Rangadó reggelire: amikor még a matinén is telt ház volt a Népstadionban

„Nyolcvanezer néző a Népstadionban és ötvenezer a többi NB I-es találkozón” – írta a Népsport 1957. október 14-én. Mi ebben a különös? – kérdezheti a telt házas kettős rangadók seregén felnőtt olvasó. Nos, az, hogy a dupla program október 13-án délelőtt 10-től és 11.45-től zajlott, hasonlatos volt az aznapi kampányhoz, amelynek keretében Budapest tizennyolc filmszínházában matinét rendeztek az akkoriban létrehozott fóti gyermekváros javára.

Hogy hatvanöt esztendeje hány mozijegy fogyott, az nem maradt fenn. Ami biztos: a Népstadion megtelt.

Mármint délelőtt, amikor a létesítmény büféiben nem győzték főzni-sütni a virslit, a tükörtojást, a rántottát. A Hétfői Hírek ugyanis csalódottan állapította meg: „A kettős labdarúgó-mérkőzés után, sajnos, mindössze 16 000 néző tekintette meg a Magyarország–NSZK atlétikai viadalt.” E verseny miatt keltek szokatlanul korán a labdarúgók és a futball bolondjai, ráadásul a magyar atlétaválogatottban hiába szerepeltek olyan óriások, mint Csermák József, Iharos Sándor, Rózsavölgyi István, Zsivótzky Gyula, a hivatalos hazai álláspont szerint már akkor is súlyosan hanyatló nyugatiak 32 ponttal, fölényesen nyertek.

A zsúfolt műsorban először az MTK–Újpest került színre. Sebes Gusztáv, aki akkoriban a lilák szakosztályvezetője volt, a meccs után azt mondta: „Elégedett vagyok a szükségcsapat teljesítményével, lelkesen és helyenként jól játszott.” A Megyeri útiak közül Tóth Mihály kórházban volt, Rajna Károly is betegeskedett, Göröcs János sérüléssel bajlódott. Az Újpest nemhogy nélkülük is helytállt, de hallatlan balszerencsével kapott ki 2-1-re, hiszen Sóvári Kálmán váratlanul a saját kapujába rúgta a felső lécről lepattanó labdát, majd Fehérvári József játékvezető csak szabadrúgást ítélt Aspirány Gusztáv fellökéséért, jóllehet Sipos Ferenc, a kék-fehérek extraklasszis védője a tizenhatos vonalán belül szabálytalankodott.

Következett az FTC–Vasas. Még több hiányzóval. A zöld-fehérek a sérült Kertész Tamást és Orosz Pált nélkülözték, a Vasason pedig végigsöpört az influenzajárvány. Baróti Lajos edző így nyilatkozott: „Nagy hátránnyal indulunk, hiszen nemcsak Kárpáti, Bundzsák és Csordás helyén játszik tartalék, hanem hűlése miatt Bárfy, Vári, Szilágyi I és Lenkei sincs a legjobb erőben.” (Szilágyi Gyula konkrétan 37,4 fokos hőemelkedéssel futballozott.)

Kifejezetten jókor érkeztek meg a vitaminokban gazdag „első gyarmatáru-szállítmányok”, ahogyan arról a korabeli sajtó beszámolt. Az újságok közlése szerint citromból az év végéig 3700, narancsból 1200, mandarinból 400 tonna volt várható.

Egy másik híradás hűen jellemezte az angyalföldiek helyzetét:

A Ferencváros–Vasas tartalék bajnoki labdarúgó-mérkőzést péntek délutánra tűzték ki az Üllői úti pályán. A két csapat már le is vetkőzött, amikor kiderült, hogy több játékos megbetegedése miatt a piros-kékek nem tudnak kiállni. A mintegy 1500 főnyi nézőközönség visszakapta a belépődíjat.

Az első csapatban a Vasas bevetette a húszéves újonc Vári-Waldeck Györgyöt, és a piros-kék csapatban a negyedik – 1957-ben az első – NB I-es meccsét játszó Bárfy Antalt. (Az utóbb az angyalföldi utánpótlást nevelő fedezet, aki előbb Bozsik József, majd Bundzsák Dezső tartalékja volt, a Honvédban 28 bajnoki találkozón szerepelt korábban, aztán a Vasas Izzóban és a Szolnoki Légierőben az évad valamennyi mérkőzésén pályára lépett 1954-ben és 1955-ben.)

Bárfy kihasználta az alkalmat, és gólpasszt adott Szilágyi I-nek, aki annyira nem tudott gyengélkedni, hogy ne értékesítse az átadást. A középcsatár a Vasasban 362 bajnoki mérkőzésen 296 gólt ért el, még olyan angyalföldi mesterlövészek sincsenek a közelében, mint Farkas János vagy Várady Béla.

Aztán Bárfy gólt is fejelt, de hiába vezetett kétszer is a Vasas, az egy év múlva az Egyetértéshez átpasszolt ferencvárosi jobbhátvéd, Ombódi Imre egyenlített (1-1), majd Friedmanszky Zoltán vezérletével az FTC fordított: a csatár előbb 2-2-re egalizált, aztán gólpasszt tálalt Fenyvesi Máténak (3-2). A Magyar Nemzet meg is jegyezte: „Friedmanszky gólra törő csatár, jók a leadásai is. Figyelhetné őt a válogató-bizottság.”

Az azonban a következő labdarúgókat hívta meg a norvégok elleni vb-selejtezőre készülő keretbe: Kovalik Ferenc, Kárpáti Béla, Sárosi László, Bundzsák, Berendy Pál, Csordás Lajos, Lenkei Sándor (mind Vasas), Faragó Lajos, Bozsik, Budai II László, Machos Ferenc, Tichy Lajos (mind Honvéd), Sipos, Lantos Mihály, Sándor Károly, Hidegkuti Nándor (mind MTK), Várhidi Pál, Aspirány, Bencsics József (mind Újpest), Mátrai Sándor, Dalnoki Jenő (mindkettő FTC), Grosics Gyula (Tatabánya), Szojka Ferenc (Salgótarján).

A válogatók még az MTK összeállításába is beleszóltak.

Kifejezetten kérték a kék-fehér vezetőket, hogy Sipost középhátvédként szerepeltessék, mert a címeres mezes együttesnek ezen a poszton van rá szüksége. A 23-szoros válogatott Börzsei János – utóbb az MLSZ főtitkára – e miatt került ki a Hungária körúti együttes kezdőtizenegyéből…

A Grosics – Mátrai, Sipos, Berendy, Dalnoki – Bozsik, Hidegkuti – Sándor, Csordás, Machos, Lenkei összetételű válogatott pedig 5-0-ra győzött a skandinávok ellen Csordás Lajos két góljával, Machos Ferenc felhő- és Sándor „Csikar” csukafejesével, valamint a besegítő Edgar Falch öngóljával. A diadalt 90 ezer néző ünnepelte, igaz, nem délelőtt, hanem délután háromnegyed négy tájban.

Azért a matinét megismételték. November 17-én fél tizenegykor kezdték a Népstadionban a Honvéd–Diósgyőrt (0-1), majd negyed egytől az FTC–Szegedet (1-1). A két találkozót azonban csak 15 ezer néző látta. A legnagyobb hazai arénában abban az esztendőben huszonnégy labdarúgóprogram zajlott, ötször volt telt ház, az átlag nézőszám 48 750-re rúgott. Az 1956-ot követő magyar exodus – a többi közt Czibor Zoltán, Fazekas Árpád, Kocsis Sándor, Pázmándy Péter, Puskás Ferenc, Szalay Tibor, Sztáni István vagy az utóbb egyaránt visszatérő Gelei József, Mathesz Imre, Povázsai László „disszidálása” – nem látszott meg a látogatottságon.

Az Újpest–MTK (2-1), Vasas–FTC (1-1) kettős rangadó 1957 áprilisában is 80 ezres tömeget vonzott. Akkor délután háromnegyed háromtól és fél öttől.

A jelek szerint mindegy volt, mikor indul útjára a gyönyör…