Unai Emery némileg váratlanul, szezon közben távozott a Villarreal vezetőedzői posztjáról, hogy Angliában vehesse át Steven Gerrardtól a mostanság nem túl jól teljesítő Aston Villát. Emery 2020 nyarától vezette a csapatot, és mindjárt az első szezonjában, tőle már-már megszokott módon Európa Liga-győzelemig vezette azt. Öt EL-döntőből edzőként ez volt a negyedik sikere! A következő, azaz a legutóbbi évad még nagyobb áttörést hozott: a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában meglepetésre egymás után verték ki a Juventust és a Bayern Münchent is, így egészen az elődöntőig meneteltek, ahol végül Jürgen Klopp Liverpoolja parancsolt megálljt nekik. A spanyol bajnokságban ugyanakkor Emery mindkét teljes szezonjában a hetedik helyen végzett a Villarreal.
A nemzetközi porondon az ellenfelek játékából kitűnően felkészülő, a reaktív szerepet általában önként felvállaló baszk mester jól tudta kikapcsolni az ellenfelek erősségeit, azonban a bajnokságban, főként a kiscsapatok ellen, meggyűlt a Villarreal baja a nagyobb komplexitást igénylő, felállt fal elleni játékkal. Bár a saját térfélen történő labdakihozatalra Emery igyekezett sémákkal ellátni csapatát, az ellenfél térfelén szükséges kreativitás olykor hiányzott az előre megtervezett, kevésbé rugalmas mintákhoz szokott csapat játékából. Ez a kontraszt jól megmutatja, miért tudott a kupaspecialistának mondott Emery sikeres lenni a Villarreal edzőjeként, és – a nyelvi nehézségeken túl – miért nem teljesített elégségesen a PSG vagy éppen az Arsenal kispadján, ahol sokkal inkább domináns, ötletes, az ellenfélhez kevésbé alkalmazkodó játékot vártak volna el a csapatától.
Labda nélkül szereti agresszívan letámadni az ellenfelet, labdával pedig a pontosan megtervezett pozíciós játékban hisz. A játékosoknak így kevesebbet kell improvizálniuk és egymással összehangolva többet nyújthatnak csapatként, mint a játékosok egyéni képességeinek összessége. Setién gondolkodását egyébként nagyban befolyásolta sakkozói múltja is, 2002-ben például az orosz nagymesterrel, Vlagyimir Kramnyikkal is összemérte tudását.
A rendet szeretem. A futball hasonlít a sakkhoz: a figurák összekapcsolódnak mind támadásban, mind védekezésben. A legfontosabb pedig, hogy a pálya közepét uraljuk
– mondta Setién egy korábbi nyilatkozatában.
Játékosként több száz spanyol bajnokin lépett pályára az Atlético Madrid meg a Racing Santander színeiben, és háromszor még a spanyol nemzeti mezt is magára ölthette. A kétezres évek elején kezdte az edzősködést egykori klubjánál, a Racing Santandernél. 2009 és 2015 között hat évig dolgozott a CD Lugo csapatánál, feljuttatva őket a másodosztályba is. A spanyol futballban azonban csak ezután tette le igazán a névjegyét edzőként is: 2015 őszén, menet közben vette át a Las Palmas együttesét. Ám a kilátástalan helyzetben lévő, biztos kiesőnek tippelt Kanári-szigetieket végül a tizenegyedik helyezéssel simán bent tartotta az élvonalban, mi több, a Las Palmas időnként kifejezetten látványos futballt játszott, olykor nyomás alatt is bátran építkezve, a labda ellen pedig agresszívan letámadva. Bár a játék a keret minőségének okán sem volt tökéletes, a védekezés pedig bőven sebezhető volt, a következő, 2016/17-es évadban szintén a tizenegyedik helyen sikerült végezni, Setién azonban – a klub vezetőivel keletkező konfliktus miatt is – a Betishez távozott. A rákövetkező évadban a Las Palmas tükörsimán zúgott ki az első osztályból…
2017 nyarán Setién a Betis vezetőedzője lett. Labdabirtoklásra és letámadásra épülő játékelveit szinte dogmatikusan követte ott is,
