Azt sejteni lehetett, hogy Erik ten Hag kinevezésével nem szűnnek meg egy csapásra a Manchester United gondjai, ám arra talán senki sem számított, hogy az Ajaxnál sikert sikerre halmozó holland edzővel ilyen katasztrofálisan indul majd a szezon. Mégis ez történt, merthogy
- a nyitófordulóban a ManU hazai pályán kapott ki 2-1-re a Brightontól,
- hogy aztán a második fordulóban még kínosabb zakót szenvedjen el, a Brentford 4-0-ra nyert,
- azaz jelenleg 1-6-os gólkülönbséggel, nulla szerzett ponttal áll a Premier League tök utolsó helyén a Manchester United, legközelebb ráadásul a – szintén nyeretlen – Liverpoolt fogadja.
A hangulatról mindent elárul, hogy az új idény kezdetéből mindössze 45 perc telt el, amikor a manchesteri drukkerek már fütyültek, a korábbi játékosok pedig egymásra licitálnak abban, ki tudja jobban a sárba döngölni a csapatot. A sportsajtó közben azt teszi, amit mindig is szokott, az elmúlt években különösen: atomjaira szedi a Manchester Unitedet.
Naphosszat lehetne sorolni az okokat a drága, de sokszor be nem váló igazolásoktól kezdve az egy éve megoldatlan Cristiano Ronaldo-problémán és a középpálya minőségén át Harry Maguire formahanyatlásáig és a védelemig. A Brentford ellen azonban az egyik utolsó bástya is leomlott, David De Gea kapitális hibái is kellettek a vereséghez, márpedig ez a mostani Manchester United végképp nem bírja el, ha a kapusa nem nyújt extrát.
Vállalom a felelősséget, mert három pontjába kerültem a csapatomnak. Gyenge teljesítmény volt tőlem. Volt egy hibám, utána jött a második, nehéz volt mindezek után tovább játszani ezen a borzalmas napon. Az első gólnak egyszerűen nem szabadott volna megtörténnie. Persze reagálhattunk volna jobban is, de nehéz időszakot élünk át
– mondta később önkritikusan a spanyol kapus.
De Gea az első gólnál egy olyan lövést engedett be az alsó sarokba, amit bizonyos modellek szerint egy átlagos Premier League-kapus is 96 százalékos bizonyossággal kifogott volna. A Brentford második találatánál passza után lehetetlen helyzetbe hozta Christian Eriksent, aki el is veszítette a labdát, a hazaiak ismét góllal büntetettek.
A Brentford negyedik gólja volt a legrosszabb mind közül a Manchesterre nézve: a United támadott, majd egy rossz passz után elveszítette a labdát a hazai tizenhatoson belül, innen jutott el mindössze két átadásból gólhelyzetig a rivális. Hosszan lehetne elemezni a támadásból védekezésbe való átrendeződés hibáit manchesteri oldalon, de De Geánál maradva, a kapus is hamar feladta annak a lehetőségét, hogy kivédje Bryan Mbeumo lövését, túl hamar letérdelt, hogy blokkolni próbáljon, ezzel viszont a saját esélyeit minimalizálta, a támadó pedig könnyedén ellőtte mellette a labdát.
De Gea a 2011-es érkezése óta bizonyos időközönként megjárja a mennyet és a poklot, hol a világ egyik legjobb kapusának, hol az egyik legnagyobb lepkekirálynak van beállítva. Persze a Manchester United kapusaként majdnem mindenkinél jobban az előtérben van, ráadásul a kezdeti Sir Alex Ferguson-i évek (és közte egy bajnoki cím) után a klub egyik legnehezebb időszaka jutott neki, a megítélésén pedig az sem segített, hogy 2015-ben szinte már eligazolt a Real Madridba, ám végül az utolsó pillanatban kútba esett a megállapodás.
A kapus válasza erre az volt, hogy hosszabbított, majd a legnehezebb szezonokban is sokszor csapata legjobbja volt, a szurkolók és a játékostársak is többször a szezon játékosának választották, kijelenthető, hogy sikerült feledtetnie a korábbi történéseket. Csakhogy mintha a 2018-as világbajnokságon a Portugália ellen beszedett potyagólja után mintha valami megtört volna.
Azon talán a spanyol legnagyobb rajongói sem sértődnek meg, ha De Geára azt a jelzőt aggatjuk, hogy egy kiváló vonalkapus, aki abban a legjobb, ami a kapusposzt origója: jól véd. A hatékonysága ugyanakkor lassú hanyatlásnak indult, a 2020-21-es szezonban már PL-átlag alatt volt. Ami a legutóbbi bajnokságot illeti, jött egy látványos fordulat, a wolverhamptoni José Sá mögött a második legjobb mutatóval rendelkezett az egyik legfontosabb statisztikában: a kapura tartó lövések alapján kalkulálható és a ténylegesen bekapott gólok kilencven percre vetített átlagos különbségében ( PSxG+/- kilencven percre vetítve: +0,18; a ligaátlag: -0,01). Leegyszerűsítve: onnantól kezdve, hogy egy próbálkozás elindult a kapuja felé, olykor szerencsével, máskor igazán emlékezetes bravúrokat bemutatva, de tényleg mindent megtett azért, hogy elkerülje a gólt.
Abban tehát nincs vita, hogy De Gea kiváló kapus, csakhogy közben ez az a poszt, ami talán a leglátványosabb fejlődésen megy keresztül az elmúlt években, a modern elvárásoknak pedig mintha már nem tudna megfelelni, a hiányosságait egy-két nagyobb bravúrral egyre kevésbé tudja elfedni – hát még, ha azok el is maradnak, ahogy most a szezon elején.
- Alig mozdul ki a kapujából (a büntetőterületre érkező beadásoknak mindössze 3,2 százalékát fülelte le az előző szezonban, ami a topligákat nézve az alsó három százalékba tartozik, ezzel a védelemre is a kelleténél nagyobb nyomást helyez),
- keveset avatkozik játékba (26,6 labdaérintés meccsenként legutóbb, alsó egy százalék),
- keveset passzol (kilencven percre vetítve 12,18 kísérlet, ami kevesebb, mint fele annyi, mint amit Remko Pasveer nyújtott legutóbb az Ajax kapujában Ten Hag irányítása mellett), és
- bőven elmarad hatékonyságban a hosszú indításokat illetően azoktól a kapusoktól, akik papíron a riválisok lennének a Bajnokok Ligája-indulásért folytatott versenyfutásban.
Mindent nem szabad a 31 éves kapus nyakába varrni, mert tizenegy éve véd Manchesterben, de például a lábbal való játékán mégsem sikerült javítaniuk a United edzőinek, pedig manapság már a kapus is bőven a támadásépítés része. Ám azzal, hogy De Gea kevésbé jó ezen a területen, lényegében mínusz egy emberrel a soraiban néz farkasszemet a ManU az ellenfelekkel és nyomásra is sokkal sérülékenyebb a hátsó alakzat, ahogy arra a Brentford elleni bajnoki is tökéletes példa volt.
Egy hálóőrökkel foglalkozó szakember, David Preece a spanyol alapállását is problémaként hozta fel, mert ugyan az repítette a United kapujáig, mára sebezhetővé is vált szélesebb terpesze és karjai pozíciója miatt, amik ugyan látványos védésekhez is hozzásegítik, de magukban hordozzák a az elkerülhető gólok lehetőségét is. A bravúrok mellett egyre több olyan, védhetőnek tűnő próbálkozással lehet bevenni a De Gea kapuját, melyek a teste környékére érkeznek, ezekre reagál talán a legrosszabbul.
Ezt támaszthatja alá az is, hogy lassan két éve nem védett a spanyol válogatottban, 2022-ben már meghívást sem kapott. Robert Sánchez (Brighton, 24 éves) és David Raya (Brentford, 26 éves) mindeközben igen, akik épp a Premier League mostani szezonjának első két fordulójában nyújtottak nála meggyőzőbb teljesítményt.
Egy kapustól indul a támadás, neki kell megteremtenie a kezdeti fölényt, mellette dominálnia kell a levegőben. Olyan kapusra van szükségem, aki békét és nyugalmat biztosít a számomra, ami nem azt jelenti, hogy nem hibázhat, mert természetesen az is a játék része
– magyarázta még júniusban a spanyol szövetségi kapitány, Luis Enrique, aki ezzel a bilbaói Unai Simónt dicsérte, de a nemzetközi sportsajtó szerint valamennyire megadta a választ arra is, miért került ki a keretéből De Gea.
Talán kijelenthető, hogy nem Tom Heaton túrja majd ki a manchesteri kapuból, ő ugyanis már 36 éves és 2020 januárja óta nem védett angol élvonalbeli bajnokin. Márpedig egyelőre ő az egyedüli posztriválisa a Unitednél De Geának, miután Dean Henderson kölcsönben az újonc Nottinghamhez került. És nem is feltétlen az azonnali csere lenne a megoldás, mindenesetre a sok meglévő probléma mellett – De Gea szerződésének közelgő lejárta miatt is – a kapushelyzetre is kellene egy hosszú távú megoldást találni a klubnak.