Lesz-e a Premier League a braziloké?

A kérdés, persze csak félig vehető komolyan, hiszen egyből szerencsére nem ugrott meg a pálmafás strandok száma Nagy-Britanniában, de akár összefüggést is lehetne találni, hiszen a szigetországban hosszabb időt eltöltő brazil futballisták majd mindegyike a nehezen megugorható akadályok között említi az időjáráshoz történő alkalmazkodást. Az első fecske a fagyos Albionban, Juninho Paulista a Four Four Two-nak évekkel angliai kalandjai után, tehát már felengedett állapotban, arról beszélt, amikor a Boróhoz érkezett, annyira hideg volt, hogy újságpapírt tömködött a cipőjébe, hogy melegen tartsa a lábát. Richarlison pedig a nem is olyan régen adott interjúban ecsetelte, hogy az első időszakban még a pályán is remegett a lába a hidegtől, a füle pedig égett.

Brit tudósok sok mindent kimutattak, de azt még nem, hogy a fel nem gyújtott újságpapír melegítene, szigetelő hatékonyságáról pedig egyéb anyagokkal – például az üveggyapottal – összevetve megoszlanak a vélemények.

De talán nem Juninho cipőbélelése a legtöbb, amit a brazil futball Angliának adhat,

már csak Juninho esete alapján sem, hiszen őt választották az 1996/97-es évad legjobbjának a ligában.

Az előző években szezononként folyamatosan nő a Premier League-ben a brazil labdarúgók száma: 13, 19, 23, 26, 29, a 2022/23-asban szezonban már legalább 31 úgy, hogy a téli átigazolási ablakon beszálló újabb költöző madarak száma még ismeretlen. Most először brazil játékosból szerepelhet a legtöbb a hazai, angolokon kívül.

Kihúzva az okok közül a másik állandó ellenérv, az angol konyha hirtelen feljavulásának lehetőségét, érdemes felfigyelni a Brexit jelentette változásokra. A brazil labdarúgók 2021 elejétől azonos feltételekkel indulnak a PL-be jutásért, ugyanolyanokkal, mint a korábban védőburokban tartott EU-s állampolgárok. Azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ez az új helyzet nem hoz majd brazil áradatot.

Kapcsolódó

Szalai Attila nem szerződött a Premier League-be, bár ő azon kevés magyar egyike, aki ezt megtehetné

Szalai Attilának majdnem sikerült az, ami magyar játékosnak immáron hat szezon óta nem: bejutni a Premier League-be. De mi a helyzet a többi hazai futballistával? Van-e esélyük egyáltalán a szigetországi szerződésre?

A dél-amerikai ország játékosainak többnyire meggyőző minősége mellett magyarázatként egyelőre csak ez a tényező hozható fel a szám emelkedésére, mert a lehetséges másik (az hogy a múlt heti írásban a magyar futballistákkal kapcsolatban kivesézett pontrendszer is kedvez a braziloknak azzal, hogy bajnokságukat a harmadik kategóriába, a csapataik által évek óta totálisan uralt Libertadores Kupát pedig a BL-lel egy szintre helyezi) még nem hozott sok kézzel fogható eredményt. A mostani átigazolási időszakban is túlnyomó többségben európai bajnokságokból hozták brazil játékosaikat az angol klubok. A kivétel az Arsenalba került Marquinhos a Sao Paulo FC-ből és a télen már biztosan Nottingham-mezbe öltöző Gustavo Scarpa a Palmeirasból.

Akik jól figyelték a brazilok évenkénti emelkedő számsorrendjét, azok rájöhettek, hogy a folyamat már a Brexit előtt megkezdődött, tehát valami más is megbújik a tendencia mögött.

Nevezzük futballklíma-változásnak. Mostanra változott a Premier League a labdarúgás paradicsommadarai számára is alkalmas élőhellyé. Korábban valószínűleg nem lehetett volna egymástól felfogásban távolabb álló futballstílusokat említeni, mint amilyen a brit „kick and rush” és a brazil „jogo bonito”, csakhogy a globalizáció és elsősorban a Premier League nemzetközivé válásának folyamata mindent megváltoztatott. Mára már az angol futball a kontinentális elgondolások kavargó elegyévé vált, rendszeresen több a külföldi menedzser, mint a brit, az otthon nevelt játékosok is az európai labdarúgó-kultúrkörben nőnek fel, európai idolokat dédelgetnek, azok nevét írják mezük hátára. Meg brazilokét. A futball totális globalizációja, amikor már a világvárosok sétálóutcáihoz hasonlóan nem földrajzi vagy nemzeti jellegek, hanem márkák határozzák meg az összképet, még egy picit odébb van; még tudjuk, vagy tudni véljük, hogy általában hogy játszanak a spanyolok, mit várunk az olaszoktól (bár ebben egyre gyakrabban tévedünk) és hogy mi jellemzi a brazilokat.

A végső azonosulás küzdelme a Premier League-ben a brazilok számának felduzzadásával párhuzamosan, látványosan zajlik. Richarlison brazilos l’art pour l’art dekázgatása a Nottingham Forrest elleni meccsen, majd az ezért megtorlásul elkövetett szándékos durva szabálytalanság megmozgatta az ügyben sarkos véleményt kialakítókat. Dieter Hamann, korábbi Liverpool-játékos és rengeteg követője szerint a dekázásért kellett volna sárga lapot adni, nem a brutalitásért, mire a Tottenham csatárának válasza ennyi volt: „a brazilok máshogy fociznak”.

Kapcsolódó

Kétgólos vezetésnél nekiállt dekázni a Tottenham brazilja, aztán jött az ellenfél, és rendesen alárúgott

Volt egy pazar gólpassza is Richarlisonnak. A Spurs Kane góljaival nyer

És vélhetően lesz még alkalom ezt a vitát az önfeledt labdabűvölők és önfeledt ellenfélrugdosók között lefolytatni, ha további olyan játékosok is a ligában kötnek ki, mint a 100 milliós, az Arsenal ellen gólja mellett bokarázós cselezgetéssel bemutatkozó Anthony vagy Lucas Paqueta, akit a West Ham igazolt klubrekordot jelentő összegért. Az angol közvélemény lágyulása az ügyesekkel szemben persze tetten érhető, Michael Cox a The Athleticben nemrég fejtegette, hogy vajon mennyire helyes és mennyit árt az angol játékvezetők toleranciája az olykor a játék sztárjainak testi épségét és ezzel az üzletet is veszélyeztető durvaságokkal szemben. Ez is futballkulturális kérdés, és az öregecske angol bírói kar tradicionális brit felfogásának kikopása is egyszerre folyhat le a brazil invázióval, azzal némiképp összefüggésben is.

A futballklíma-változás tehát – most már jelentős brazil hatással – tovább tart Angliában.

A novemberi-decemberi időszakra nézve viszont a teljes világ futballszerető közvéleményét is érdekelheti, hogy milyen lesz az ellenhatás. Azaz mit okoz majd a légiósok hétközi európai neveltetése miatt elbűvölő egyedi stílusát amúgy is lassacskán elvesztő brazil nemzeti csapatnál az, hogy az eddig csúcsot jelentő 6 helyett a mostani vb-n a keret nagyjából fele, 12-13 játékos a Premier League-ből érkezik.

Mit vesztünk látványban, mit nyernek eredményben?