Matthew Ashton - AMA / Getty Images
Foci sport24

Hajrá, dánok, hajrá, szerbek, hajrá, Messi!

Megkezdődött minden idők legellentmondásosabb világbajnoksága, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan lázban égek, mint bármikor ezelőtt. Öt pontban azért összeszedtem, mit várok a katari vébétől – de sajnos az ötödik pontot vastagon, félkövérrel, nagybetűkkel kellene írni.

1. Dánia vb-győzelme

Leginkább arra vágyom, hogy – ha már az olaszok elszerencsétlenkedték a részvételt – a világbajnokságot Dánia nyerje meg. A dánok régi kedvenceim, már a ’86-os csapat is az volt (amely a csoportkörből 9-1-es gólkülönbséggel ment tovább, legyőzve a későbbi döntős NSZK-t), nem beszélve a ’92-es strandválogatottról (amely a döntőben ugyancsak Németországot verte). A mostani keret kicsit hasonlít a jelenlegi olasz válogatottra abból a szempontból, hogy valódi világklasszis nincs a csapatban, amely ugyanakkor piszok egységes – az Eriksen-eset óta talán még inkább –, egyénileg pedig kábé kéttucatnyi kiválóan képzett, gyors, dinamikus, támadásorientált focistából áll. Ez a dán modell: attak ezerrel. Hirtelen nem is tudom, ki a kedvencem: a gólérzékeny futóbajnok a balszélen (Maehle), vagy a középpálya két technikás Duracell-nyuszija (Dolberg, Damsgaard). De hát persze: Kjaer.

A futballszimpátiát nálam kiegészíti az országszimpátia is:

az elmúlt években kétszer töltöttem el némi időt Dániában, aminél békésebb, nyugodtabb és emberközpontúbb hely szerintem nem nagyon van a földön. Csak attól félek, hogy a csoportkörben nem tudják megelőzni a franciákat, így a nyolcaddöntőben rögtön megkapják Argentínát.

2. Szerbia továbbjutása a csoportkörből

A szerbek (meg a jugoszlávok) is régi kedvenceim. A kötődés Dragan Stojkovictól és a kék meztől (plávik) indul, majd jött a Crvena zvezda iskolajátéka a Bayern München ellen a BEK-ben, aztán a jugoszláv válogatott menetelése az olaszországi világbajnokságon. A 1992-es Európa-bajnokság miatt a jugó focistáknak (horvátoknak, szerbeknek stb.) szerintem máig tartozik a világ, és most inkább a szerb válogatottnak van esélye arra, hogy olyan csodát tegyen, mint amit négy éve a horvátoktól láttunk. Persze, ehhez az kell, hogy a válogatott túlélje a csoportkört, ami utoljára 1998-ban sikerült a csapatnak. Azóta háromból semmi, 2006-ban a válogatott – szégyen, gyalázat – utolsó lett a németországi tornán.

Ami most Szerbia mellett szól, hogy az elmúlt években végre egységes csapatként mutatkoztak, ami korábban nem volt jellemző rájuk.

A 11 Olaszországban és 6 Spanyolországban játszó légiós alapján azért azt sem mondhatjuk, hogy ne lennének sztárjaik, akik közül vannak, akik jobb (Kostic, Milinkovic-Savic), mások problémásabb időszak után (Tadic, Vlahovic) érkeznek Katarba. Az edzőjük predesztinálja őket: Dragan Stojkovic a kilencvenes évek egyik legnagyszerűbb futballistája volt, a válogatott pedig az ő filozófiáját követve leginkább a támadófutballban hisz. Számukra már a csoportkör sem lesz sétagalopp – Brazília mellett meg kell küzdeniük Svájccal is, és ez már az olaszoknak is gondot okozott a selejtezők során. Örülnék egy olyan november/decembernek, mint amilyen a négy évvel ezelőtti nyár volt, amikor vb-meccseket nézni jártam át Pécsről Eszékre és Zágrábba.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Talán soha nem történt annyi meglepetés a vb-k csoportkörében, mint Katarban. Kiestek a németek és a belgák, bejutott a legjobb tizenhat közé három ázsiai és két afrikai csapat is. Kiss Tibor Noé öt pontja a torna első szakaszáról.