Marcelo Manera / AFP
Foci sport24

Messi még lehet világbajnok, de aligha lehet a legnagyobb

Sommás állítás, hogy Lionel Messi minden idők legjobb labdarúgója. Az efféle megállapításokkal azért (is) érdemes vigyázni, mert van néhány ember a világon, aki még látta például Pelét. A brazil „király” – egyedülállóan – a több mint sportág háromszoros világbajnoka volt. Ráadásul sosem „idiótázta” ellenfeleit, még azokat sem, akik súlyos sérülést okoztak neki.

A huszonegyedik század embereinek egy része váltig állítja, Lionel Messi a világ valaha volt legnagyobb labdarúgója. Ez súlyos tévedés, de megbocsátható, hiszen az, aki nem látta Pelét, el sem tudja képzelni, mekkora játékos volt ő.

Kijelentő módban leszögezni, hogy Messi minden idők legjobbja, szerintem (enyhén szólva) óvatlanság.

A legkevesebb, ami állítható, hogy Pelé a futball egyetlen elemében sem maradt el Messi mögött.

Tehát: legalább úgy cselezett (ha nem jobban), úgy rúgott mindkét lábbal (ha nem jobban), úgy látott a pályán (ha nem jobban), mint az argentin talizmán, akinél lényegesen jobban fejelt.

De állítsunk csak annyit, hogy Pelé és Messi mindenben egyenlő.

A brazil bálvány egyedül áll a világon azzal, hogy három világbajnoki címet nyert, míg Messi még az első vb-aranyáért küzd. Nem tudni, megszerzi-e, de ha igen, akkor is csak 3:1-re szépít.

Ez objektív.

S az is tény: az egészséges Pelével nem fordulhatott volna elő, hogy négy vb-n játszik, de egyetlen gólt sem ér el az egyenes kieséses szakaszban. A feltételes mód csak azért van, mert ez eleve nem esett meg, mivel Pelé az első világbajnokságán a három legfontosabb mérkőzésen (negyeddöntő, elődöntő, döntő) nem kevesebb, mint hat gólt szerzett. Eldöntötte a Wales elleni meccset (1-0), aztán bevágott hármat a franciáknak (5-2), végül a döntőben kettőt a svédeknek (szintén 5-2).

Olle Wester / TT News Agency / AFP Pelé a franciák elleni elődöntőben az 1958-as vb-n.

Nem túlzás azt állítani, hogy alig tizenhét éves gyerekfejjel legelső vb-diadalára vezette a labdarúgás máig legsikeresebb nemzetét, Brazíliát.

Majd tizenkét évvel később vezéregyénisége volt annak a brazil válogatottnak, amelyet a futballkrónikák elsöprő többsége minden idők legnagyszerűbb csapatának nevez. (Szerintem teljes joggal.) Abban az együttesben öt 10-es játszott különböző brazil klubokból, de Jairzinho, Gerson, Tostao és Rivellino ragyogását – meg a szintén káprázatos Carlos Albertóét, Clodoaldóét is – elhomályosította a „király” csillogása.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.