Foci

Hol a hiba a holland válogatott játékában?

Etsuo Hara / Getty Images
Etsuo Hara / Getty Images
Hollandia igencsak felemás eredményekkel kezdte a katari világbajnokságot: Szenegál 2-0 arányú legyőzése után az Oranje úgy ért el 1-1-es döntetlent Ecuador ellen, hogy Cody Gakpo bombagólját leszámítva jóformán helyzetet sem tudott kidolgozni. Nehezen látni, Louis van Gaal csapata hogyan jelenthetne veszélyt egy komolyabb ellenfél kapujára.

A 2010-es évek második felére a holland futball válságba jutott. Bár az európai topligákban még ekkortájt is szaladgáltak olyan ígéretek mint Georginio Wijnaldum, vagy éppen Memphis Depay, a tény attól még tény: a 2014-es világbajnoki bronzérem után a holland válogatott sem a megemelt létszámú, 24 csapatos Eb-re nem jutott ki 2016-ban, sem pedig a 2018-as oroszországi világbajnokságra. A korábbi, Arjen Robben, Wesley Sneijder, Robin van Persie által képviselt aranygeneráció kiöregedett, és nem látszott az ígéretes utánpótlás. 2019-re azonban úgy tűnt, valami elindult: az Erik ten Hag-féle Ajax menetelésével és a Ronald Koeman-féle holland válogatott Eb-kijutásával egy időben ismét körvonalazódni látszott egy tehetséges generáció olyan fiatal játékosokkal mint Virgil van Dijk, Matthijs de Ligt, vagy éppen Frenkie de Jong.

A klubszinten korábban az Evertonnál és Southamptonnál is középszerű teljesítményt nyújtó Ronald Koeman úgy tűnt, a válogatott futballban megtalálta számításait és viszonylag stabil játékkal, egyre inkább az új generációra építve juttatta ki a csapatot a 2020-as Európa-bajnokságra. A tornát azonban a járványhelyzet miatt 2021-re halasztották, Koeman pedig 2020 augusztusában otthagyta a holland válogatottat, hogy inkább a Barcelonát próbálja kihúzni a krízishelyzetből – sikertelenül. Utódja az a Frank de Boer lett, akinek utolsó edzői eredményei a 2010-es évek elején, az Ajaxszal nyert bajnoki címek voltak, később azonban az Intertől és a Crystal Palace-től is rekordgyorsan rúgták ki. A 2021-es Eb-n a holland válogatott szégyenszemre a nyolcaddöntőben esett ki Csehország ellen, de a narancsmezesek már a csoportmeccsek során sem tűntek sziklaszilárd csapatnak. De Boer sok kritikát kapott amiatt, hogy az addig jól működő 4-3-3-as rendszert az utolsó pillanatban 3-5-2-re cserélte.

Az utód Louis van Gaal lett, aki 2014-ben vb-bronzéremig vezette a válogatottat.

A brazíliai tornán a selejtezőkön használt hagyományos holland, labdabirtoklásra épülő 4-3-3-as vagy 4-2-3-1-es felállást Kevin Strootman sérülése miatt lecserélte a világfutballban ekkortájt reaktivált három belső védős rendszerre, és szükség esetén átadta a labdával való kezdeményezést ellenfeleinek, rugalmas emberfogással semlegesítve őket. A folyamat most is hasonló volt: a 2021-ben megvívott vb-selejtezőket Van Gaal többnyire négy védővel játszatta végig, 2022-re azonban egyre inkább visszatért a három védőre. Ezzel valószínűleg a védekezést akarta stabilizálni, a folyamat iránya tehát a 2014-ehez hasonlítható.

Van Gaal idei tornán is kitart a három belső védős rendszer mellett, az első számú kapus azonban meglepetésre a 26 éves Andries Noppert lett. A védelem belsejében Van Dijk és Aké mellett Szenegál ellen Timber, Ecuador ellen pedig De Ligt kapott lehetőséget. Szárnyvédőként a jobb oldalon az Inter-játékos Dumfries, baloldalt pedig Daley Blind kezdett mindkét összecsapáson. A középpályán Frenkie de Jong mellett Marteen de Roon, Teun Koopmeiners, Steven Berghuis, vagy Davy Klaassen kapott helyet, a csatársorban pedig Cody Gakpo mellett Vincent Janssen, Steven Bergwijn vagy Memphis Depay szerepelt.

Ahogy 2014-ben, úgy időnként most is hajlandó átadni a labdát az ellenfélnek a holland válogatott: Szenegál ellen 53 százalék, míg Ecuador ellen 54 százalék volt a csapat labdabirtoklása. A három belső védő most is az emberfogás miatt fontos Van Gaal számára: a plusz belső védő követheti az ellenfél visszalépő támadóját, még mindig marad négy ember a védővonalban. A csapat csak alkalmanként támad le agresszívan, akkor is leginkább a kapus megtámadásával. Máskor pedig a hollandok átmenetileg megengedik, hogy az ellenfél hátsó sora megkapja a labdát, és minden fontos passzopciót emberfogással igyekeznek levédeni – a három belső középpályás tehát, a belső védőkhöz hasonlóan szorosan követi az emberét. Szenegál 4-3-3-as alapfelállása ellen tehát az 5-2-1-2-es védekezés szinte adta magát: a pálya közepén a holland válogatott gyakorlatilag letükrözte ellenfele felállását, ezzel a szélek felé terelve a játékot.

Letámadás Szenegál ellen: Bergwijn oldalról támadja meg a szenegáli középhátvédet, Janssen a másik belső védőre a középpályás hármas pedig közvetlenül követi az ellenfeleket.

LÉPJ BE A FOLYTATÁSHOZ!
A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en. Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
Olvasói sztorik