A gólöröm a futball neuralgikus pontjává vált. Akár önmagában is meccseket dönthet el, nem pusztán az előtte szerzett gól okán. Ezen a héten a nagy feltűnést Milik piros lapja keltette a Juventus-Salernitana meccsen. Vitát generált, hogy amennyiben a VAR a gólt elvette, akkor a túlzott gólörömért kapott sárga lap miért is maradt érvényben, pláne, hogy a második volt.
Kiegészítésként hozzátehető, hogy az elkövetett sportszerűtlenséget semmi sem teszi semmissé: a mezlevétel a gól érvényességétől függetlenül megtörtént, ahogy egy reklamálás büntetését sem annullálja, ha a játékosnak igaza van.
A sport – és ezen belül a futball különösen – nem ígérte, hogy igazságos lesz, a játékvezetőn sem ezt illik számon kérni, hanem azt, hogy a szabályoknak megfelelően járt-e el. A hét másik, Magyarországon kevésbé, de más helyeken felkapott sárgája Neymar lapja a BL-ben a Maccabi Haifa ellen. Szintén gólörömért osztotta ki a meccset vezető német bíró, azért az ünneplésért, amelyet Neymar a szezon eleje óta gyakorol, és eddig mindenki megbocsájtotta: két kézfejét tenyérrel előre hüvelykujját a halántékához érintve az arca mellé teszi, és kinyújtja a nyelvét.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="576" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Őszintén szólva, esztétikai szempontból kifogásolható, kissé gyerekesnek is tűnik, ugyanakkor a szabálykönyv egyetlen pontja sem foglalkozik az öröm kifejezésének művészi értékével és szellemi nívójával. Tételesen például igaz, hogy az ökölrázás sem klasszikusan magas színvonalú szellemi termék, és nem is kiált külön kiállítótérért a Szépművészeti Múzeumban.
Feltételezhető, hogy a meccs bírája sem művészetkritikusként gondolta a terméket büntetni, de megtette, valószínűleg azért mert a helyi közönségnek szóló provokációnak gondolta. Neymar elmondása szerint a meccs után az öltözőfolyosón Herr Siebert bocsánatot kért, és biztosította, hogy bízik benne, elhiszi már, hogy semmi rosszat nem akart ezzel. Neymar tiszteletet kért, és felvetette, hogy legközelebb esetleg előre szólni fog a bírónak, hogy milyen gólöröm várható. Vicc.
Neymar egyébként ezt az ünneplést már egy franciák ellen 2015-ben lőtt gólja után is megmutatta, majd a nyáron tette rendszeressé, amikor a brazil sajtó meghatározó felülete egy Gamba Osaka ellen kétséges körülmények között kiharcolt 11-ese után éles kritikákkal illette.
A gólöröm amúgy is kifejezési eszköz, Neymar esetében pedig a kezdeti bohóckodás, azaz jóérzés után egy ideje üzenőfal. 2010 tavaszán, amikor Robinho és Ganso mellett berobbant a nemzetközi köztudatba, társaival hetente találtak ki az edzéseken újabb és újabb, elsősorban az aktuális zenei közízléshez kapcsolódó gólörömöket, amelyeket eredményes játékuknak köszönhetően rendszeresen be is mutattak.
2011-ben a Colo-Colo elleni Libertadores Kupa-meccsen a játékvezető második sárga lapot adott neki, mert szédületes találata után egy nézőtől szerzett saját magát ábrázoló maszkban ünnepelt. Felháborító. A PSG-ben már kívánt boldog születésnapot egy barátjának homlokán egyensúlyozott cipővel, akiről a brazil sajtó kiderítette, hogy egy fotón poharat tartott a fején.
6:02-nél látható a cipős jelenet:
Emlékezett a vb-n Brazíliában népszerű mexikói színész és hazai humorista halálára. Hogy mennyire fontos számára a véleménnyílvánítás, az 10 hónapja derült ki, amikor szemmel lárhatóan apatikus időszakát élte a pályán, de Marília Mendonca, fiatalon elhunyt énekesnő-barátja elhunytakor mindeképpen gólt akart szerezni, és 12 meccs után először ért el akciógólt a PSG-ben, rögtön kettőt is a Bordeaux ellen, hogy megmutathassa a felíratot: „örökké a rajongód leszek, sóvárgás királynője’”.
Brazília egyébként is maga a tömény gólöröm. Ugye, mindenki emlékszik Bebeto babaünneplős ringatására 1994-ből?
Összességében nekünk, Socratéseknek mégiscsak sajog, amit a futballban látunk, mert nem csak a gólöröm, hanem kissé mintha kiterjeszthető módon maga az öröm is egyre jobban fájna a labdarúgásnak. A Jogo Bonito (szép játék, a brazil foci alapfilozófiája), a mi nagybetűs elgondolásunk, amely nem is agyi, hanem érzületi síkon keletkezik, megsínyli ezt.
A futball frigiddé tétele rengeteg síkon zajlik, aminek vannak racionálisan belátható törvényszerű áramlatai, mint a pénz beáramlásával, megaüzletté válásával a taktikai rendszerek finomodása, a fizkai képességek végletes fejlesztése a győzelmi esélyek maximalizálása érdekében, ugyanakkor sok helyen kedvtelésből is tiltják vagy támadják az önkifejezést és örömöt.
Maradhatunk Neymarnál, akit büntettek már lappal szivárványcselért, de ugyanazért saját csapattársa, Xavi is az őt lerohanó baszk ellenfél pártjára állt egy kupadöntő után. Értik, valaki csinál egy olyan cselt éles helyzetben, amit még a profi klasszisok egy jelentős része sem tud még edzéskörülmények között sem, ezért egy csapatnyi vesztes kergetni kezdi, a nagybecsű társ szerint pedig igazuk van? Richarlison Angliában elátkozott dekázásáról ehelyütt pont nemrég írtam.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
És akkor itt a legújabb alany. A hétvégi madridi derbi előtt Koke, az Atlético kapitánya arról beszélt egy interjúban, hogy ha Vinícius Junior a szokásos táncával ünnepelne egy gólt ellenük, akkor közönségük biztosan súlyosan reagálna, és ez normális. Vini lassan sztárrá lett. Az El Chiringuito című programban így elkerülhetetlenül foglalkoztak vele a héten.
Pedro Bravo, a Spanyol Ügynökök Szövetségének elnöke a következőket mondta:
Neked (Vini) tisztelned kell az ellenfelet. Ha táncolni akarsz, menj szambaházba Brazíliában. Itt tisztelned kell a társakat, és abba kell hagyni a majomkodást!
Egyébként is az az ember érzése, hogy a spanyol véleményformálók egy jelentős részét kevésbé zavarja, hogy a legutóbbi fordulóban a Mallorca edzője azt kiabálta játékosainak, hogy rúgják fel Viníciust, minthogy a brazil cselez és mosolyog.
Mi, Socratések meg azt mondjuk: hajrá, tánc, hajrá,mosoly, hajrá, öröm! Hajrá, gólöröm!