Katar – Szenegál 1-3
Mi a jó a sztereotípiákban? Hát az, hogy segítenek értelmezni a világot. Egyszerűen ragadnak meg komplex jelenségeket és segítenek abban, hogy jobban megértsünk társadalmi csoportokat, viselkedéseket és nemzet-karakterológiai vonásokat. Az olaszok gesztusain jót lehet nevetni, és a focijuk is biztos pont ugyanolyan, mint az 1950-es években volt, nem igaz? A franciák is azért arrogánsak, mert kalácsot esznek reggelire. Bezzeg a belgák, akik gofrit majszolnak a meccsek félidejében.
Csakhogy a sztereotípiák lerövidítésekhez vezethetnek és olyan paneleket adnak a beszélő szájába, amelyek általánosítóak és idejétmúltak. Aki hallgatta a Katar-Szenegál közvetítését, felfigyelhetett arra, hogy a nyilván színes bőrű játékosokkal felálló Szenegál fizikálisan erős csapat, amely fizikálisan atletikus, sőt atletikusan fizikális is. Az agy olyankor automata-pilótára kapcsolt és nem vette észre, hogy egy attribútum kiemelése még nem fedte teljesen a valóságot.
Ez nem egy magyar sajátosság. Angol nyelvterületen több kutatás is bizonyította, hogy a sportközvetítések nyelvezetében megbújik a kódolt rasszizmus, amit úgy bizonyítottak be, hogy két csoportnak ugyanazt a meccset mutatták meg: az egyiknek a rendes képsorokat, a másiknak ugyanannak a meccsnek a „drótvázasított”, bőrszín nélküli animációját vetítették le. Az eredmény: mintha két teljesen más meccset láttak volna.
Szenegál egy ügyes, helyenként kifejezetten technikás, mozgékony játékosokból álló csapat…amely most nem játszik túl jól. És igen, vannak fizikális és atletikus játékosaik is, akik képesek bedarálni a katariak legjobbját, Akram Afifot is, de ez még nem jelenti azt, hogy az egész társaság olyan, mint egy sprintfutókból álló rögbicsapat. Katar például többször csúszott be (28-10) és többször nyert védő fejpárbajt (17-12), mint Szenegál, miközben Szenegál többet passzolt (406-502) és többet is cselezett (7-19), mint Katar. Nem olyan rossz ez néhány bokszolótól, nem igaz?
Katar az első félidőben szinte semmit nem tudott felmutatni, és csak a második félidőre szedték össze magukat, míg Szenegál időnként nagyon fésületlennek mutatkozott, elcsúszó sorokkal és kevés kezdeményező készséggel. Ha ennek a meccsnek mégis van tanulsága, az legyen az, hogy nem arra érdemes hagyatkozni, amit egykori hallomásokból elhiszünk, hanem annak, amit ténylegesen látunk.
Valamilyen csapat – Ecuador 1-1
Ha már az eltakart bőrszínnél tartunk, képzeljük el, hogy Ecuador egy olyan csapat ellen játszott, amely az egész meccsen mindössze 0,07 várható gólt szerzett. Ez azt jelenti, hogy ha csak egy helyzetről lenne szó, annak az értéke akkora lenne, hogy egy átlagos játékos adott helyről 100 lövésből 7-szer találna be az ellenfél kapujába. Csakhogy ez egy kumulált adat: ilyen keveset sikerült összehoznia egy teljes csapatnak egy teljes meccs ideje alatt.
Most takarjuk le a zászlót és a színt. Ki lehetett Ecuador ellenfele? Andorra? Gibraltár? Jemen?
😳 https://t.co/NB6MpeZGXb pic.twitter.com/h2ehy6FWg0
— Between The Posts (@BetweenThePosts) November 25, 2022
