Hansi Flick német válogatottjából betegség miatt hárman hiányoztak: Neuer mint elsőszámú kapus, a középpályáról pedig Leon Goretzka és Julian Brandt. A kapuban így az „örök” második Ter Stegen állt, a négyfős védelmet jobboldalt a Budapesten gólt szerző Jonas Hofmann, középen Niklas Süle és Antonio Rüdiger, baloldalt pedig a friss lipcsei igazolás, David Raum alkotta. A védelem előtt Kimmich és Gündogan felelt a játék forgatásáért és az ellenfél támadásainak megszűréséért, a négyfős támadósorban pedig Gnabry jobbról, Müller középről, Sané balról támogatta a legelöl játszó Timo Wernert.
Marco Rossi kezdőcsapatában Gulácsi előtt a szokásosnak mondható Lang, Orbán, Szalai Attila trió alkotta a védelem közepét, jobboldalt Fiola Attila, baloldalt pedig bátor módon a fiatal újonc, Milos Kerkez került a kezdőcsapatba. A középpálya közepét a szokott módon Nagy Ádám és Schäfer András foglalta el, a támadósorban pedig Szoboszlai Dominik és a válogatottól rövidesen visszavonuló Szalai Ádám mellett Gazdag Dániel kapott helyet az arccsonttörést szenvedett Sallai Roland hiányában.
A német válogatott a mérkőzés kezdetétől fogva kezdeményezőleg lépett fel, a játékidő 71 százalékában Flick csapata birtokolta a labdát. A magyar válogatott a megszokott módon a félpálya környékén, középső blokkban várta a német labdakihozatalokat, amelyben az ötfős védelmi vonal előtt a középpálya és a támadósor feladata a pálya közepének hermetikus lezárása volt.
A német labdabirtoklás szinte végig a magyar térfélen folyt, így a hátrapasszokra se nagyon volt alkalom kitámadni. A szögletből szerzett, viszonylag korai vezető gól pedig nem is késztette arra a magyar válogatottat, hogy magasra tolja a védekezését.
A Hansi Flick vezette német válogatott stílusa nagyjából megegyezik azzal, amit a Bayern edzőjeként láthattunk tőle a 2019-21 közötti, rendkívül sikeres időszakban. Ez a fajta játék egyaránt tartalmazza a türelmes pozíciós játék és a labdavesztés utáni visszatámadásra épülő, villámgyors játék elemeit. A jelenlegi német válogatott azonban egyelőre nem tud az akkori Bayernhez hasonló sebességgel átgázolni ellenfelein, a magyar reteszt is különösen nehezen tudta feltörni.
A németek játéka a pálya közepén többnyire szimmetrikus volt, nagy létszámban foglalták el a centrumot, többnyire mind a négy támadójukkal oda helyezkedve. Ennek megfelelően az első félidőben többnyire mindkét szélső hátvéd, Jonas Hoffmann és David Raum is felléphetett a támadásokkal, míg Gündogan Kimmich mellől kissé oldalra húzódva próbált területet találni a magyar ötszög szorításában. A pálya közepét a magyar válogatott kitűnően lezárta, középről a szélekre viszont nem tudott megfelelő ütemben odaérni a labda, hiszen a magyar védelmi blokk könnyedén letolódta a forgatásokat. Szokás szerint Gazdag és Szoboszlai is kivette a részét a széleken való védekezésből, és főleg a pálya bal oldalán sikerült többször labdát szerezni, a Rossi által mélyvízbe dobott Kerkez Milos többször is kitűnően olvasta a játékot.
Német labdabirtoklás és magyar védekezés az első félidőben. Rossi csapata 5-2-3/5-4-1 alakzatban elsősorban a pálya közepét őrzi. Gündogan a középhátvédek mellé lép vissza, a két szélsőhátvéd előre indul. A németek azonban szintén középre tömörülnek, így a magyar válogatott könnyedén letolódja a forgatást, a jelenet vége labdaszerzés a bal oldalunkon.
A németek hátsó sora labdabirtoklásban kevés alkalommal tudta meredek felpasszal megjátszani az elöl lévő társakat, amikor pedig sikerült, akkor a magyar válogatott többnyire sikeresen összeszedte a labdát a pálya közepén, hiszen szélességben és mélységben is alig akadt terület a rendkívül kompakt védelmi blokkon belül.
Süle lép be a játékba és egy meredek felpasszal megjátssza Gnabry-t. A magyar védelmi alakzaton belül azonban nincs hely megfordulni, Schäfer közbelép és összeszedi a labdát.
