Foci

Fogatlan kameruni oroszlán, kontrollt elvesztő Ronaldo, és brazil csodagól – ez történt a vb 5. napján

Ercin Erturk / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP
Ercin Erturk / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP

Svájc – Kamerun 1-0

A meccs a forgatókönyvét ugyan nem Tarr Béla írta, viszont két szakasz is kimondottan meditatívra sikerült. Az első negyven percben Svájc nem rúgott kapura, az utolsó harmincban pedig Kamerun. A kettő között Breel Embolo mentette meg a hazát.

De kezdjük Svájccal. Vagy még annál is messzebbről, a középpályájuknál. A technikás, támadóbb szellemű irányítóknak mintha lenne egy természetes kopása: ahogy öregszenek, a pályán egyre mélyebbre vonják vissza, hogy úgy tartsák meg a passzjátékát, hogy közben nem futtatnak velük túl sok Cooper-kört.

Andrés Iniesta fiatalon balszélsőként okos testcselekkel képes volt tempóelőnyt faragni, később viszont a eltűnő lendülete miatt inkább a passzaira hagyatkozott. Andrea Pirlo is egy jó zsaru/rossz zsaru középpályáról (utóbbi nyilván Gennaro Gattuso) képes volt a védelem elé lecövekelni és mélységből irányítani a játékot.

Granit Xhaka ennek pont az ellenkezőjét mutatja be.

Amikor a Bundesligából az Arsenalhoz került, tipikus irányítótorony középpályásnak tűnt, aki bal lábát bekészítve forgatott és osztogatott, időnként 30-40 méteres átlós passzokat postázva a távoli szélsőknek. Quarterback – mondja rá a német. Az Arsenalnál viszont Mikel Arteta úgy gondolta, hogy a technikája mellett a lábát és szimatát sem szabad hagyni porosodni. Xhaka azóta ragyog az Arsenalban, sokszor az ellenfél középpályája és védelme közötti vonalak között mozog, befutásokkal területet nyit a társainak és ha kell, érkezni is tud a kapu elé. Erre nincs amerikai focis analógia.

A svájci válogatott érezhetően ezt a receptet próbálta átvenni. Kamerun ellen viszont kezdetben minden passzuk egy ásítással ért fel, jobbhátvédjük, Silvan Widmer nagyon kevés hozzáadott értékkel bírt a támadások szövésében. Xhaka ebben a rendszerben hol a régi, hol a újkori önmagát idézte. Időnként ő maradt mélyebben, de amikor a hátvéd Manuel Akanji döntött úgy, hogy feljebb lép a nem túl harapós kameruniak ketrecébe, akkor jellemzően egy „francia figurával” próbálkoztak: Akanji a középcsatár Embolónak passzolta fel (szinkronhangja Olivier Giroud), aki a kapunak háttal megtartotta, majd kitette a jobbszélre Shaqirinek (mondjuk Antoine Griezmann ekvivalense), aki választhatott: bal lábával vagy rálövi, vagy becsavarja a tömegbe. És a tömegben jellemzően ott volt Xhaka.

Kamerunban ott volt az izom, a szőrzet és a sörény, csak a fogak és a karmok hiányoztak.

Kapusukat, André Onanát az átlagnál is többször vonták be a játékba, ugyanakkor a csapat így is túl mélyen maradt. Az egyetlen fegyverük Eric Maxime Choupo-Moting maradt, aki mintha 3 játékos lenne 1-ben. Eric-Maxime képes több védőt is lekötni, ha a helyzet úgy kívánja – kár, hogy olyan mélyen senkit nem kellett lekötni. Choupo visszalépett labdákat kérni, amivel a csapat feljebb tudott volna lépni – csak azután senki nem mozdult, így csak egy visszapasszra futotta. Moting a tizenhatoson belül jelentett veszélyt – a gond csak az, hogy alig értek olyan magasságba. Előtte is küzdöttek, de érdemes megnézni, hol laposodott ki Kamerun várható góljainak alakulása. Pont akkor, amikor lecserélték a legkreatívabb emberüket.

Uruguay – Dél-Korea 0-0

Szon Hung Min és Darwin Núnez találkozója! A Premier League két harcosának összecsapása! Mi baj lehet? Hát az, hogy Uruguay nem egy jó csapat, Dél-Korea pedig nem egy jó alapanyagból összerakott csapat.

Uruguay úgy akar Red Bull-focit játszani, hogy közben nagyon kicsi százalékban rendelkezik Red Bull-kompatibilis kerettel. Sok hosszú labdával próbálkoztak, amivel megnyújtották a játékot, de ezek a labdák sokszor nem értek célba – a lepattanó, lecsorgó, 50-50 százalékos labdákra viszont nem voltak meg az embereik, akik odaértek volna.

Uruguaynak Dél-Koreával együtt összesen 1,03 várható gólt sikerült összekaparnia, aminél kevesebb csak a dögvész marokkói-horváton született. Két csatáruk (Luis Suarez és Núnez) teljesen elszigetelődtek a meccs során, miközben Fede Valverde is sokszor előretolt helyen találta magát, ahol nem volt már kinek tovább passzolnia.

Amikor Darwin Núnez mindössze 20-szor passzol, de ennek csak a fele (55%) pontos, akkor tudni lehet, hogy nem a tanulók a hülyék, hanem a tanár bukott meg. A stílusuk nem „termelt ki” semmit. Csak a torna negyedik 0-0-ját.

Portugália – Ghána 3-2

Volt valami „meta” a katari „974”-es stadionban, amit nem túl ötletesen a saját nemzeti hívószámról neveztek el. A meccs kicsiben tükrözte vissza Cristiano Ronaldo teljes karrierjét.

Először ott voltak a könnyek. Ez egy hattyúdal és egyben tiszteletkör is, a himnusz pedig képes életeket lepergetni az ember szeme előtt. A játékban aztán megbújt meg minden szép és jó: a helyzetészlelés és szapora léptek, ahogy beindult egy lefülelt labdára – ám a labda úgy pattant el tőle, mintha betonná kövesedtek volna a lábai. A döbbenetes súlypontemelkedés 37 évesen – hogy aztán lecsússzon a fejéről a beadás. Majd mindezek ellenére a beteljesülés: az első ember, aki 5 világbajnokságon is gólt szerzett.

Az első gólja idején csapattársai, Joao Félix és Rafael Leao 6 és 7 évesek voltak. Engedem, hadd menjen.

Portugália ellenfele, Ghána tudta, mi vár rá. A játékterve ezért nagyon egyszerű volt: öt védővel és három középpályással egy komplett tömböt emelt a kapuja elé. Ilyenkor alapvetően három irányból lehet közelíteni. Oldalról, felülről, vagy a tömb résein keresztül.

A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en
Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
Olvasói sztorik