Ayman Aref / NurPhoto / Getty Images
Foci sport24

Csőddel búcsúzott a nagy generáció, de van-e a belgáknak aranytartalékuk?

Egy aranygeneráció nem mindig arany. Néha bronz. Néha meg hazamegy a csoportmérkőzések után, mint ahogy azt a belgák teszik. A szövetségi kapitány Roberto Martínez mérkőzést követő interjújában (kincstári?) optimizmussal azt mondta, még nincs vége az aranygenerációnak, jön az új, amelynek beépülését a mostani sztárok segíthetik. Az újjáépítést mindenesetre már nem ő vezényli, mert a katari vb után távozik.

Kilencvenedik perc. Thorgan Hazard jobbról bekanyarítja a labdát, méghozzá pontosan. Romelu Lukaku érkezik a hosszú saroknál, két méterre a tátongó kaputól, a labda a mellén csattan, majd nem jut át a gólvonalon, és megpihen a visszavetődő Dominik Livakovic kezében. A belga aranygeneráció eltékozolta utolsó esélyét. A Horvátország elleni 0-0 a vörös ördögöknek a kiesést, szakvezetőjüknek, Roberto Martíneznek kapitányi megbízatása végét jelentette.

Egy kis (közepes) országnak futballban viszonylag ritkán van aranygenerációja.

A nemzetközi versengés túlzottan kiélezett, a világ- és kontinensbajnoki címért küzdő riválisok túl erősek és nagyok, a kiugró eredményekre adódó időablak szűk: 6–8, legfeljebb 10 év. Aztán jöhet a generációváltás, már ha vannak megfelelő utódok. A csúcson vagy a csúcs közelében maradni ennél tovább még a legnagyobbaknak se nagyon sikerül, egy Belgium méretű országnak meg pláne.

Katar után egészen biztosan fiatalítani kell a belga válogatotton, s nem tessék-lássék módon, mint eddig, hanem erőteljesen. A 2000-es évek eleji nagy újjászervezés színvonalát a most a csoportmérkőzések során kieső, ám négy éve bronzéremig jutó válogatott minősíti; a generációváltás sikeres levezénylése pedig azt jelentené, a gépezet még mindig működik. Viszont 2018 hősei – akiknek széles körben osztott vélemény szerint ez volt az utolsó nagy esélyük, hogy valamit nyerjenek – lebőgtek a 2022-es tornán. Ezen némileg szépít az, hogy Fortuna kis segítségével legyőzhették volna a horvátokat, ám a kudarc okozója nem ez volt, hanem a korábban mutatott játék.

Az utolsó táncból botladozás lett.

A híresen szókimondó Kevin De Bruyne hetekkel a világbajnokság előtt adott nagyinterjút a The Guardiannek. Egy mondata – mely szerint a belga válogatott „túl öreg” a továbbjutáshoz – végigszaladt a világsajtón, és az általa okozott rengések a jelek szerint a nemzeti csapat öltözőjét is elérték. Hasonló kijelentésekért repült az afrikai kontinens egyik legprímább kapusa, Joseph-Antoine Bell a kameruni válogatottból közvetlenül az 1990-es világbajnokság előtt, és került (vissza) a kapuba egy másik klasszis, Thomas N’Kono. De Bruynének ettől nem kellett tartania, mondatai azonban alkalmasak voltak a hangulat rombolására, és valószínűleg volt mit megbeszélni a belga keret válságtanácskozásán. Pedig a középpályás intelligensen érvelt, és nehéz lenne vitatni az igazságát:

Túl öregek vagyunk… Azt hiszem, 2018 volt a mi esélyünk. Jó csapatunk van, de idősödik. Elvesztettünk néhány kulcsjátékost. Jöttek helyettük jó, új futballisták, de még nincsenek azon a szinten, amelyen a 2018-asok voltak

– vélekedett.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.