Chris Brunskill / Fantasista / Getty Images
Foci

Hogy lehet, hogy a vb-n villognak, a klubcsapatukban szenvednek az Atlético sztárjai?

Álvaro Morata, Antoine Griezmann, Joao Félix, Rodrigo De Paul. Négy Atlético Madrid-játékos, akik válogatottjuk legjobbjai közé tartoznak (vagy tartoztak) ezen a világbajnokságon, klubcsapatukban viszont csak szenvednek. Mik lehetnek ennek az okai? Miben másabb a válogatottban nyújtott teljesítményük, mint Diego Simeone Atléticójában?

Kezdjük a futball alapvetésével, a játékidővel. Egy játékos csak akkor tud jól teljesíteni, ha játszik. Ha nem játszik, vagy keveset játszik, akkor nem lesz képes a jó teljesítményre. Az Atlético minden sorozatot figyelembe véve 2069 percet játszott eddig a 2022/2023-as szezonban. Antoine Griezmann 1399 (67,6 százalékos játékperckihasználtság), Álvaro Morata 1210 (58,5 százalék), Rodrigo De Paul 1067 (51,6 százalék), Joao Félix 916 (44,3 százalék) percet töltött a pályán. A négy játékos közül tehát egyedül Griezmann játszott az elérhető játékpercek legalább kétharmadán, de ő is a 21 meccsből csak tizenkettőn volt kezdő. Egyéni képességeket tekintve mind a négy játékos az Atlético legjobbjai közé tartozik – nem mellesleg az Atlético összesen 247 millió euró átigazolási díjat fizetett ezért a négy játékosért az évek alatt –, de ilyen játékperc-kihasználtság mellett még nekik is gondot okoz a formába lendülés és a konstans jó teljesítmény.

A válogatottjukban, ezzel szemben, tudják, hogy mire számíthatnak. De Paul minden egyes percet pályán töltött a világbajnokságon, Griezmann játékperc-kihasználtsága 80 százalék, Félix pedig az eddigi három meccsén mindig kezdő volt, Dél-Korea ellen azért nem játszott, mert Portugália számára már tét nélküli volt az a találkozó. Az egyetlen kakukktojás Morata, aki az elérhető játékpercek ötven százalékán sem lépett pályára, de a spanyol stílus sajátosságaiból fakadóan erre számíthatott is – Diego Simeone Atléticója viszont nem csatár nélküli játékra lett kitalálva. A legnagyobb különbséget tehát az jelenti, hogy a válogatottjukban állandó játéklehetőséget kapnak a játékosok – de legalábbis tudják, hogy mire számíthatnak –, az Atléticóban viszont kiszámíthatatlan a szerepeltetésük.

De Paul, az árnyékember

De Paul az Atlético legprogresszívebb középpályása, de ezen a világbajnokságon bebizonyosodott, hogy mindenekelőtt a futball kevésbé látványos elemeiben tud kiemelkedőt nyújtani, azt is olyankor, ha van referenciapontja. Az argentin válogatottban ez a referenciapont Lionel Messi, akinek a játéka meghatározza De Paulét is. „Meccs közben sokszor azt figyelem, hogy mit csinál Messi – nyilatkozta nemrég az argentin középpályás – Próbálok úgy helyezkedni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen futnia, de mégis mindig legyen területe. Emiatt állandó kommunikáció van köztünk a pályán.”

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.