Idegőrlő szezonja volt ötven éve a Szombathelyi Haladásnak. A csapat úgy búcsúzott a labdarúgó NB I-től, hogy négy győzelmet, öt döntetlent és huszonegy vereséget számlált, alig 13 ponttal zárta az évadot a tök utolsó helyen. Az más kérdés, hogy a nézőátlaga 6067 volt; ilyesmi manapság – az Üllői úton kívül – az álmok birodalmába tartozik.
Halmosi Zoltánt is megviselte a kudarcsorozat, benne a nyolcadik helyezett Komlótól elszenvedett 3-2-es hazai vereség. A középpályás a vidék legjobbjainak egyike volt, 11-szer szerepelt a válogatottban, amelyben négy fővárosi klub játékosai domináltak az ő idejében (is). Az Újpestből Szentmihályi, Dunai III, Göröcs, Fazekas, Bene, Dunai II, Fekete, Zámbó, a Vasasból Mészáros, Török Péter, Mészöly, Vidáts, Ihász, Müller, Farkas, az FTC-ből Páncsics, Bálint, Szűcs Lajos, a Honvédból Kocsis Lajos, Kozma Mihály játszott együtt a vasi emberrel, akit messzemenően megviselt, hogy Rátkai László gólját – Gyimesi Géza partjelző beintésére – nem adta meg Nagy Béla játékvezető. Még inkább, hogy a bíró tizenegyest ítélt a komlói Juhász Tibor visszarántásáért. Spéttel.
A szombathelyi közönség tüntetett, a játékvezetői hármas az öltözőbe vonult, átmenetileg beszüntette a mérkőzést.
A rend nehezen állt helyre, de hamarosan folytatódott a játék, a meccs lefújása után azonban újabb botrány tört ki. Miközben a játékosok az öltözőbe tartottak, Halmosi megrúgta Gyimesi partjelzőt, Nagy Béla pedig közölte, hogy látta az esetet, és a vétkest kiállította. Az elsőre tagadó Halmosit 1972. július 11-én három évre elmeszelte, a fedezet fellebbezését pedig tíz nappal később elutasította az MLSZ fegyelmi bizottsága. Egyúttal Varjú Sándor ellenőrt, aki a szövetség szerint „megkésve és pontatlanul” küldte meg jelentését, 1973. május 19-ig eltiltotta az ellenőri tevékenységtől.
