A németek japánok elleni betlijéhez nem volt szerencsém, egy új netflixes mini sorozatot szinkronizáltam az igényes Molnár Kristóf rendezésében. Figyelemre méltó francia politikai vígjáték kerül majd műsorra, remélhetőleg, a téli hónapokban, talán Elnökjelöltek lesz a címe, írom ezt zárójelesen, mert sehogyan sem kapcsolódik a katari eseményekhez. Leszámítva magamat, aki nézné a közvetítéseket.
Itt nyitok egy újabb zárójelet: a németek minden kis veresége olyan, mintha győzne az igazság. Hiszen annyiszor nem győzött már az igazság, hogy így utólag, amikor szinte mindegy is, hogy győz-e, megtörténik. És jöhet egy újabb zárójel: ez a Flick nevű szöv. kap. jó fickónak látszik, még akkor is, ha aljas módon a vezetésével a Bayern München megalázta anno a kedvenc csapatomat. A kedvenc csapat egy másik zárójelben lejjebb kitudódik.
Elég hamar eldőlt a meccs, hiába nyilatkozták a Costa Rica-iak, hogy világbajnokságot jöttek nyerni Katarba. Három nullra alakult a félidő, majd ahelyett, hogy a hispánok lealibizték volna a második játékrészt, rúgtak még négyet. Ez lehetne a meccs krónikája is egyben, pláne, ha felsorolom hozzá a gólszerzőket. Ebből egyet-kettőt mutatóba.
