az Újpest és a Honvéd története során eddig csak egyszer esett ki az élvonalból, a Vasas már „rutinosabb” ilyen tekintetben, de nem sokkal. A kiesés elleni harcban érintett klubok szurkolótábora nem véletlenül tűrte rosszul az őszi szenvedést – ilyen patinás egyesületek esetében szégyen a másodosztállyal flörtölés. A veszélyzónába mindegyik másképp jutott el.
- A Vasas rendezett háttérrel, újoncként, nagy neveket igazolva várhatta a bajnokságot. A felduzzasztott keret eddig csalódást keltően szerepelt, de Angyalföldön legalább (viszonylagos) nyugalom van.
- A Honvéd harmadik éve játszik a tűzzel, és egyszer megégeti magát. A George F. Hemingway-t váltó új tulajdonosi kör sokat ígért, és a 2020-as kupasikert leszámítva keveset mutatott. Az átadás-átvételkor elhangzott frázisokból – „szakmai sikerek fenntartása”, „anyagi stabilitás megőrzése”, „verseny a bajnoki címért és az európai kupaszereplésért” annyi maradt, hogy ha így megy tovább, akkor a kispestiek a másodosztályban versenyezhetnek a bajnoki címért. Klubvezetői és szakmai vezetői cserék után, szűk kerettel pokoli tavasz várhat a Honvédra.
- Az Újpest évek óta vegetál, a múlt év elején ugyanekkora bajban találta magát, csakhogy akkor megvolt a remény a klub eladására, és remekül sikerült erősíteni. Végül a vevőjelölt nem tudott fizetni, Roderick Duchatelet maradt, a remény pedig fogy. Az NB I-es szinten szűkös büdzsé (és szigorú bérsapka) behatárolja a lila-fehérek lehetőségeit; a drukkerek nehezen bírják, hogy nem sok perspektíva van.
Nem reménytelen persze egyik csapat helyzete sem, hiszen markáns él- vagy középmezőny nem alakult ki: messze kiemelkedik a mezőnyből a Ferencváros, a 2. és a 12. hely között viszont egy négy-ötmeccses jó (vagy rossz) szériával nagyot lehet liftezni. Ez egyben figyelmeztető jel –
Tekintsünk végig a mezőnyön!
12. VASAS (15 pont). A keretnek – ránézésre – nem a kiesés ellen, hanem a felsőházért kellene küzdenie, ám nem minden a név, láttuk ezt az őszi idényben. Az NB I csapatai közül a Vasas dolgozta ki a legrosszabb minőségű helyzeteket (16,87-es xG), gólok tekintetében az xG-t is alulmúlja (13), a második legrosszabb a lövések mennyiségét tekintve (9,24/90 perc), és a tizenhatoson belüli labdaérintések terén is csak 11. (12,92/90 perc). Kulcspasszok, a támadóharmadba eljuttatott labdák, progresszív passzok terén egyaránt rosszul áll a Vasas, és ezt nem kompenzálja az, hogy a védelme viszonylag stabil. Ehhez képest a télen eddig csak a védelembe jött erősítés, a DVTK-ból Hegedűs János.
11. HONVÉD (16 pont). A kispestieknél vezetőváltások voltak a télen, igazolások viszont gyakorlatilag nem – győri kölcsönből visszajött a balhátvéd Benczenleitner Barna, és egyelőre ennyi, illetve sikerült Szappanos Pétert megtartani (a válogatott kerettag kapust a Vidi szerette volna szerződtetni). Nagy Dominik szerződése lejártával a közvetlen rivális Mezőkövesdnél kötött ki, Boubacar Traoréra nem tartottak igényt. A keret már az ősszel is szűk és lyukas volt, a probléma változatlan. Az elmúlt évek költekezése után most mintha a pénzcsap is elapadt volna; ezzel a kerettel erősítés nélkül bravúr lenne kiharcolni a bennmaradást. A kispestieknek az ősszel gondot okozott a sok kapott fejesgól (9 – a legtöbb a mezőnyben; fejpárbajokban is a Honvéd mutatója a legrosszabb), illetve az ellenfeleknek engedett sok lövés; a támadójáték is döcögött. A kispestiek eddig nem gazdálkodtak jól a lehetőségeikkel (20,85-ös xG-re csak 16 gól), saját kapujuk előtt pedig nincs szerencséjük (23,24-es xGA-ra 27 kapott gól). Ha kiegyenlítődnek a mutatók – ami kétséges –, kicsit szebb tavasza lehet a Honvédnak, de kevés a biztató jel. Ha nem sikerül jól elkapni a ritmust – a kispestiek január-februárban játszanak az Újpesttel, a Vasassal és a Mezőkövesddel is –, akkor baj lesz.
