Foci

Hogy lehet, hogy a vb-n villognak, a klubcsapatukban szenvednek az Atlético sztárjai?

Chris Brunskill / Fantasista / Getty Images
Chris Brunskill / Fantasista / Getty Images
Álvaro Morata, Antoine Griezmann, Joao Félix, Rodrigo De Paul. Négy Atlético Madrid-játékos, akik válogatottjuk legjobbjai közé tartoznak (vagy tartoztak) ezen a világbajnokságon, klubcsapatukban viszont csak szenvednek. Mik lehetnek ennek az okai? Miben másabb a válogatottban nyújtott teljesítményük, mint Diego Simeone Atléticójában?

Kezdjük a futball alapvetésével, a játékidővel. Egy játékos csak akkor tud jól teljesíteni, ha játszik. Ha nem játszik, vagy keveset játszik, akkor nem lesz képes a jó teljesítményre. Az Atlético minden sorozatot figyelembe véve 2069 percet játszott eddig a 2022/2023-as szezonban. Antoine Griezmann 1399 (67,6 százalékos játékperckihasználtság), Álvaro Morata 1210 (58,5 százalék), Rodrigo De Paul 1067 (51,6 százalék), Joao Félix 916 (44,3 százalék) percet töltött a pályán. A négy játékos közül tehát egyedül Griezmann játszott az elérhető játékpercek legalább kétharmadán, de ő is a 21 meccsből csak tizenkettőn volt kezdő. Egyéni képességeket tekintve mind a négy játékos az Atlético legjobbjai közé tartozik – nem mellesleg az Atlético összesen 247 millió euró átigazolási díjat fizetett ezért a négy játékosért az évek alatt –, de ilyen játékperc-kihasználtság mellett még nekik is gondot okoz a formába lendülés és a konstans jó teljesítmény.

A válogatottjukban, ezzel szemben, tudják, hogy mire számíthatnak. De Paul minden egyes percet pályán töltött a világbajnokságon, Griezmann játékperc-kihasználtsága 80 százalék, Félix pedig az eddigi három meccsén mindig kezdő volt, Dél-Korea ellen azért nem játszott, mert Portugália számára már tét nélküli volt az a találkozó. Az egyetlen kakukktojás Morata, aki az elérhető játékpercek ötven százalékán sem lépett pályára, de a spanyol stílus sajátosságaiból fakadóan erre számíthatott is – Diego Simeone Atléticója viszont nem csatár nélküli játékra lett kitalálva. A legnagyobb különbséget tehát az jelenti, hogy a válogatottjukban állandó játéklehetőséget kapnak a játékosok – de legalábbis tudják, hogy mire számíthatnak –, az Atléticóban viszont kiszámíthatatlan a szerepeltetésük.

De Paul, az árnyékember

De Paul az Atlético legprogresszívebb középpályása, de ezen a világbajnokságon bebizonyosodott, hogy mindenekelőtt a futball kevésbé látványos elemeiben tud kiemelkedőt nyújtani, azt is olyankor, ha van referenciapontja. Az argentin válogatottban ez a referenciapont Lionel Messi, akinek a játéka meghatározza De Paulét is. „Meccs közben sokszor azt figyelem, hogy mit csinál Messi – nyilatkozta nemrég az argentin középpályás – Próbálok úgy helyezkedni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen futnia, de mégis mindig legyen területe. Emiatt állandó kommunikáció van köztünk a pályán.”

LÉPJ BE A FOLYTATÁSHOZ!
A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en. Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
Olvasói sztorik