„Intenzíven tanulmányoztuk őt a Benfica elleni meccseink előtt. Még azt is tudtuk, mi a cipőmérete!
Viszont személyesen láttuk igazán, mennyire lenyűgöző. Az erő kombinálva a technikai tudásával, az elhivatottságával és a helyezkedésével. Azonnal beleszerettünk, ezért mindent megtettünk a megszerzéséért
– nyilatkozta még a nyáron Jürgen Klopp, miután a Liverpool klubrekordot jelentő 85 millió fontért leigazolta Darwin Núnezt, akinek így hatalmas elvárásokkal kellett szembenéznie. Hogy ezekhez sikerült-e felnőnie, azt egyelőre elég nehéz eldönteni.
Az uruguayi támadót rendkívül sok kritika érte, különösen az elmúlt hetekben jutott ki neki a jóból. A világbajnokság miatt elrendelt szünetet követő első három bajnoki mérkőzésen összesen 16 alkalommal próbálkozott kapura lövéssel, ezekből viszont egyetlen gólt sem tudott jegyezni. Végül a Wolverhampton elleni FA-kupa meccsen sikerült megtörnie a jeget egy Alexander-Arnold-beadásból.
De mégis mennyire jogosak ezek a kritikák? Ha csak a két kiemelt sorozatot, a Premier League-et és a Bajnokok Ligáját vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy Darwin Núnez az előbbi sorozatban 0,72 gólban vállal szerepet 90 perces átlagban gólszerzőként vagy közvetlen előkészítőként, míg az utóbbiban ez a szám 1,29.
A legalább 450 percet a pályán töltött játékosok között ez a 18. legjobb mutató az angol bajnokságban, míg a Bajnokok Ligájában 180 perces minimummal számolva Núnez a 15. legjobban teljesítő játékos.
Ez viszont nem mutatja meg, hogy valójában miben igazán kiemelkedő Darwin Núnez: folyamatosan képes veszélyes pozíciókban feltűnni, és ebből lövéseket generálni a csapata számára. Mind a Bajnokok Ligájában, mind pedig a Premier League-ben csakis Erling Haaland kerül nála hatékonyabban helyzetbe. A norvég támadó a BL-ben büntetők nélkül 1,36-os várható gólmennyiséget (npxG) termel mérkőzéseként, míg Núnez ettől épphogy csak elmaradva 1,13-as mutatóval rendelkezik. Ugyanezen adatok eloszlása az angol bajnokságban 0,83-0,76 a norvég csatár javára.
De ha ennyire hasonló a két csatár várható gólmennyisége, akkor átlagban miért talál be mégis kevesebbszer Núnez?
Ezzel pedig elérkeztünk a játékának jelenleg legtöbbet kritizált pontjához, ami a helyzetkihasználás. A Liverpool támadója jelenleg 2,4 találattal jegyez kevesebbet, mint amennyi a helyzetei minősége alapján valószínűsíthető lett volna, és már el is lepték az internetet azok a videók, amelyek a kihagyott ziccereit sorakoztatják fel.
A kérdés ebben az esetben az, hogy valóban rossz befejező-e az uruguayi csatár, vagy csak rossz formában van a kapu előtt?
A helyzetet nehezíti, hogy ennek a pontoshoz közelítő megállapításához jóval nagyobb mintára lenne szükség, de jelenleg csak a Benficánál eltöltött két szezonja áll rendelkezésünkre segítségül. Núnez az első portugáliai idényében 10-es várható gól mutató mellé 6 gólt szerzett, ami elég jelentős alulteljesítést mutat.
A második idényében viszont már a büntetőket nem számítva 22 két gólt szerzett 15,2-es xG mellé, vagyis 6,8 találattal jegyzett többet, mint ami a helyzeteinek mennyisége és minősége alapján valószínűsíthető volt. A borzasztó kicsi minta mellett tehát egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy Núnez egy átlagos befejező, aki nagyon nagy szórással dolgozik.
A megítélését viszont nem segíti, hogy néha egészen komikus helyzetekbe képes kerülni, és olykor egészen megmosolyogtató technikai megoldásokkal boldogítja az ellenfelek, és bőszíti fel a saját csapatának szurkolóit. Épp emiatt a közösségi médiában sokan ahhoz a Timo Wernerhez hasonlították, aki szintén kiváló mutatókkal és nagy pénzért érkezett meg a Premier League-be, ahol viszont már nem tudta azt nyújtani, amit korábban Németországban.
Werner mindkét Chelsea-nél töltött idényében jelentősen alulteljesített a várható góljainak számát tekintve, de Núnezzel ellentétben ő emellé jóval kevesebbszer is került helyzetbe, mint az RB Leipzignél, ahol gyakran indulhatott a védelmek mögötti üres területekbe a sebességét kihasználva az átmenetekben hangsúlyos Bundesligában.
Núnez ezzel szemben nemhogy kevesebbszer, de meccsenként átlagosan többször próbálkozik lövéssel, mint tette ezt az utolsó idénye során Portugáliában (3,68–5,69 lövés/90 perc), valamint többször is találja el a kapu felületét (1,73–2,27 kaput találó lövés/90 perc). Igaz, ezt a korábbinál rosszabb pozíciókból teszi, ami szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy összességében a várhatónál eddig kevesebb gólt szerzett.
Ha pedig azt nézzük, hogy Núnez a lövések terén leginkább mennyiségből dolgozik, akkor Werner helyett máris jobb párhuzamot nyújthat Cristiano Ronaldo. Bár blaszfémiának hathat az egyelőre gyakran látványosan botladozó uruguayival összehasonlítani minden idők egyik legjobb gólszerzőjét, azt mindenképpen ki kell emelni,
A legutóbbi hét szezonja során a portugál 90 perces átlagban pontosan ugyanannyi gólt lőtt, mint amennyi az xG-értékei alapján várható volt tőle. Amiben ő mindig kiemelkedett, hogy mennyire sokszor tudott az atletikus képességeinek köszönhetően lövőhelyzetbe kerülni. Akárcsak Núnez, aki az eddigi kis minta alapján is inkább tűnik átlagos befejezőnek, mint kiemelkedően rossznak vagy jónak.
Egy csatár esetében pedig a legfontosabb képesség a góllövés szempontjából az, hogy minél többször tudjon odakerülni a kapu elé, mert ezt a legnehezebb fejleszteni. Núnez esetében jelenleg azt látjuk, hogy sokszor nyers a játéka, túlgondol bizonyos szituációkat, amikor sok ideje van a kapu előtt, és a bal oldalon látványosan kényelmesebben érzi magát, mint amikor a jobb oldalról kerül lövőhelyzetbe. Ezek a hiányosságok viszont sokkal könnyebben fejleszthetőek az edzőpályán.
Az uruguayi csatár az elmúlt hetekben a befejezések terén valóban kifejezetten rossz formát mutatott, és a megítélésén a néha látványosan suta megmozdulásai sem segítenek, de pont az utóbbi az, ami miatt a jelenlegi megítélése túlzottan eltolódott negatív irányba. Michael Lewis 2003-ban megjelent, és óriási hatást kiváltó Moneyball című könyvének filmes adaptációjában Jonah Hill karaktere részletesen elmagyarázza az Oakland A’s csapatfőnökének, a Brad Pitt által megformált Billy Beannek, hogy a csapatok átnéznek Chad Bradfordon – aki állítása szerint a statisztikái alapján az egész baseball-liga legjobb cseredobója lehetne –, pusztán azért, mert furcsán és viccesen dob.