Svájc – Kamerun 1-0
A meccs a forgatókönyvét ugyan nem Tarr Béla írta, viszont két szakasz is kimondottan meditatívra sikerült. Az első negyven percben Svájc nem rúgott kapura, az utolsó harmincban pedig Kamerun. A kettő között Breel Embolo mentette meg a hazát.
De kezdjük Svájccal. Vagy még annál is messzebbről, a középpályájuknál. A technikás, támadóbb szellemű irányítóknak mintha lenne egy természetes kopása: ahogy öregszenek, a pályán egyre mélyebbre vonják vissza, hogy úgy tartsák meg a passzjátékát, hogy közben nem futtatnak velük túl sok Cooper-kört.
Andrés Iniesta fiatalon balszélsőként okos testcselekkel képes volt tempóelőnyt faragni, később viszont a eltűnő lendülete miatt inkább a passzaira hagyatkozott. Andrea Pirlo is egy jó zsaru/rossz zsaru középpályáról (utóbbi nyilván Gennaro Gattuso) képes volt a védelem elé lecövekelni és mélységből irányítani a játékot.
Amikor a Bundesligából az Arsenalhoz került, tipikus irányítótorony középpályásnak tűnt, aki bal lábát bekészítve forgatott és osztogatott, időnként 30-40 méteres átlós passzokat postázva a távoli szélsőknek. Quarterback – mondja rá a német. Az Arsenalnál viszont Mikel Arteta úgy gondolta, hogy a technikája mellett a lábát és szimatát sem szabad hagyni porosodni. Xhaka azóta ragyog az Arsenalban, sokszor az ellenfél középpályája és védelme közötti vonalak között mozog, befutásokkal területet nyit a társainak és ha kell, érkezni is tud a kapu elé. Erre nincs amerikai focis analógia.
A svájci válogatott érezhetően ezt a receptet próbálta átvenni. Kamerun ellen viszont kezdetben minden passzuk egy ásítással ért fel, jobbhátvédjük, Silvan Widmer nagyon kevés hozzáadott értékkel bírt a támadások szövésében. Xhaka ebben a rendszerben hol a régi, hol a újkori önmagát idézte. Időnként ő maradt mélyebben, de amikor a hátvéd Manuel Akanji döntött úgy, hogy feljebb lép a nem túl harapós kameruniak ketrecébe, akkor jellemzően egy „francia figurával” próbálkoztak: Akanji a középcsatár Embolónak passzolta fel (szinkronhangja Olivier Giroud), aki a kapunak háttal megtartotta, majd kitette a jobbszélre Shaqirinek (mondjuk Antoine Griezmann ekvivalense), aki választhatott: bal lábával vagy rálövi, vagy becsavarja a tömegbe. És a tömegben jellemzően ott volt Xhaka.
Kapusukat, André Onanát az átlagnál is többször vonták be a játékba, ugyanakkor a csapat így is túl mélyen maradt. Az egyetlen fegyverük Eric Maxime Choupo-Moting maradt, aki mintha 3 játékos lenne 1-ben. Eric-Maxime képes több védőt is lekötni, ha a helyzet úgy kívánja – kár, hogy olyan mélyen senkit nem kellett lekötni. Choupo visszalépett labdákat kérni, amivel a csapat feljebb tudott volna lépni – csak azután senki nem mozdult, így csak egy visszapasszra futotta. Moting a tizenhatoson belül jelentett veszélyt – a gond csak az, hogy alig értek olyan magasságba. Előtte is küzdöttek, de érdemes megnézni, hol laposodott ki Kamerun várható góljainak alakulása. Pont akkor, amikor lecserélték a legkreatívabb emberüket.
Uruguay – Dél-Korea 0-0
Szon Hung Min és Darwin Núnez találkozója! A Premier League két harcosának összecsapása! Mi baj lehet? Hát az, hogy Uruguay nem egy jó csapat, Dél-Korea pedig nem egy jó alapanyagból összerakott csapat.
Uruguay úgy akar Red Bull-focit játszani, hogy közben nagyon kicsi százalékban rendelkezik Red Bull-kompatibilis kerettel. Sok hosszú labdával próbálkoztak, amivel megnyújtották a játékot, de ezek a labdák sokszor nem értek célba – a lepattanó, lecsorgó, 50-50 százalékos labdákra viszont nem voltak meg az embereik, akik odaértek volna.
Uruguaynak Dél-Koreával együtt összesen 1,03 várható gólt sikerült összekaparnia, aminél kevesebb csak a dögvész marokkói-horváton született. Két csatáruk (Luis Suarez és Núnez) teljesen elszigetelődtek a meccs során, miközben Fede Valverde is sokszor előretolt helyen találta magát, ahol nem volt már kinek tovább passzolnia.
Safe to say Núñez didn’t have his passing radar calibrated today.
His 55% completion rate is lower than in any PL game this season #FIFAWorldCup pic.twitter.com/LmpC0mQ0XP
— Opta Analyst (@OptaAnalyst) November 24, 2022
Amikor Darwin Núnez mindössze 20-szor passzol, de ennek csak a fele (55%) pontos, akkor tudni lehet, hogy nem a tanulók a hülyék, hanem a tanár bukott meg. A stílusuk nem „termelt ki” semmit. Csak a torna negyedik 0-0-ját.
Portugália – Ghána 3-2
Volt valami „meta” a katari „974”-es stadionban, amit nem túl ötletesen a saját nemzeti hívószámról neveztek el. A meccs kicsiben tükrözte vissza Cristiano Ronaldo teljes karrierjét.
Először ott voltak a könnyek. Ez egy hattyúdal és egyben tiszteletkör is, a himnusz pedig képes életeket lepergetni az ember szeme előtt. A játékban aztán megbújt meg minden szép és jó: a helyzetészlelés és szapora léptek, ahogy beindult egy lefülelt labdára – ám a labda úgy pattant el tőle, mintha betonná kövesedtek volna a lábai. A döbbenetes súlypontemelkedés 37 évesen – hogy aztán lecsússzon a fejéről a beadás. Majd mindezek ellenére a beteljesülés: az első ember, aki 5 világbajnokságon is gólt szerzett.
Portugália ellenfele, Ghána tudta, mi vár rá. A játékterve ezért nagyon egyszerű volt: öt védővel és három középpályással egy komplett tömböt emelt a kapuja elé. Ilyenkor alapvetően három irányból lehet közelíteni. Oldalról, felülről, vagy a tömb résein keresztül.
