Egy tánc koreográfiája még csak-csak leírható, ritmusa szavakkal érzékeltethető, de a teljes „produkció” így is csak az író személyiségének erős filterén keresztül jut el az olvasóhoz, így messze nem ad objektív képet. Ezért nem is vállalkoznék a brazil válogatott gólok után bemutatott táncainak szakszerű kritikájára,
A brazil futball lényege a zene. A dzsinga, az életérzés, amely a brazil futballstílus alapjául szolgál, az eleve félig tánc capoeirából, a tábortüzek körülötti zenéből és táncból, és a szambából ered, éppen ezért maga a játék csupa lazaság, improvizáció, kreativitás, több benne a ritmus, mint a sport. Ha a brazil futball jó, akkor valahol a szórakozás, művészet, sport hármas határpontjának elmosódott foltján határozható meg a helye a fogalmak világatlaszán.
Miután a brazil futballisták jelentős része munkahelyén már évtizedek óta európai átnevelésben részesül, a brazil focit a többitől megkülönböztető vidám játékosság gyakran hiányzik a válogatott teljesítményéből. A futballisták, hogy visszarázódjanak, meg mert nekik így komfortos, az együtt töltött időben a nagy események alatt sok zenét hallgatnak, sokszor dobolva-énekelve érkeznek a meccsekre, az öltözőből gyakran posztolnak is olyan videókat, amelyeken egy aktuális brazíliai sláger háttér- vagy szólótáncosainak mozdulatait gyakorolják edzések után. Ez így megy. Most is legalább tízféle gólöröm koreográfiájával készültek, amelyek közül néhányat már volt is alkalmuk bemutatni. A koreaiak ellen elért első gól után Paqueta, Neymar, Vinícius és Raphinha a Pagodao do Birimbola című szám mozdulatait mutatta be, mert egyiküknek ez jutott akkor eszébe.
