2008 és 2012 között Spanyolország uralta a futballt. Pep Guardiola Barcelonája négy év alatt tizennégy trófeát nyert, miközben a válogatott világbajnok és kétszer Európa-bajnok lett. A két keret közötti kapcsolat megkerülhetetlen, hiszen a 2010-es világbajnok együttes kezdőcsapatából hat játékos, Carles Puyol, Gerard Piqué, Sergio Busquets, Xavi Hernández, Andrés Iniesta, Pedro Rodríguez is a Barcelona futballistája volt, David Villa pedig közvetlenül a vb után igazolt a katalánokhoz.
A Barcelona és a spanyol válogatott mindenki másnál jobban tudta keresni, megtalálni és uralni a területet, amely a „tiki-taka” néven híressé vált stílusban öltött formát.
A Barcelona a 2013-as Bajnokok Ligája-szezonban 7-0-s összesítéssel esett ki a Bayern Münchennel szemben az elődöntőben, a válogatott pedig – címvédőként – még a csoportból sem jutott tovább a 2014-es világbajnokságon. A Barcelona 2015-ben triplázott, de az a siker sokkal inkább volt a Lionel Messi, Neymar, Luis Suárez támadótrió egyéni elismerése, mint klubstílusból fakadó diadal. A klub azóta sem tudott nemzetközi szintű eredményt elérni, a nemzeti csapat pedig a 2016-os Európa-bajnokságon és a 2018-as világbajnokságon is leszerepelt.
Ma már mindenki ugyanúgy futballozik
Guardiola a Barcelonától való távozása után Németországba és Angliába is magával vitte a tudást, így a klubok és a szakemberek testközelből figyelhették és tanulmányozhatták a tiki-takát. A Barcelona és a spanyol válogatott sikereinek hatására egyre többen kezdték utánozni a spanyol stílust, és mostanra ott tartunk, hogy szinte az összes európai szupercsapat a tiki-taka valamilyen formáját játssza.
Nem pont ugyanazt, amit annak idején a Barcelona és a spanyol válogatott, de a labdabirtoklási fölény, a pozíciós játék, a területek kihasználása és az intenzív letámadás minden nagy klub repertoárjában megtalálható. „Ami megnehezíti egy ilyen magas edzői ambíciójú fiatal szakember dolgát, az az ő játékosként való hatása” – írta Michael Cox, a világ egyik legtekintélyesebb futballszakírója a The Athleticen tavaly októberben, amikor a Barcelona hivatalosan is kinevezte Xavit. Cox szerint Guardiola Barcájának idején – amikor Xavi a világ egyik legjobb futballistájává vált – a futballban még ideológiai háború dúlt a labdabirtoklás-alapú és a kontrafocit valló edzők között.
Tizenhárom évvel később a futball teljesen megváltozott, immár minden nagyobb klub és nagyobb nemzet azon van, hogy úgy játsszon, ahogyan a Barcelona és a spanyol válogatott játszott. Xavi volt a labdabirtoklás-alapú futball kirakatembere, ezért az ő edzői stílusa kevésbé tűnik majd ki a közegből, mint 2008-ban Guardioláé.
Cox eszmefuttatása Xavira vonatkozott, de valójában a teljes spanyol futballra kivetíthető.
A Bajnokok Ligája mostani csoportkörében a labdabirtoklást illetően a legjobb nyolc csapat között volt hét nagyágyú: a Manchester City (65,4 százalék), a Barcelona (63,5), a Chelsea (63,1), a Real Madrid (58,6), a Bayern München (57,4), a Paris Saint-Germain (56,4) és a Liverpool (56,1). A letámadás intenzitásának mérésére szolgáló PPDA-mutatóban – a PPDA azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a támadó- és a középső harmadban, mielőtt valamilyen védekező akciót kezdeményez – a legjobb hat között ott volt a Chelsea (6,11), a Barcelona (7,15), a Bayern München (8,65), a Liverpool (9,36) és a Manchester City (10,37).
A területek kihasználását nehéz labdás eseményekre vonatkozó adattal (event data) leírni, de a progresszív passzok száma irányadó lehet. A 90 percre vetített progresszív passzok számát illetően a BL-csoportkör legjobb tíz csapata között találjuk a Chelsea-t (84,17), a Barcelonát (76,33), a Liverpoolt (75,91), a Bayern Münchent (74,87), a Real Madridot (74,13) és a Manchester Cityt (70,99). A legjobbak tehát ugyanúgy futballoznak, még ha kicsit máshogyan is. A Barcelona és a spanyol válogatott számára pedig versenyhátrányt jelent, hogy azt, amit tudnak, mások is tudják.
Luis Enriquével Spanyolország visszatért a saját stílusához
Ilyen körülmények között állt munkába Luis Enrique a spanyol válogatottnál 2019 nyarán. A Barcelonával 2015-ben triplázó edzőtől a generációváltás levezénylését várták, hiszen 2018-ra a korábbi sikerek főszereplői közül Xavi Hernández, Andrés Iniesta, David Silva, Cesc Fábregas, Iker Casillas és Gerard Piqué is visszavonult a válogatottságtól. Másokat pedig – Sergio Ramost vagy David De Geát – Luis Enrique nyugdíjazott, még ha nem is végleg és nem is hivatalosan. Luis Enrique kinevezése óta kapja a kritikákat a kiválasztással kapcsolatban, de az asztúriai mester egy korábbi nyilatkozatában elmondta, hogy
Luis Enrique kezdettől fogva rendszerben gondolkodik, és ahhoz válogatja össze az éppen aktuális keretet. Ezért lehet, hogy David De Gea helyett Unai Simón kap meghívót, a La Ligában hét góllal álló Iago Aspas helyett pedig az a Marco Asensio, aki mindössze 179 percet játszott a mostani bajnokságban a Real Madridban.
Luis Enrique emellett bátran nyúl a barcelonai fiatalokhoz; Pedrinek mindössze négy válogatottsága volt, mielőtt meghívta őt a 2020-as Európa-bajnokságra, amelyen kevés híján az összes elérhető játékpercet végig játszotta. Gavi még a Barcelona felnőttcsapatában is alig melegedett meg, amikor a múlt év őszén kezdőként lépett pályára az aktuális Európa-bajnok és 37 meccse veretlen Olaszország ellen a Nemzetek Ligája négyes végjátékának elődöntőjében.
