Richard Sellers/Getty Images
Foci

Van Gaal terve, Scaloni cseréje, valamint Kane és Mbappé tündöklése – ezeken dőlt el az első négy nyolcaddöntő

Azt már biztosan tudjuk, hogy Anglia, Franciaország, Argentína és Hollandia ott lesz a legjobb nyolc között a világbajnokságon. Cikkünkben pedig arra is rávilágítunk, hogy milyen taktikai húzások vezettek a sikerükhöz a nyolcaddöntőkben.

Van Gaal gyengességé formálta az Egyesült Államok erősségeit

Az nem állítható, hogy a holland válogatott túlzottan magabiztos teljesítménnyel jutott volna be a világbajnokság legjobb tizenhat csapata közé. Ugyan azon kevés együttesek közé tartoztak, amelyek végül veretlenek tudtak maradni, de a játékuk egyáltalán nem volt meggyőző, ráadásul negatív xG-különbséggel zárták a csoportot.

Ezzel szemben az Egyesült Államok bár csak az utolsó fordulóban Irán legyőzésével biztosította be a továbbjutást, de azon a meccsen, illetve Wales ellen leginkább klubcsapatokra jellemző strukturált pozíciós játékot és agresszív letámadást, az angolok ellen pedig nagyon szervezett védekezést mutatott be Gregg Berhalter együttese legalább egy félidőn keresztül.

A két csapat egymás elleni nyolcaddöntőjén viszont pontosan kapóra jött Louis van Gaalnak az amerikaiak törekvése a labdabirtoklása és az agresszív letámadásra, és a hollandok pontosan ezt fordították a saját javukra, amikor a mérkőzés első góljánál hátsó labdajáratással magukra húzták a letámadó ellenfelüket, majd egy összesen 20 átadásból álló akció végén megszerezték a vezetést.

A klasszikus holland iskolával ellentétben Van Gaal csapata – az eddigi mérkőzéseikhez hasonlóan – nem törekedett feltétlenül a labdabirtoklásra, hanem az ellenfél kicsalogatásával próbált területet nyitni a pálya magasabb régióiban. Tette ezt az első gólhoz hasonlóan hátsó labdajáratással, vagy éppen a labdaszerzés utáni gyors megindulásokkal. Az USA letámadása több alkalommal is labdaszerzéshez vezetett az ellenfél térfelén, de azzal már nehezebben tudtak megbirkózni, amikor nekik kellett volna feltörniük a holland védelmet.

A fenti képen kirajzolódik a hollandok labda nélküli 3-4-1-2-es strukturája az amerikai 4-3-3-al szemben. Fontos, hogy az Oranje nem próbált már túl korán nyomást gyakorolni az amerikaiak védőire. A két csatár, Memphis Depay és Cody Gakpo leginkább arra ügyelt, hogy Zimmerman és Ream ne tudják megjátszani a szélsőhátvédeket, és a pálya “sűrűn lakott” részeire terelték a játékot, ahol viszont a hollandok emberfogást alkalmaztak az amerikaiak három középpályásával szemben.

Amennyiben az amerikaiak mégis ki tudták játszani a szélre a labdát, abban az esetben a szárnyvédők feladata volt azonnal nyomást helyezni a szélsővédőkre. Ebben a szituációban Dumfries lépett ki magasan Robinsonra, mögötte pedig az átmenetileg négy védősre alakulú holland hátvédsorból Timber lépett ki Pulisicre, aki így csak kapunak háttal, nyomás alatt tudta megkapni a labdát.

A fenti szituációban pedig tökéletesen kirajzolódik, mi volt a hollandok terve a labda nélküli játék során: Depay és Gakpo a szélekre vezető passzsávot lezárva engedték Tim Reamet, a bal oldali középhátvédet hosszan vezetni a labdát, de a középső emberfogás miatt ő csak kockázatos passzopciók közül tudott választani. Így végül Daley Blind le is lopta a labdát Weston McKennie lábáról, a két magasan helyezkedő csatár pedig máris lendületből támadhatta az Egyesült Államok védelmét, miközben óriási szabad terület állt rendelkezésükre.

Az USA természetesen megpróbálta kijátszani a hollandok centrális emberfogását. A középpályásaik rendszeresen igyekeztek helyet cserélni, hogy összezavarják az őket követő ellenfeleket, vagy éppen mélyen visszaléptek a labdáért, hogy területet nyissanak a védelmi vonalak között. Az egyik ilyen megoldás volt még a két szélsőhátvéd, Sergino Dest és Antonee Robinson befelé mozgása is. Mivel a két csatár a szélre vezető passzsávokat blokkolta, ésszerű volt, hogy a két szélső védő befelé mozogva próbál ebből kibújni. Ezekben az esetekben viszont a holland szárnyvédők bátran beléptek velük a középső zónákban is. A fenti képen például az látható, ahogy Denzel Dumfries jobb oldali szárnyvédőként helyez nyomást a védekező középpályás helyén feltűnő balhátvédre.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.