Bevallom férfiasan, egy idő után elvesztettem a fonalat. Nem tudtam felfogni, értelmezni, mi történik a pályán. Hogyan jött vissza 2-0-ról Franciaország? Miért nem lett 2-3? Mi történt a büntetőpárbaj előtt közvetlenül? Mi döntött végül?
Amikor egy focimeccset értelmezünk, könnyű beleesni olyan csapdákba, mint az eredményből elemzés („a győztes szükségszerűen jó volt, a vesztes pedig alkalmatlan az életre”), vagy amikor túlzott fontosságot nyilvánítunk egy-egy pillanatnak („minden azon az egy lövésen dőlt el”). Emiatt aztán az igazi elemző munka ott kezdődik, hogy az ember újranézi a meccset és először az edzők szándékait dekódolja, hozzácsapja a meccs tényleges lefolyását, majd a kettőt összeveti és levonja a következtetéseket.
Ennél a meccsnél ezt csak egy darabig lehet megcsinálni. Franciaország csökkentett üzemmódban játszott és a kusza letámadása miatt több olyan argentin támadást benyelt, amelynél Angel Di María Jules Koundé oldalán, Théo Hernandez folyosójában pedig Rodrigo De Paul okozott nem kevés fájdalmat. Egészen a 75. percig.
Lehet, hogy intellektuálisan már nem tisztességes ezeket a pillanatokat boncolgatni, de most nézzük meg azt a két szakaszt, amikor a sakk helyett a dobókockáé volt a főszerep.
A franciák visszatérnek
A második félidő közepén Didier Deschamps már túl volt négy cserén. Csapata a szokásos labda nélküli 4-4-2-es alakzatban védekezett: a jobb oldalon Kingsley Coman, a bal oldalon pedig Marcus Thuram hozza fel a labdákat, a középpályán Aurélien Tchouaméni és Adrien Rabiot takarított, elől pedig Kylian Mbappé és Randal Kolo Muani portyáztak.
A 75. percben Raphael Varane épp ki akart tenni egy labdát Jules Koundénak, de túlságosan is megnyomta, ezért kiment. Didier Deschamps elégedetlenül széttárta a karját. Az argentinok ekkor hosszú másodpercekre kisajátították a labdát, miközben a franciák érezhetően arra figyeltek, hogy hosszú labdákkal játsszák meg a frissen beállt Comant vagy a leshatáron mozgó Kolo Muanit.
77:26-nál az argentinok egy ilyen felívelést csentek el a franciáktól. Coman nem tudta megtartani, Argentína szépen elkobozta a labdát és átvitte a túloldalra. A közönség ekkor üdvrivalgásba kezdett, az argentinok fürödtek a magabiztosságban, minden passzuknál elhangzott, hogy „olé”. A közvetítésben felvillant Mario Kempes, az 1978-as világbajnokság hőse, aki összekulcsolt kézzel mosolygott a díszpáholyban. Argentína ezalatt a jobb oldalra passzolgatott, ám nem „szellőztette meg” a játékát egy forgatással, a szélre szorult. Ahogy a francia csapat kitolódott, a terület elfogyott, egy labdát pontatlanul játszottak fel, Eduardo Camavinga pedig első szándékból indította az ellenőrizetlenül hagyott Mbappét, aki rágyorsulva saját magát próbálta meg szöktetni.
Itt jön be a szimat.
Camavinga jól olvasta a játékot és a gyorsan kivitelezett mozdulat talán meg is lepte egy kicsit a vonal mellé torlódott argentinokat. Mbappé labdája viszont nem volt se pontos, se kimért. Tulajdonképpen saját magának szánta, de túl messzire pattant, ezért Kolo Muani indult érte, akinek viszont csak egyetlen védője maradt, Nicolas Otamendi, aki jobbal megpróbált felszabadítani, ám miközben lendítette a lábát, Kolo Muani odaért és a labdát megpöckölve tempóelőnybe került. Otamendi belekapaszkodott Kolo Muani vállába, aki egy ideig tűrte, majd elesett. Tizenegyes.
Egyetlen felpassz, egy gyenge szöktetés, egy erős presszing és egy rossz védői döntés láncolata vezetett oda, hogy a „semmiből” materializálódott egy francia tizenegyes.
„Dirty tricks are part of the game” – ahogy mondja az angol, mondván, nem lehet minden sportember Roger Federer. Emiliano Martínez, az argentin kapus pedig mindent bevetett, de ez sem volt elég. Mbappé 79:24-nél értékesítette a büntetőt, és azonnal a labdáért futott. A tapsoló Emmanuel Macronra váltott a kamera, akinek a szemében ott lobogott az újjászülető remény lángja. Deschamps inkább pörölt a játékosaival. A középkezdésig mutatott gólöröm és visszajátszás közben egyetlen argentin játékos reakcióját sem mutatták.
Ahogy 79:53-nál újraindult a játék, a franciák előre törtek. Láthatóan megérezték a vér szagát, ahogyan pedig Argentína hátrafelé járatta a labdát, a kékek kitámadtak, magasan, intenzíven, ahogyan azt egyébként a torna ideje alatt nagyon ritkán tették. Messiék láthatóan nem kontrollálták a labdát, de nem is szűrődött át pánik. Martínez utolsó mentsvárként felívelte labdát, ami kiment, a franciák dobhattak, kis reklamálás következett. Argentína láthatóan tartotta a 4-4-2-es védekező felállását és nem tűnt szétesettnek. A franciák viszont megnyújtották lépteiket és sokkal nagyobb kedvvel játszottak. Egy francia felívelést aztán kifejelnek az argentinok, majd Messi próbálta felhozni a labdát, ám a visszazáró Coman megfosztotta a labdától valahol a félpálya környékén. Hatalmas üdvrivalgás hallatszott a francia szurkolóktól.
Coman szerelése és a tömeg reakciója érezteti, hogy itt valami születőben van.
