„A legközönyösebb embert is meghatotta az az ünnepség, amely a testnevelésnek új templomát avatta fel Újpesten” – írta a Nemzeti Sport 1922. szeptember 18-án, miután egy nappal korábban átadták a Megyeri úti stadiont. Ez volt az első sporttelep Magyarországon, amelyet konkrétan stadionnak neveztek.
Korábban a lilák a Juta-gyári dombon futballoztak, míg 1899-ben fel nem fedezték a pamutgyári pályát. Az se volt valami fényűző helyszín, a játékteret kifeszített kötelekkel választották el az érdeklődőktől. Majd 1903-ban a Népszigetre költözött az Újpest, s bár az ottani nyitányon 3-1-re kikapott a MAFC-tól, a következő évben 108:6-os gólaránnyal nyerte el a másodosztályú bajnoki címet.
A Népsziget 1920-ig a lila-fehérek otthona maradt, akkor azonban a tulajdonos Magyar (Királyi) Folyami és Tengerhajózási Rt. bejelentette: igényt tart a területre. Ezután
A Sporthírlap így áradozott: „A magyar sport egy pompás, páratlanul impozáns (…) alkotással lett gazdagabb.”
A stadiont az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-t – nemzetközi nevén: a Tungsramot –, valamint az Újpesti Torna Egyletet egyaránt felvirágoztató Aschner Lipót felkérésére az első magyar olimpiai bajnok, az építész Hajós Alfréd tervezte. Az avatásra nem készült el teljesen a létesítmény, de a nyitó meccs, az Újpest–Ferencváros rangadó közönségét már 132 méter hosszú tribün várta két páholy- és öt ülőhelysorával. A labdarúgópálya mérete 112×70, a salakpályáé az egyenesben 9,2 m széles volt.
Félreértések elkerülése végett: nem késtek el semmivel, előre bejelentették, hogy az építkezést 1923 tavaszán folytatják. Így történt, majd 1929-ben grandiózus átalakítás kezdődött, minek eredményeként 10 ezer ülőhely és 38 ezer állóhely fogadhatta a drukkereket.
A premieren 15 ezer néző volt. A nagy esemény vasárnap délután fél háromkor kezdődött az újpesti városi tanács képviselőjének avató beszédével (Újpest 1950-ig önálló település volt), majd felvonultak az UTE összes szakosztályának reprezentánsai, aztán birkózó- és bokszbemutató
