Az egy héttel korábbi, belgrádi mérkőzés nem sikerült a legjobban a Fradi számára: a Trabzonspor és a Monaco elleni győzelem után Sztanyiszlav Csercseszov csapata az első félidő közepén került hátrányba egy szerencsétlen büntető nyomán. Ezt követően a zöld-fehérek összeomlottak, és a szerbek kontrái átszaladtak a ferencvárosi védelmen. Az addig pont nélkül álló hazaiak ráadásul kivételesen jó napot fogtak ki: szinte minden lövésükből szépségdíjas bombagól lett, így látszólag sima, 4-1-es győzelmet arattak. Bár a játék képe alapján nem volt három gól különbség a két csapat között, az FTC támadójátéka tanácstalannak tűnt, főleg hátrányban.
Csercseszov kezdőcsapatában szokás szerint Dibusz védte a kaput. A védelemben Botka Endre balhátvédből visszakerült az eredeti, jobb oldali pozíciójába, a két középhátvéd ismét Sammy Mmaee és Knoester lett, a bal oldalon pedig az eltiltott Civic helyén – kisebb meglepetésre – Pászka Lóránd kapott helyet. A középpályán Laidouni hiányában Vécsei lett Besic társa, elöl pedig Ryan Mmaee, Zachariassen és Traoré mellett negyedikként Gojak játszott, mivel Tokmac nem volt százszázalékos állapotban.
A szerb együttesben Borjan kapus előtt Gobeljic, Erakovic, az osztrák válogatott Dragovic, valamint Rodic lépett pályára. A középpályán megint a két afrikai, Sanogo és Kanga szerepelt középen. A baloldalt Ivanic, a jobboldalt Mitrovic játszotta be, Katai pedig második támadót játszott a „vízilabdás” stílusú erőcsatár, Pesic mögött.
Noha a mérkőzés elején egy szögletből a Crvena Zvezda rögtön veszélyeztetett, összességében az első húsz percben, a vezető gólig bezárólag a Ferencváros viszonylagosan kontrollálni tudta az összecsapást. A mérkőzés nyitó periódusa tehát kulcsfontosságú volt a későbbi győzelemhez.
Ebben a kezdeti szakaszban a Milos Milojevic edzette belgrádi gárda még nem alkalmazott a későbbihez hasonlóan agresszív, egészpályás letámadást. Általában megengedték a Fradinak, hogy a félpályáig kihozza a labdát, és csak bizonyos jelekre, mint például egy-egy hosszabb labdajáratásra, vagy labdakezelési hibára léptek feljebb a 4-2-3-1-es, esetleg 4-4-2-es védelmi alakzatból.
Az FTC-nek a hátsó sorból ritkán sikerült tisztán előre juttatnia a labdát, a legtöbb támadás – leginkább muszájból – az oldalvonal mellett futott. Pep Guardiola mondta egyszer, hogy a középső támadásokhoz a pálya szélére van szükség, a szélső támadásokhoz pedig a pálya közepére. A Fradi játékát nézve könnyen megérthetjük, mi ebben a logika: a papíron Vécsei mellett játszó Besic például eredeti pozíciójánál rendszeresen feljebb, és ami még fontosabb, kijjebb helyezkedik. Így formálisan hiába jelent plusz embert a széleken, a pálya közepe kiürül, minek következtében az ellenfelek emberfogással felvehetik, anélkül, hogy a kapuhoz közelebbi, középső területre ügyelni kellene. Ha Csercseszov csapata jobban elfoglalná a pálya közepét, az befelé húzná az ellenfél szélső védőit, ami területet nyitna a szélen felfutó játékosoknak. A középen vezetett támadások esetében Guardiola logikája egyébként hasonló: az erős széljáték széthúzza az ellenfél védekezését, ami területet teremt a középső kombinációkhoz.
A Fradinál a labda, de Besic kifelé mozog, így nincs elegendő középső passzopció, csak az ellenfél védelmi blokkján kívül lehet támadni.
Ennek ellenére az egyik akció mégis góllal zárult. A viszonylag szabadon elfoglalt pozíciók itt előnyt jelentettek: Gojak mozgott ki a balszélre, középen pedig a jobbról befelé sodródó Zachariassen érkezett a kipattanóra.
Az első ferencvárosi gól. Pászka a középről kimozgó Gojakot indítja, aki egy csel után középre centerez, a befelé mozgó Zachariassen pedig megszerzi a vezetést. Ebben a szituációan a játékosok profitáltak a szabadságból.
