Amikor 1978-ban az argentin világbajnokság előtt megkérdezték Michel Platinit, hogy mennyire zavarja, hogy az országot annak a Videla tábornoknak a katonai juntája vezeti, amelynek több ezer ember vére tapad a kezéhez, a Kékek tízese azt válaszolta:
Ha kell, akár úszva is elmegyek Buenos Airesbe.
A válasz napjainkra is érvényes. Az idei, katari világbajnokság egészen biztosan az odaítélés előtti hatalmi játszmákról, a környezetvédelmi pazarlásról, az emberi jogi aggályokról és a politikai machinációiról marad emlékezetes. Emiatt sokan felteszik maguknak a kérdést: kell-e bojkottálni a tornát? Egyelőre azt látjuk, kevesen élnek az eszközzel, miközben Katar is egyre inkább feszegeti a klasszikus „sportswashing” (sportmosás) fogalmát. Érdemes viszont sorra venni, milyen állomásai voltak a 12 éve tartó történetnek.
2010. november 23-án, a párizsi Elysée-palotában tartották minden idők egyik legfontosabb diplomáciai ebédjét, melyen megjelent az akkori francia államfő, Nicolas Sarkozy, a katari koronaherceg, Tamim bin Hamad Al Thani és az UEFA akkori elnöke, Michel Platini. Egybehangzó források szerint ekkor dőlt el, hogy Platini a FIFA végrehajtó bizottságának tagjaként visszavonja támogatását a 2022-es világbajnokságra pályázó Egyesült Államoktól, és helyette Katarra fogja letenni a voksát. Napokkal később Platini javaslatára négy másik európai ország is megváltoztatta eredeti tervét, ami elbillentette a mérleget, és a nap végére a győztes borítékon már Katar neve szerepelt. Hónapokkal később a katari állam egyik szárnya, a Qatar Sports Investment befektetési alap felvásárolta a hánykolódó Paris Saint-Germaint. Platini fia, Laurent a genfi székhelyű, de katari tulajdonú Burrda Sports igazgatója lett.
Az akkori elnököt, Sepp Blattert pénzmosás és hűtlen kezelés miatt hat és fél évre eltiltották. A helyét átvevő Gianni Infantino ellen most is vizsgálódnak a svájci hatóságok (a FIFA székhelye Zürichben van), amiért 2016-ban és 2017-ben többször is titokban találkozott a FIFA korrupciós ügyeit vizsgáló svájci főügyésszel, Michael Lauberrel a berni Schweizerhof hotelben. Miért pont ott? A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Schweizerhof Hotelben található a katari kirendelt nagykövetség, a hotel maga pedig egy katari tőkealap tulajdonában van. Jelenleg hivatali visszaélésre való felbujtás, hivatali titoktartás megsértése és büntetőeljárás akadályozása miatt folyik ellene eljárás.
Az ingoványos útnak tehát ez a kiindulópontja, az azóta eltelt 12 év miatt viszont még több kritika éri a katari államot. Az emírség úgy vágott neki fejlesztésnek, hogy az odaítéléskor egyetlen egy létesítménye sem állt még. A munkálatok 2012-ben indultak és voltak, akik már ekkor kongatták a vészharangot. Katar ugyanis semmiféle munkajogi reformot nem vezetett be, miközben a munkaerőpiacon még érvényben volt a kafala-rendszer: egy olyan együttműködési forma, ahol egy külföldi munkavállaló csak „szponzor” felügyelete mellett dolgozhat. A szponzor megléte viszont intézményesítette a rabszolgamunkát, hiszen a munkavállaló bármikor kényszeríthető volt olyan munkára, amit egy munka törvénykönyve megakadályozhatott volna.
