A franciák egyénileg képesek lehetnek feltörni Marokkó védekezését

Valid Regraguit a marokkói Guardiolaként emlegetik hazájában. Ezt a becenevet az után kapta, hogy az idén májusban a Wydad AC vezetőedzőjeként megnyerte az ázsiai Bajnokokok Ligáját. A Guardiolához hasonló stílusérzékkel és expresszív gesztikulációval megáldott Regragui futballról alkotott gondolkodásmódja azonban közelebb áll ahhoz, amit Carlo Ancelotti és Diego Simeone képvisel; két olyan edző, aki nem válogat az eszközök között, ha a győzelemről van szó. A marokkóiak világbajnoki teljesítményét látva Regragui is illik ebbe az edzőprofilba.

Ha nem kapsz gólt, nem is veszíthetsz

A Spanyolországgal foglalkozó anyagunkban már megírtuk, hogy Európa topcsapatai és topválogatottjai a modern labdarúgás alapkövetelményeinek eleget téve gyakorlatilag ugyanúgy futballoznak. Marokkó ezen a világbajnokságon szinte tételről-tételre megcáfolja mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy ma egy európai topcsapatot sikeressé tesz. Csak a nyers számokat nézve a következő a helyzet (az adatok 90 percre értendők, mert így lehet objektíven összehasonlítani eltérő meccsszámú csapatokat);

• a 32 fős világbajnoki mezőnyben Costa Rica után Marokkónak a legkisebb a labdabirtoklási aránya (33 százalék).
• Marokkó passzol a legkevesebbet (254,49).
• Marokkó juttatja a legkevesebb labdát a támadóharmadba (25,23).
• Marokkónak van a legkevesebb progresszív passza (41,08).
• Marokkónak van a negyedik legkevesebb labdaérintése az ellenfél tizenhatosán belül (7,33).
• Marokkónak van a hatodik legkevesebb kapura lövési kísérlete (6,48).
• Costa Rica után Marokkó kezdi meg a legkésőbb az ellenfél letámadását (22,92-es PPDA).

Marokkó viszont nem is érdekelt abban, hogy az itt felsorolt mutatók bármelyikében jobban teljesítsen.

Fenébe ezekkel a statisztikákkal!

– mondta a franciák elleni elődöntő előtt a szövetségi kapitány. Regragui ugyanis arra az alapvető igazságra építette fel a csapatát, hogy ha nem kap gólt, akkor nem is veszíthet. Regragui elődjével, a bosnyák Vahid Halilhodziccsal az együttes tizenkét gólt kapott az utolsó tíz meccsén. Regragui augusztus óta irányítja a válogatottat, amely azóta nyolc mérkőzésen egyetlen gólt kapott – és az is öngól volt. Marokkó ráadásul nem az a fajta csapat, amely ellen zsákszámra dolgozzák ki a helyzeteket az ellenfelek, csak éppen nem megy be semmi. A Wyscout adatai szerint Marokkó ellen átlagosan 7,33-szor lőnek kapura a csapatok a világbajnokságon, amelynél a négy elődöntőbe jutott csapat közül csak Argentína mutatója jobb (3,27). Marokkó xGA-ja, vagyis az ellenfelek által kialakított helyzeteket minősége, szintén Argentína után a második legjobb a versenyben maradt négy csapat közül (4,92).

Marokkó kapuját tehát nem könnyű célba venni, de a 4,92-es xGA mellé párosuló egy kapott gól azért mégiscsak jelentős túlteljesítés. Itt jön a képbe a válogatott kapusa, Yassine Bounou, akinek kapujára az argentin Emiliano Martínezhez és a brazil Alissonhoz hasonlóan mindössze hét lövés érkezett. Nagy különbség azonban, hogy míg Alisson két, Martínez pedig öt gólt kapott, addig Bounou csak egyet. A Sevilla kapusa tehát az eddigi hat védésével 3,92 góltól mentette meg csapatát.

Amikor a kapuja elé visszaállva védekezett (low block), Marokkó védelmi vonala Spanyolország ellen 21, Portugália ellen 20 méteren helyezkedett, miközben az első és az utolsó játékos közötti távolság 16-19 méter volt.

Ez a fajta kompaktság óriási előnyt jelent védekezésben

(az eddig lejátszott öt meccsen az afrikai gárda ellenfelei mindössze 41 pontos passzt tudtak bejuttatni a marokkói tizenhatosra nyílt játékhelyzetből), támadásban viszont a játékosok nagyon messze vannak a kaputól. Regragui éppen ezért telerakta a csapatát olyan szélvészgyors játékosokkal, mint Hakim Ziyech, Sofyan Amrabat, Sofiane Boufal és Achraf Hakimi: ők egy-egy passzal vagy progresszív labdavezetéssel pillanatok alatt az ellenfél tizenhatosánál teremnek. Az alábbi, csapatstílust leíró ábrán Marokkó a bal felső sarokban található, ami azt jelenti, hogy a világbajnoki mezőnyben azok közé az együttesek közé tartozik, amelyek keveset passzolnak egy-egy labdabirtoklás közben, de relatíve gyorsan tudnak előre haladni a pályán. Marokkó játéka pedig abszolút sikeresnek mondható, hiszen azt a kevés helyzetet, amit kidolgoznak, a játékosok átlag felett használják ki. Az eddigi öt gólját 3,31-es xG-ből szerezte a csapat.

Egyéni minőségben a franciák a legjobbak

Franciaország – a keret minőségéből fakadóan is – a legtöbb támadómutatóban a világbajnokság legjobbjai között van. A szerzett gólok, a kapura lövések és a tizenhatoson belüli labdaérintések számát tekintve például a harmadik a válogatott (az adatok itt is 90 percre vetítve értendők), ahogyan a kialakított xG-t illetően is. Marokkó tehát ugyanolyan meccsképre számíthat, mint Spanyolország és Portugália ellen, az egyetlen igazán komoly – és akár a végeredményt befolyásoló – különbséget az jelentheti, hogy Spanyolországgal és Portugáliával ellentétben a franciáknak vannak olyan szélsőik, akik képesek megnyerni az egy az egy elleni párharcokat. Sőt tulajdonképpen a világ talán két, az egy az egy elleni párharcban legveszélyesebb szélsője a franciáké. Kylian Mbappénál több egy az egy elleni cselt (58) senki nem csinált ezen a világbajnokságon, de Ousmané Dembélé is ötödik a listán (37). A kapuja elé 20×40 méterre betömörülő marokkói csapat ellen kulcsfontosságú lesz, hogy a francia szélsők meg tudják-e bontani a védelmet.

A franciák ráadásul nemcsak csapatként, hanem egyénileg is nagyon erősek – márpedig egy annyira kompakt csapat ellen, mint a marokkói, az egyéni villanásoknak nagyobb jelentőségük lehet, mint a csapatjátéknak. Az alábbi ábrán az X tengely az xG 90 percre vetített értékét, az Y tengely az xA (várható gólpassz) értékét jelöli. Ahogyan az látható,

mindkét mutató esetében a négy legjobb játékos közül kettő francia; a helyzetek minőségét tekintve Olivier Giroud és Mbappé, a lövést eredményező passzok minőségét nézve Antoine Griezmann és Dembélé emelkedik ki a csapatból.

Ez a négy futballista tehát nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is a világbajnokság legjobbjai között van, ami a spanyol és portugál csapatból legfeljebb Pedriről és Bruno Fernandesről volt elmondható.

A minőséggel viszont hátul akadnak gondok. Franciaország eddig mind az öt meccsén kapott egy gólt, ráadásul a csapat xGA-ja 5,83, vagyis az ellenfelek nemcsak találták a góljaikat, hanem ki is dolgozták az azokhoz szükséges helyzeteket. A franciák ellenfeleinek xG/lövés mutatója, vagyis az egy lövésre vetített xG-je 0,139, ami a világbajnokság 32 csapatos mezőnyében a tizedik legmagasabb. Ez azt jelenti, hogy a franciák ellen általában jó pozícióból tudnak kapura lőni az ellenfelek, és nem rugdossák el a labdát mindenhonnan. A marokkóiaknak nem akad sok lehetőségük a gólszerzésre, de azok a helyzetek, amelyeket kidolgoznak, valószínűleg minőségiek lesznek. Ha újabb csodára készülnek, akkor ezeket muszáj lesz kihasználniuk.

Marokkó ugyanazt fogja játszani, amit a spanyolok és a portugálok ellen, a franciák viszont csapatként és egyénileg is jobbak, mint azok a válogatottak. Regragui együttesének talán akkor lehet a legnagyobb esélye, ha 0–0-val valahogy el tudja vinni a meccset tizenegyespárbajig.

(A cikkben szereplő adatok a negyeddöntők utáni állapotokat tükrözik. A keddi argentin–horvát elődöntő számait nem vettük figyelembe.)

A szerző Kovács Gábor, az MLSZ adatelemzője.