Etsuo Hara / Getty Images
Foci

Hol a hiba a holland válogatott játékában?

Hollandia igencsak felemás eredményekkel kezdte a katari világbajnokságot: Szenegál 2-0 arányú legyőzése után az Oranje úgy ért el 1-1-es döntetlent Ecuador ellen, hogy Cody Gakpo bombagólját leszámítva jóformán helyzetet sem tudott kidolgozni. Nehezen látni, Louis van Gaal csapata hogyan jelenthetne veszélyt egy komolyabb ellenfél kapujára.

A 2010-es évek második felére a holland futball válságba jutott. Bár az európai topligákban még ekkortájt is szaladgáltak olyan ígéretek mint Georginio Wijnaldum, vagy éppen Memphis Depay, a tény attól még tény: a 2014-es világbajnoki bronzérem után a holland válogatott sem a megemelt létszámú, 24 csapatos Eb-re nem jutott ki 2016-ban, sem pedig a 2018-as oroszországi világbajnokságra. A korábbi, Arjen Robben, Wesley Sneijder, Robin van Persie által képviselt aranygeneráció kiöregedett, és nem látszott az ígéretes utánpótlás. 2019-re azonban úgy tűnt, valami elindult: az Erik ten Hag-féle Ajax menetelésével és a Ronald Koeman-féle holland válogatott Eb-kijutásával egy időben ismét körvonalazódni látszott egy tehetséges generáció olyan fiatal játékosokkal mint Virgil van Dijk, Matthijs de Ligt, vagy éppen Frenkie de Jong.

A klubszinten korábban az Evertonnál és Southamptonnál is középszerű teljesítményt nyújtó Ronald Koeman úgy tűnt, a válogatott futballban megtalálta számításait és viszonylag stabil játékkal, egyre inkább az új generációra építve juttatta ki a csapatot a 2020-as Európa-bajnokságra. A tornát azonban a járványhelyzet miatt 2021-re halasztották, Koeman pedig 2020 augusztusában otthagyta a holland válogatottat, hogy inkább a Barcelonát próbálja kihúzni a krízishelyzetből – sikertelenül. Utódja az a Frank de Boer lett, akinek utolsó edzői eredményei a 2010-es évek elején, az Ajaxszal nyert bajnoki címek voltak, később azonban az Intertől és a Crystal Palace-től is rekordgyorsan rúgták ki. A 2021-es Eb-n a holland válogatott szégyenszemre a nyolcaddöntőben esett ki Csehország ellen, de a narancsmezesek már a csoportmeccsek során sem tűntek sziklaszilárd csapatnak. De Boer sok kritikát kapott amiatt, hogy az addig jól működő 4-3-3-as rendszert az utolsó pillanatban 3-5-2-re cserélte.

Az utód Louis van Gaal lett, aki 2014-ben vb-bronzéremig vezette a válogatottat.

A brazíliai tornán a selejtezőkön használt hagyományos holland, labdabirtoklásra épülő 4-3-3-as vagy 4-2-3-1-es felállást Kevin Strootman sérülése miatt lecserélte a világfutballban ekkortájt reaktivált három belső védős rendszerre, és szükség esetén átadta a labdával való kezdeményezést ellenfeleinek, rugalmas emberfogással semlegesítve őket. A folyamat most is hasonló volt: a 2021-ben megvívott vb-selejtezőket Van Gaal többnyire négy védővel játszatta végig, 2022-re azonban egyre inkább visszatért a három védőre. Ezzel valószínűleg a védekezést akarta stabilizálni, a folyamat iránya tehát a 2014-ehez hasonlítható.

Van Gaal idei tornán is kitart a három belső védős rendszer mellett, az első számú kapus azonban meglepetésre a 26 éves Andries Noppert lett. A védelem belsejében Van Dijk és Aké mellett Szenegál ellen Timber, Ecuador ellen pedig De Ligt kapott lehetőséget. Szárnyvédőként a jobb oldalon az Inter-játékos Dumfries, baloldalt pedig Daley Blind kezdett mindkét összecsapáson. A középpályán Frenkie de Jong mellett Marteen de Roon, Teun Koopmeiners, Steven Berghuis, vagy Davy Klaassen kapott helyet, a csatársorban pedig Cody Gakpo mellett Vincent Janssen, Steven Bergwijn vagy Memphis Depay szerepelt.

Ahogy 2014-ben, úgy időnként most is hajlandó átadni a labdát az ellenfélnek a holland válogatott: Szenegál ellen 53 százalék, míg Ecuador ellen 54 százalék volt a csapat labdabirtoklása. A három belső védő most is az emberfogás miatt fontos Van Gaal számára: a plusz belső védő követheti az ellenfél visszalépő támadóját, még mindig marad négy ember a védővonalban. A csapat csak alkalmanként támad le agresszívan, akkor is leginkább a kapus megtámadásával. Máskor pedig a hollandok átmenetileg megengedik, hogy az ellenfél hátsó sora megkapja a labdát, és minden fontos passzopciót emberfogással igyekeznek levédeni – a három belső középpályás tehát, a belső védőkhöz hasonlóan szorosan követi az emberét. Szenegál 4-3-3-as alapfelállása ellen tehát az 5-2-1-2-es védekezés szinte adta magát: a pálya közepén a holland válogatott gyakorlatilag letükrözte ellenfele felállását, ezzel a szélek felé terelve a játékot.

Letámadás Szenegál ellen: Bergwijn oldalról támadja meg a szenegáli középhátvédet, Janssen a másik belső védőre a középpályás hármas pedig közvetlenül követi az ellenfeleket.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.