Alábecsültük Marokkót és Valid Regraguit.
A világbajnokság előtti, az afrikai válogatottakkal foglalkozó esélylatolgatásban arra tippeltünk, hogy bár Szenegál mellett Marokkó játékoskerete tűnik a legerősebbnek a kontinens képviselői közül, a kedvezőtlen sorsolás alighanem megállítja őket. Illetve egészen pontosan ezt írtuk:
„Más csoportból jobbak lennének a kilátások, ebből a papírforma a korai búcsú, bármilyen erős a keret – hacsak az egyik legnépszerűbb helyi trénernek számító, korábban Katarban is edzősködő Regragui nem tesz csodát.”
No de
Marokkónak, az afrikai és az arab futballnak egyaránt hőse lett az „avókádófejnek” becézett szakember, aki egy ponton összekapcsolódik a szintén elődöntős argentinok mesterével, Lionel Scalonival: mindketten a spanyol Racing Santanderben voltak jobbhátvédek, egymást váltották a kantábriai klubnál 2006-ban.
Regragui az afrikai edzők új generációjának képviselője. A diaszpóra gyermeke (Franciaországban, Corbeil-Essones-ban született), Európában lett profi futballista, karrierje nagy részét topligás vagy topligaközeli környezetben töltötte. Identitása azonban marokkói, igent mondott a szövetség hívására, s válogatott lett, visszavonulása után pedig az edzői pályára lépett. Már játékosként erre készült: volt trénerei – Rudi Garcia és Rolland Courbis – visszaemlékezései szerint rendkívüli érdeklődést tanúsított az edzői, taktikai fogások iránt.
Az európai topkategóriás futballban nevelkedett szakemberként könnyen ért szót hasonló hátterű játékosaival (a legutóbbi világbajnoksághoz hasonlóan most is Marokkó nevezte a legtöbb, nem az országban született játékost a tornára: tizennégyet); franciául, arabul, spanyolul és angolul is beszél, módszerei pedig kevésbé autokratikusak, mint elődjéé, a keret sztárjaival összetűzésekbe keveredő Valid Halilhodzicéi voltak. A Halilhodzic–Regragui váltás – melyre augusztus legvégén került sor – akár szimbolikus is lehetne: egy rutinos, európai, világjáró szakember helyett jött egy fiatalabb, Európában jelentős tapasztalatot szerzett afrikai edző.
A csavar a sztoriban talán csak annyi, hogy
Talán ez az oka annak, hogy mindenkit meg tudott lepni, ugyanis sok dolgot átemelt a klubcsapatainál (elsősorban a Wydadnál) alkalmazottakból a válogatotthoz. Késői kinevezése is hasznára válhatott: az ellenfelek alig néhány meccsen láthatták válogatottját a torna előtt, és azok sem tétmérkőzések voltak.
