Hansi Flick német válogatottjából betegség miatt hárman hiányoztak: Neuer mint elsőszámú kapus, a középpályáról pedig Leon Goretzka és Julian Brandt. A kapuban így az „örök” második Ter Stegen állt, a négyfős védelmet jobboldalt a Budapesten gólt szerző Jonas Hofmann, középen Niklas Süle és Antonio Rüdiger, baloldalt pedig a friss lipcsei igazolás, David Raum alkotta. A védelem előtt Kimmich és Gündogan felelt a játék forgatásáért és az ellenfél támadásainak megszűréséért, a négyfős támadósorban pedig Gnabry jobbról, Müller középről, Sané balról támogatta a legelöl játszó Timo Wernert.
Marco Rossi kezdőcsapatában Gulácsi előtt a szokásosnak mondható Lang, Orbán, Szalai Attila trió alkotta a védelem közepét, jobboldalt Fiola Attila, baloldalt pedig bátor módon a fiatal újonc, Milos Kerkez került a kezdőcsapatba. A középpálya közepét a szokott módon Nagy Ádám és Schäfer András foglalta el, a támadósorban pedig Szoboszlai Dominik és a válogatottól rövidesen visszavonuló Szalai Ádám mellett Gazdag Dániel kapott helyet az arccsonttörést szenvedett Sallai Roland hiányában.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A német válogatott a mérkőzés kezdetétől fogva kezdeményezőleg lépett fel, a játékidő 71 százalékában Flick csapata birtokolta a labdát. A magyar válogatott a megszokott módon a félpálya környékén, középső blokkban várta a német labdakihozatalokat, amelyben az ötfős védelmi vonal előtt a középpálya és a támadósor feladata a pálya közepének hermetikus lezárása volt.
A német labdabirtoklás szinte végig a magyar térfélen folyt, így a hátrapasszokra se nagyon volt alkalom kitámadni. A szögletből szerzett, viszonylag korai vezető gól pedig nem is késztette arra a magyar válogatottat, hogy magasra tolja a védekezését.
A Hansi Flick vezette német válogatott stílusa nagyjából megegyezik azzal, amit a Bayern edzőjeként láthattunk tőle a 2019-21 közötti, rendkívül sikeres időszakban. Ez a fajta játék egyaránt tartalmazza a türelmes pozíciós játék és a labdavesztés utáni visszatámadásra épülő, villámgyors játék elemeit. A jelenlegi német válogatott azonban egyelőre nem tud az akkori Bayernhez hasonló sebességgel átgázolni ellenfelein, a magyar reteszt is különösen nehezen tudta feltörni.
A németek játéka a pálya közepén többnyire szimmetrikus volt, nagy létszámban foglalták el a centrumot, többnyire mind a négy támadójukkal oda helyezkedve. Ennek megfelelően az első félidőben többnyire mindkét szélső hátvéd, Jonas Hoffmann és David Raum is felléphetett a támadásokkal, míg Gündogan Kimmich mellől kissé oldalra húzódva próbált területet találni a magyar ötszög szorításában. A pálya közepét a magyar válogatott kitűnően lezárta, középről a szélekre viszont nem tudott megfelelő ütemben odaérni a labda, hiszen a magyar védelmi blokk könnyedén letolódta a forgatásokat. Szokás szerint Gazdag és Szoboszlai is kivette a részét a széleken való védekezésből, és főleg a pálya bal oldalán sikerült többször labdát szerezni, a Rossi által mélyvízbe dobott Kerkez Milos többször is kitűnően olvasta a játékot.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="720" width="1280" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Német labdabirtoklás és magyar védekezés az első félidőben. Rossi csapata 5-2-3/5-4-1 alakzatban elsősorban a pálya közepét őrzi. Gündogan a középhátvédek mellé lép vissza, a két szélsőhátvéd előre indul. A németek azonban szintén középre tömörülnek, így a magyar válogatott könnyedén letolódja a forgatást, a jelenet vége labdaszerzés a bal oldalunkon.
A németek hátsó sora labdabirtoklásban kevés alkalommal tudta meredek felpasszal megjátszani az elöl lévő társakat, amikor pedig sikerült, akkor a magyar válogatott többnyire sikeresen összeszedte a labdát a pálya közepén, hiszen szélességben és mélységben is alig akadt terület a rendkívül kompakt védelmi blokkon belül.
Süle lép be a játékba és egy meredek felpasszal megjátssza Gnabry-t. A magyar védelmi alakzaton belül azonban nincs hely megfordulni, Schäfer közbelép és összeszedi a labdát.
Flick csapata a megszokott, agresszív, emberfogás-alapú letámadással nehezítette meg a magyarok dolgát, amelyben legelső emberként Werner feladata volt Gulácsi megtámadása, a védelem többi tagjára és a visszalépő Schäferre a három támadó középpályás figyelt, a védelem előtt pedig Kimmich és Gündogan szűrte meg a magyar támadásépítési próbálkozásokat.
A német válogatott 4-2-3-1-ben támad le. Werner Gulácsit zavarja, aki Szalai Attila felé folytatja a játékot. Őt jobbszélsőként Gnabry fogja megtámadni.
A jelenet folytatása. Kerkez a saját kapuja felé fordulva kap labdát, így Hoffmann kilép rá. Gündogan és Kimmich érkezik a közeli területeket lezárni, német labdaszerzés lesz belőle.
Amint azt a korábbi mérkőzéseken megszokhattuk, a Nagy–Schäfer páros egyik tagja visszalépett a védővonalba negyedik embernek, míg a széleken a szélső és a szárnyvédő szabadon cserélhettek helyet. A labdakihozatalokat Szalai Ádám ezúttal is igyekezett visszalépve segíteni. A sikeres labdakihozatal után pedig a szélek felé forgatva dinamikus játékkal próbáltunk áttörni az ellenfél védekezésén. Ez kevesebbszer sikerült, mint az előző mérkőzéseken, de az egyik ilyen támadás szöglethez, majd a szögletből gólhoz vezetett.
Magyar labdakihozatal. Schäfer visszalép a védővonalba, Gazdag és Fiola helyet cserél. Lang( nem látszik a képen) Nagy Ádámhoz passzol, aki a túloldalon beinduló Kerkezhez forgat.
Marco Rossi és stábja nagy figyelmet fordít a rögzített szituációkra, hiszen válogatott szinten, a kevés felkészülési idő mellett ezek a variációk plusz fegyvert jelenthetnek. A 17. percben egy bal oldali szögletből szereztük meg a vezetést: Szoboszlai a rövid oldalra küldte a szögletet, Szalai pedig klasszis mozdulattal sarkazott a kapuba.
A győztes gól. A tizenhatoson belül nyolc német játékos véd területet két négyes sorban. A három belső ember egymás mögött „vonatozik”. Ha a védekező csapat tisztán zónavédekezést alkalmaz a tizenhatoson belül, érdemes az általuk le nem fedett területet támadni. Ennek szellemében Lang a hosszú, Szalai Ádám a rövid oldalra indul és klasszis mozdulattal beveszi a kaput.
A szünetben Hansi Flick nemcsak cserélt, hanem szerkezetet is váltott: Serge Gnabry helyére Tilo Kehrer érkezett. Flick tehát átállt három belső védős rendszerre, lényegében letükrözve a magyar válogatott felállását. Ilyesmit az edzők általában védekező megfontolásból szoktak húzni, Flick azonban elsősorban a csapata labdabirtoklási szerkezetét szerette volna átvariálni. A pálya közepén így elviekben több háromszög és rombusz alakul ki, ami megkönnyítheti, hogy a Kimmich–Gündogan duón keresztül, a labdát többnyire átlósan járatva a magyar védekezést ki lehessen csalogatni. Csakhogy a német válogatott alapvetően ismét a pálya közepére tömörült, nem sokszor próbálták egy aszimmetrikus, úgynevezett túltöltéssel a pálya egyik oldala felé elbillenteni a felállásukat, így a magyar válogatott továbbra is könnyedén letolódta a viszonylag lassú labdajáratást. Ráadásul a magyar védekező alakzat gyakorlatilag a német támadó alakzat tükörképe volt, a pálya közepén kialakult egyensúlyi helyzet így az egygólos előnyét őrző magyar válogatottnak kedvezett.
Német labdabirtoklás a második félidő elején. Három belső védő és két belső középpályás, azzal a céllal, hogy mélységben is lehessen manipulálni a magyar védekezést. A pálya közepén azonban továbbra sem hagy réseket a magyar válogatott, ráadásul „tükörben” védekezve létszámban is egyensúlyban van a csapat.
Hetven perc elteltével a védelem előtt játszó Gündogan helyére a sokkal támadóbb szerepben játszó, fiatal Jamal Musialát küldte pályára Flick, a németek 3-4-2-1-es felállása így egyre inkább egy ultraoffenzív 3-1-4-2-re kezdett hasonlítani az egyenlítésért folyó harcban. A labdajáratás helyett pedig egyre többször próbálkoztak a németek a védelem mögé belőtt indításokkal, hiszen a magyar védelmi blokkon belül szinte semennyi terület sem állt rendelkezésükre. Rossi és stábja azonban erre is reagált: a magyar válogatott egyre mélyebben, szinte 5-4-1-ben kezdett védekezni. Bár a kontrák esélye ezzel minimálisra csökkent, Nego behozatala ezen valamennyit javított, hiszen a középső labdaszerzések után indításokkal lehetett apellálni a sebességére. Hasonló szituációból került nagy helyzetbe Kleinheisler is.
Német labdabirtoklás a 70. perc után. Gündogan már egyedül őrjáratozik a három belső védő előtt, Musiala plusz opciót kínál a védővonalak között. Havertz indul be a védelem mögé, immár leginkább a mélységi indításokra épít a német válogatott. Válaszul a magyar válogatott 5-4-1-re vált és még mélyebbre húzza a védelmi vonalat.
A magyar válogatott tehát a korábbinál kevesebb labdabirtoklással, de újabb mérkőzést nyert a Nemzetek Ligájában. A sikerrecept inkább hasonlított a néhány évvel korábbihoz: kevés helyzet mellé keveset is engedünk az ellenfélnek, a kínálkozó kisebb lehetőségeket maximálisan kihasználva pedig a győztes gólt is sikerült megszerezni.
A magyar csapat 10 pontjával vezeti a Nemzetek Ligája A csoportját. Folytatás hétfőn hazai pályán Olaszország ellen, a tét immár a négyes döntőbe jutás. Nem mellesleg az már eldőlt, hogy az elitdivízióban marad Magyarország, és majd az első kalapból sorsolják ki a 2024-es Európa-bajnoki selejtezőjében.
Marco Rossi és stábja ezen a mérkőzésen sokadszor is megmutatta, hogy a hosszú távú, szisztematikus munka nem csak topligás játékosokkal vezethet eredményre.