Ethan Nwaneri 15 évesen és 181 naposan érettnek találtatott arra, hogy az Arsenal színeiben pályára lépjen Premier League-mérkőzésen.
Ethan Nwaneri ifjú kora és a gyermekvédelmi törvények miatt
A gyermekvédelmi törvények miatt még nem szerepelhet a világ legnagyobb adatbázisú futballjátékában, a Football Managerben sem, hacsak szülei külön engedélyt nem adnak erre. Nem lesz benne az adatbázisban a szintén szeptemberi debütáns Ymer Abili (a 13 éves kölyökkapust az Oakleigh Cannons vetette be csereként az Ausztrál Kupában) vagy Christopher Atherton sem (aki szintén 13 éves és a Glenavon–Dollingstown északír Ligakupa-mérkőzésen lépett pályára). Pedig utóbbi ezzel csúcstartó lett az Egyesült Királyságban: profi felnőttcsapatban még sosem lépett pályára ennyire fiatal játékos, holott azért a brit szigetek futballtörténelmében már történt egy s más. Magyar példa is van hasonlóra: Keresztes Noel például hiába futballozott 15 évesen a Honvéd-MFA-ban, a Football Manager-játékban még nem szerepelhetett, mert túl fiatal volt. Mint kiderült, a szabályok szerint az NB III-as szerepléshez is túl fiatalnak bizonyult, és a kispestiek pontlevonást is kaptak egy óvás után…
Az imént említett egyesült királyságbeli rekordot korábban Eamonn Collins tartotta (ő a Blackpoolban debütált, 14 évesen és 323 naposan), s ha nem hallottak róla, az nem véletlen, mert hiába játszhatott már kistiniként együtt az 1966-os világbajnok Alan Ball-lal, pályafutása csúcspontja is ez lett (a Colchester Unitedben futott be szerény karriert). Ethan Nwanerire ennél valószínűleg jobb sors vár, de hogy 15 évesen angol élvonalbeli mérkőzést játszhatott, még nem feltétlenül jelenti azt: szupersztár lesz. Sőt! Ha megnézzük a The Analyst listáját a PL-ifjakról, vagy az ESPN-ét a ligarekorder csodagyerekekről, jóformán több ismeretlen nevet látunk, mint ismertet. Még magyar nevet is találunk: Kalman Gerencseri, azaz Gerencséri Kálmán a Ligue 1 történetének legfiatalabb játékosa.
A magyar válogatott valaha volt legfiatalabb játékosát alighanem kevesen tudnák csak megnevezni (Horváth József 15 évesen és 6 hónaposan debütált, veszélyes játékát dicsérték a lapok a Csehország elleni, 1906-os találkozón). A 16 és fél évesen debütáló Bíró Gyula és Orth György szintén csodagyereknek számított, de sokkal nagyobb karriert futott be: előbbi olimpikon és 36-szoros válogatott, utóbbi pedig a magyar futball történetének egyik legendája lett, akinek betonbiztos helye van a minden idők legjobb hazai játékosait rangsorba állító listák élmezőnyében. A szintén ebben a korban mélyvízbe dobott Holits Ödön (aki kapusként került be 16 évesen!) ugyancsak olimpikon (csak éppen távolugrásban), későbbi edző, szövetségi kapitány és futballszakíró volt.
A feljegyzések alapján Orth György minden tekintetben kimerítette a csodagyerek fogalmát: messze kiemelkedett kortársai közül, 18 évesen már klasszis játékosnak minősült, „ideális centerhalfjátékát”, érettségét, elsőrangú, a mezőny összes többi tagját felülmúló futballtudását dicsérték. Minden beszámoló egészen szembetűnő futballtudásra, világklasszis képességekre utal.
