A streamingszolgáltatóknak hála manapság már szügyig gázolunk a sportos dokusorozatokban, egy-két elcsépelt próbálkozás mellett pedig akadnak kifejezetten hasznos és tanulságos darabok is. Az Amazon Prime-on például 2020 szeptemberében jött ki egy sorozat All or Nothing címen, amely a Tottenham Hotspur mindennapi működésébe engedett betekintést, ennek az egyik jelenetében José Mourinho, a csapat akkori menedzsere hívta be az irodájába Dele Allit, és a következőket mondta neki:
Észrevettem, hogy hullámzó a teljesítményed. Óriási a különbség egy konzisztensen teljesítő és egy olyan játékos között, akinek csak pillanatai vannak – ez különbözteti meg a topjátékost attól, akiben csak a potenciál magas. Az idő telik, és egy napon majd lehet, hogy megbánod, ha nem hozod ki magadból azt, ami szerintem megvan benned.
A portugál még hozzátette, az első pillanattól kezdve látta a labdarúgón, hogy mennyire tehetséges, azonban nem érti, miért nem tudja stabilan hozni ezt a teljesítményt. Mourinho meg is jegyezte, hogy nem kell játékosának mindent elmondania neki, de azt igen is gondolja végig a saját érdekében, hogy mi okozhatja nála ezt a hullámzást.
Nem mindig szerencsés a piaci értékeken lovagolni, csakhogy az angol középpályás esetében nem erőltetett előcitálni azt, ugyanis Allit egy időben 100 millió euróra becsülték, most viszont ott tart, hogy kölcsönben a Besiktasban szerepel és ott is csak a kispadot koptatja. Egy decemberi kupameccsen a csapata 2-0-ra égett már a találkozó korai szakaszában, és beszédes, hogy a játékost lecserélték a 29. percben, a közönség pedig kifütyülte. Azóta egy percet töltött csak a pályán, és bár rendre ott van a meccskeretben, nem játszik.
Ugyan voltak jelei annak, hogy Dele Alli talán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de ilyen földbeállásra senki sem számított, főleg, hogy nem is olyan egyszerű hasonló visszaesést példaként említeni. Talán Denílsont lehet felhozni, akit 1998-ban akkori világrekordnak jelentő 21,5 millió fontért igazolt le a Real Betis, a csapat viszont két évvel később kiesett vele a spanyol élvonalból. Ugyan világbajnoknak mondhatja magát, már a 30. születésnapja előtt a szaúdi bajnokságban találta magát, de játszott Vietnámban is.
Visszatérve Dele Allira, a mesébe illő berobbanását alighanem sokan ismerik, a Spurs ugyanis a harmadosztályú MK Donstól igazolta le a játékost, aki aztán szép lassan belenőtt, majd az egyik emblematikus játékosa lett a Mauricio Pochettino által megálmodott, magas intenzitású és kifejezetten látványos játéknak. Hogy mennyire illett ebbe a rendszerbe jól mutatja az is, hogy már a 22. születésnapja előtt 36 gólja és 26 gólpassza volt a Premier League-ben, amivel a liga történetének leghatékonyabb fiatal játékosai között az előkelő hatodik helyen állt, a többi közt Cristiano Ronaldót és Romelu Lukakut megelőzve a sorban. Még csak 23 éves volt, amikor már eljutott félszáz találatig az angol élvonalban.
Az abszolút csúcsszezonja a 2016-17-es volt, amikor 22 gólja és 13 gólpassza volt, de még a következő idényben is gurított egy 14+17-es mutatót minden sorozatot figyelembe véve. Ezután visszafogottabb teljesítményt nyújtott, de a vébéje nem sikerült rosszul a végül negyedik helyen záró angol válogatottban (a negyeddöntőben eredményes volt a svédek ellen), majd 2019-ben kezdett a Liverpool ellen végül simán elbukott Bajnokok Ligája-döntőben is.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2000" width="3000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A Spurs-Pochettino házasság szép lassan kifulladt közben, a madridi BL-döntő már igazából egy kifutott eredmény volt, majd pár hónappal később az argentin menedzsert menesztették a pocsék bajnoki eredmények miatt. Az ő helyét vette át José Mourinho, akinek eleinte fontos játékosa volt Dele Alli, szórta a gólokat, majd fokozatosan kopott ki a Spurs alapcsapatából. A már említett All or Nothingnak volt egy olyan jelenete is, amiben a portugál edző arról beszélt, hogy mikor még a Manchester Unitednél dolgozott, akkor Sir Alex Fergusontól egyetlen tanácsot kapott: igazolja le Dele Allit. Csakhogy, amikor a Spursnél kinevezték, egyáltalán nem volt elégedett az edzésmunkájával, és bár azt ígérte, rá fog szállni, nem járt eredménnyel.
Ugyan 2021 tavaszán sikerült újra a kezdőbe kerülnie, az a Ryan Mason szavazott neki bizalmat, aki korábban a csapattársa volt, és Mourinho távozása után csak ideiglenesen bízták meg a Tottenham irányításával.
Csak egyvalakit okolhatok mindezért: magamat. Olyan teljesítményt kellene nyújtanom, hogy ne lehessen kihagyni a csapatból. Úgyhogy senki másra nem mutogathatok, csak magamra
– mondta még 2021 nyarán arról, hogyan kerülhetett kispadra azt követően, hogy éveken át a Spurs húzóembere volt.
Érkezett aztán Nuno Espirito Santo, de ő is arra jutott, amire előtte Mourinho: Dele Alli nélkül jobb a Tottenham. A portugál kirúgását követően kinevezett Antonio Conte pedig már végképp átnézett a középpályáson, mindössze három bajnokin adott neki lehetőséget. Dele így a szenvedő Evertonhoz került 2022 elején, de Frank Lampard sem tudott vele mit kezdeni, többnyire csak csereként számolt vele, így a liverpooliak lepasszolták őt a Besiktashoz. Ott viszont már csak a kispadot koptatja, a téli hírek szerint pedig ugyan egy évre vették őt kölcsön, de inkább már küldenék vissza Angliába.
Dele Alli nem érdemli meg, hogy a pályára küldjem
– mondta a Besiktas legutóbbi kupameccse után a vezetőedző, Senol Günes, ami rámutat, hogy nagy a baj. A szakember már nem először kritizálta nyíltan Allit, aki szerinte nem csak, mint játékos múlja alul a várakozásokat.
Hogy mi vezetett idáig, arra a pontos választ egyedül talán csak maga a labdarúgó tudja. Amit kívülről látni az, hogy a legjobb teljesítményt akkor nyújtotta, amikor a Tottenhamnek is jól ment Pochettino irányításával, ahogy romlott az összkép a Spursnél, úgy szürkült bele a játékba Dele Alli is. Érdekes megfigyelni, hogy amennyire a jó produkciója, úgy a hanyatlása is részben az argentin edzőnek köszönhető, ugyanis Szon Hungmin térnyerése a londoniak támadójátékában azt is jelentette, hogy Dele Alli egyre hátrébb került.
Már nem a csatár mögötti területeket kellett bejátszania, hanem egy számára sokkal kellemetlenebb szerepkört kellett volna betöltenie, miközben nem az az erőssége, hogy szervezze játékot, vagy cselekkel megbontsa az ellenfél védelmét. Hiába játszotta be a középpályát, idegen volt számára a rá bízott feladat. Ahogy kinevezése után Mourinho is megjegyezte: „Dele Alli nem középpályás”. A portugál előrébb is vonta, de ez csak egy fellángolásra volt elegendő.
Mindeközben valahogy a tűz is kiveszett a focista játékából, erre utal a dokumentumfilmes részlet is, ahol látványosan nem hatja meg José Mourinho intelme, és mintha csak azt várta volna, mikor ér véget a fejmosás. A mentalitásbeli változást több cikkben és podcastban is összekötötték azzal, hogy 2018-ban fizetésemelést kapott az észak-londoni klubtól, és már 5,2 millió fontot keresett éves szinten. Közben akadtak kisebb-nagyobb ügyei is, volt, hogy késsel támadtak rá az otthonában, máskor egy ázsiai férfin és a koronavíruson viccelődött, amiért aztán később eltiltották egy mérkőzésről és még pénzbírságot is kapott érte.
Dele Alli még mindig csak 26 éves, de már legalább annyi ideje tart a lejtmenete, amennyi ideig felfelé ívelt a karrierje, és nyugodtan kijelenthetjük: topszinten hiába dolgozott már együtt több edzővel is, eddig egyelőre csak eggyel tudott eredményesen együttműködni. Alighanem segített volna a helyzetén, ha akkor hagyja el a Tottenhamet, amikor még az angol válogatott üstököse volt, nem pedig akkor, amikor már egy több edző által félretett, a leghasznosabb posztját illetően egy egyre nagyobb kérdőjellé formálódó játékossá vált.
Az időből még nem futott ki, de hogy ne sopánkodva tekintsen majd vissza a karrierjére, ahhoz valami gyökeres változásnak kellene történnie.